Míg a konfliktus által leginkább érintett Ukrajna megpróbálja csillapítani a kedélyeket egy lehetséges orosz invázióval kapcsolatban, az Egyesült Államok rég nem látott agresszivitással tolja a háborús retorikát. Nem kizárt, hogy éppen ezzel a politikával elkerülhető a háború, ha Oroszország csak az erő politikájából ért, de ennek megvannak a veszélyei.
Az orosz–ukrán konfliktus létező fenyegetése okkal szerepel hónapok óta a nemzetközi híroldalak címlapján, de az Egyesült Államok retorikája nagyjából december óta túlmozgásos, radikális, néha pedig mintha szándékosan pánikhangulatot gerjesztenének amerikai tisztviselők. Adott helyzetben nehéz elkerülni az elemzői kórságot, amikor valaki számokkal jelzi a lehetséges alternatívákat, az áthallások miatt inkább betűkkel ábrázoljuk a lehetséges forgatókönyveket. Ebben a pillanatban még lehetetlen megmondani, hogy Amerika a.) állandóan farkast kiált b.) már előre megmondta c.) önbeteljesítő kommunikációt folytat. A cél pedig lehet, hogy a.) kiugrassa az orosz medvét a bokorból b.) elrettentse az oroszokat az eszkalációtól. Arról, hogy melyik verzió valid, csak a jövőben lesznek biztos információink.
Vasárnap az Egyesült Államok elkezdte kivonni az EBESZ-megfigyelőit Kelet-Ukrajnából. Jake Sullivan, Joe Biden elnök biztonságpolitikai tanácsadója pénteken úgy fogalmazott, még a téli olimpia február 20-i befejezése előtt megkezdődhet az orosz invázió. “Bármelyik nap megkezdődhet a megszállás, akár az olimpia időtartama alatt is. Minden amerikait arra biztatok, hagyja el Ukrajnát a következő 24-48 órában” – mondta a szóvivő pénteken. Joe Biden egy csütörtöki interjúban úgy fogalmazott, egészen más most a helyzet, mint eddig, és “pillanatok alatt elszabadulhat az őrület”.
Még február elején álltak elő amerikai tisztviselő hírszerzői értesülésekkel, amelyek szerint az oroszok egy ukrán támadásról szóló hamis videóval tervezik megalapozni az invázió elindításának indoklását. A videón az értesülések szerint lerombolt épületek, összeroncsolt holttestek, orosz nyelven gyászoló civilek és az ukrán hadsereg által használt török gyártású TB2-es drónok szerepelnek.
Az amerikai külügyminisztérium a videót nem tette közzé. Ned Price, az amerikai külügyminisztérium szóvivője pedig újságírói kérdésre még azt sem volt hajlandó megerősíteni, hogy amerikai részről látta-e valaki egyáltalán. “Azért hoztuk nyilvánosságra ezt az információt, hogy elrettentsük az oroszokat ennek a propagandaeszköznek a bevetésétől. Ha önök nem hisznek az amerikai, vagy a brit kormány szavahihetőségében, és további információra van szükségük, hogy meggyőződjenek az értesülés hitelességéről, az már az önök dolga” – adott nem túl biztató választ az újságíróknak a szóvivő.
Az amerikai sajtó és az amerikai politikai vezetés is sűrűn használja az invázió kifejezést, a térképeken és folyamatosan frissülő műholdképeken meggyőzően virítanak pirossal bejelölve az Ukrajnát szinte teljesen körülölelő orosz csapatösszevonások (Ukrajna dél-nyugati határánál a Dnyesztermenti Köztársaságban állomásoznak orosz erők), az elemzők készséggel rajzolgatják be az elképzelt csapatmozgásokat jelző nyilakat, amikor arra kérik őket, vázolják fel, hogyan rohanná le Oroszország Ukrajnát.
