Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A herointermelés még a Koránnál is jobban befolyásolhatja az afgánok mindennapjait, ha a tálibok irányítják Afganisztánt. Nem volt ez másképp az előző rezsimek alatt sem. Nehéz nemet mondani egy évtizedek óta csúcsra járatott bizniszre, főleg ha kell a pénz fegyverekre.
Nem a terror elleni háborút veszítette el az Egyesült Államok és a Nyugat, hanem a nemzetközi kábítószer-kereskedelem ellen vívott küzdelmet
– állítja a világhírű olasz író, oknyomozó újságíró, Roberto Saviano. Bár a délolasz maffiáról, a Camorráról szóló Gomorra és a nemzetközi kábítószercsempész-hálózatok világába kalauzoló Zero zero zero című filmsorozatok alapjait adó könyvek szerzőjének cikke alig pár nappal a tálibok hatalomátvételét követően született és jelent meg a Corrierén, Saviano megállapításait azóta számos más híradás, elemzés is visszhangozza, ráadásul az ENSZ illetékes szervezeteinek tanulmányai is okot adnak az aggodalomra.
Mákjuk van
“Nem az iszlamizmus győzött, hanem a heroin” – dobja fel a labdát rögtön cikke elején Saviano, aki 2006 óta rendőrségi védelem alatt éli életét a dél-olaszországi maffia kulisszatitkait kiteregető könyvei és cikkei után kapott halálos fenyegetések miatt. Hozzáteszi, tévedés iszlamista fegyvereseknek hívni a tálibokat, akik szerinte egyszerű drogkereskedők. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a dél-amerikai drogkartellek és az afgán kereskedők adják a világ drogellátásának túlnyomó többségét.
A cikk szerint az amerikai megszállás nem sokat változtatott a herointermelés hatékonyságán, hiszen az amerikaiak elejtett mondataiból nyilvánvalóvá vált már a háború elején, hogy a hadurakat, akik fegyvert fognak a tálibok ellen, nem fogják drogügyeik miatt zaklatni. “Nem kábítószerellenes ügyosztály vagyunk, nem erről szól a küldetésünk” – idézi Tommy Ray Franks tábornokot, aki az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának főparancsnoka volt az afganisztáni háború kezdetén.
Saviano korábbi munkái és a jelenlegi helyzet között van bőven átfedés, legalábbis az újságíró szerint a délolasz ‘Ndrangheta és a Cosa Nostra bűnözői csoport is afgán heroint értékesít tovább, ahogyan az orosz kartellek és az amerikai Cosa Nostra is. Kicsit más a helyzet Mexikóban, ahol helyi termelés zajlik, de jóval drágábban, mint Afganisztánban. A dél-ázsiai piacot pedig leginkább a burmai heroin szolgálja ki.
Rétegdrog
Ahhoz, hogy tisztábban lássuk Saviano okfejtését, érdemes áttekinteni drogpiacon bekövetkezett változásokat az elmúlt időszakban. A 2020-as uniós drogjelentés szerint a heroinhasználók átlagéletkora emelkedik, vagyis öregszik a használói csoport. A nagy mennyiségű heroinfogások száma viszont folyamatos növekedést produkál a 2014–2016 közti lejtmenetet követően. Érdemes hozzátenni, hogy a heroin még így is csak az összes lefoglalt kábítószer 5 százalékát adja, tehát sokkal kevésbé népszerű, mint a 40 százalékkal első helyen álló kannabisz, a második helyre 29 százalékkal érkező hasis, vagy a dobogóra épphogy felkerülő kokain, crack 10 százalékkal. A kábítószerrel kapcsolatos halálesetek többsége viszont még mindig az opioid-származékokhoz köthető.
A jelentős fogások számának növekedése mellett rásdásul az utóbbi években megkezdődött az Európán belüli előállítás is. “Az utóbbi években Bulgáriában, Csehországban, Spanyolországban és Hollandiában derítettek fel olyan laboratóriumokat, ahol morfinból állítottak elő heroint, valamint több morfin- és ópiumlefoglalásra került sor, mindez utal arra, hogy most már az Európai Unióban is előállítanak valamennyi heroint” – áll a jelentésben.
Az európai drogcsempészet mekkája továbbra is Belgium, Magyarország pont a középmezőnyben van. 2018-ban mindössze 35 kilogramm heroint foglaltak le nálunk, viszont mindig nagyobb csomagokban – míg ezt a mennyiség 49 alkalom során találták, addig jóval kevesebb, 25 kiló kokain lefoglalásához már több mint 300 alkalomra volt szükség. Ennek okai persze eltérőek lehetnek, valószínűleg jóval többször találnak kokaint a felhasználónál, heroint pedig inkább a csempészési folyamat során. Az biztosnak tűnik, hogy az Észak-Amerikát továbbra is mérgező kínai fentanyl-tenger mellett itt is növekszik a heroinfogyasztók száma.