Az ukrán vezetés viszont mintha egy sokkal visszafogottabb, józanabb, óvatosabb álláspontot képviselne. “Reméljük, hogy sikerül elkerülni a pánik terjedését” – mondta vasárnap Volodimir Zelenszkij elnök, mikor egy telefonhívás során megköszönte amerikai kollégájának az Ukrajnának nyújtott támogatást. Joe Biden telefonbeszélgetésük során gyors és határozott választ ígért egy orosz megszállás esetére. A két vezető egyetértett abban, hogy „a diplomácia és az elrettentés” a megfelelő válasz Oroszország katonai lépéseire. Biden egy nappal korábban szintén telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akinek azt mondta: súlyos ára lesz egy Ukrajna elleni támadásnak.
Bár sokan – főleg orosz oldalról – már egyenesen háborús provokációként deklarálják az amerikai hozzáállást, van benne logika: a cél az elrettentés.
Minél nagyobb hangerőn szól a a háborús retorika nyugati oldalról, annál nagyobb jelentősége minden orosz katona minden egyes lépésének.
Ha Putyinnak korábban az lett volna a célja, hogy egy korlátozott hadművelet során Mariupol városának elfoglalásával összeköti az orosz szárazfölddel a jelenleg csak vízi és légi úton elérhető Krím-félszigetet, akkor ez a hajó már szinte biztosan elúszott.
A jelenlegi háborús pszichózisban már szinte kizárt, hogy egy ilyen beavatkozást a Krím elfoglalásához hasonló relatív passzivitással nyugtázzanak a nyugati hatalmak. Vagyis az amerikai logika lényege, hogy Putyinnak megüzenjék, ha az oroszok bárhol átlépik az ukrán határt, azzal átlépnek minden határt. Ekkora nemzetközi figyelem mellett elkerülhetetlen, hogy egy ilyen kis területre korlátozott akció is nagyobb konfliktussá szélesedjen. Ezt pedig a leghatékonyabban úgy lehet elérni, ha az Egyesült Államok az erő nyelvén beszél.
Ennek a megoldásnak megvannak a hátulütői: a diplomáciai csatornákon zajló párbeszéd folyamatos beszűkülése, egy váratlan hiba mentén elinduló láncreakció háborúval a végén és persze nem utolsósorban Ukrajna gazdasági összeomlása. Ukrán vezetők már korábban is hangsúlyozták, hogy a háborús pánikkeltés nyomán fennáll a veszélye, hogy az ukránok megrohamozzák a bankokat és az üzleteket, és a befektetők is más piacok után néznek.
Az ellenségünk legjobb barátja a pánikhangulat a mi országunkban
– mondta Zelenszkij elnök szombaton újságírók előtt. Erre utal a New York Times cikke szerint az is, hogy nem csak az ukrán védelmi erők gyakorlatoznak, de a rendőrségi készenléti egységei is, a kialakuló esetleges zavargások kezelésére. Márpedig egy ilyen összeomlás lehet az orosz elnök valódi célja, katonai beavatkozás nélkül. A zavarosban pedig egy oroszbarát vezető hatalomra juttatása sem elképzelhetetlen, bár ekkora nyugati ellenszélben és ilyen oroszellenes ukrán közhangulattal erre azért jelenleg nincs sok esély.
Putyin politikai céljai nem tiszták, ahogyan azt sem látni, mennyire lehet egy 100 ezres haderővel akár spontán reakciókra készülni, mondván: "lássuk meg, hogy milyen lehetőségeket teremt meg a védelmi politikánk és ennek fényében lépünk". Vagyis a háborús hangulat fokozása az egyik oldalról a retorikával, a másik oldalról példátlan csapatösszevonásokkal olyan spirálba terelheti a két szembenálló felet, melyet mindketten megpróbálhatnának elkerülni, de az elrettentés logikája miatt egyikük sem hátrálhat, vagy tehet valódi kompromisszumot, mert a gyengeség legapróbb jelét is győzelemnek könyvelheti el a másik oldal.
(A kiemelt képen: Ukrán zászlókat tartó emberek tüntetnek Oroszország ellen Harkivban, Fotó: MTI / AP/ Jevhen Maloletka)