Afganikum
A 2017-es csúcs után az ópiumtermelés visszaesett, hogy 2020-ra találjon újra magára. Tavaly már 295 ezer hektáron zajlott a termelés. Bár ez még mindig 29 százalékkal jár a 2017-es adatok alatt (9900 tonna világszerte, nagyjából 1,4 milliárd dollár értékben), ha marad ezen a szinten konjunktúra, akkor hamarosan újabb csúcsot dönthet a mák, amire minden esély megvan a tálibok visszatérésével.
A globális ópiumtermelés újabb felfutása ugyanis egyértelműen Afganisztánhoz köthető.
Az ország adja a világ ópiumtermelésének 85 százalékát.
Ahhoz, hogy érzékeltessük, mekkora szerepe van az országnak az ópiumpiacon, elég annyit megjegyezni, hogy az Afganisztánon belül 2020-ban 37 százalékkal megugrott termelés 24 százalékkal emelte a globális termelési rátát. Ez azt jelenti, hogy a heroinnál afgánabb termék egyáltalán nincs a nemzetközi piacon, a heroin Afganisztán tokaji aszúja, Unicuma, ha úgy tetszik afganikum. Ez persze rettentő sértő lehet annak a rengeteg afgánnak, akiknek semmi köze a drogok termeléséhez, előállításához és kereskedelméhez, de sajnos így van.
Megint más kérdés, hogy milyen a viszonya egy-egy társadalomnak, kultúrának a kábítószerek termeléséhez, kereskedelméhez és használatához. Latin-Amerikában a kokalevelek fogyasztásának több mint 8000 éves történelme van, a 80-as években az égbe emelkedő kereslet pedig számos környéken a helyi gazdaság domináns, ha nem az egyetlen jelentős bevételt jelentő exporttermékévé emelte a kokaint. A kokalevelek termelésével foglalkozó gazdák az elmúlt években számos alkalommal szerveztek tüntetéseket a kokaföldjeik felszámolását célzó intézkedések ellen. Ezek gyakran emberéleteket követelő összecsapásokba torkollottak.
Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának adatai szerint a csúcsnak számító 2017-es évben Afganisztánban a drogkereskedelemből származó jövedelem 6,6 milliárd dollárt hozott a konyhára. Ez a teljes afgán GDP harmadának felelt meg abban az évben, ami őrületesen magas érték. A hasis és az ópium fogyasztása, ha nem is bevett szokás, de jól ismert élvezeti forma. Ahogyan Ben Anderson, a BBC és Shane Smith (akkor vbs.tv, később a Vice ügyvezető igazgatójának) 13 évvel ezelőtti beszélgetéséből és felvételeiből is látszik, az általuk kísért szövetséges katonák afgán harcostársai szinte folyamatosan be voltak állva.
Saviano idézi Gretchen Peters riportert, aki szerint az igazi kudarc nem az, hogy a Pakisztánnal határos kelet-afganisztáni területeken újraszervezheti magát az al-Kaida, hanem az, hogy a nyugati rendvédelmi szervek képtelenek lesznek megakadályozni a terrorszervezetek financiális hátterének biztosítását, aminek java részét a drogkereskedelem adja. És itt írja le talán Saviano is cikkének legfontosabb mondatát: “a kábítószerellenes háborút nem lehet megnyerni megszállással, külső beavatkozással, vagy akár a klasszikus drogellenes módszerekkel: az ültetvények felégetésével, a földművesek büntetésével, vagy a csempészek letartóztatásával”. A kábítószer-kereskedelem elleni hatékony megoldást ma már a legtöbb szakértő egészen másban látja. Dennis Kenney, amerikai igazságügyi szakértő, egykori floridai rendőr az Insider cikkében egészen pontosan úgy fogalmazott: “Ideje feltennünk a kérdést, hogy mi okoz nagyobb kárt a társadalomban, a kábítószer elleni háború, vagy a kábítószerek maguk. Azt hiszem a közvélekedés is elkezdett affelé húzni, hogy az előbbi sokkal nagyobb problémát jelent.”
Minél nehezebb az élet, annál több drog fog fogyni – minél több drog fogy, annál nehezebb az élet
Egy másik érdekes gondolat a cikkből a kereslet növekedésének háttere. Saviano észrevételezi, hogy éppen a Covid idején ugrott meg jelentősen (37 százalékkal) a termelés. Sok helyen a bezártság, vagy éppen a munkanélküliség és a gazdasági válság növelheti a drogok iránti igényt. “Minél embertelenebb lesz ez a világ, annál nagyobb lesz a kereslet a kábítószerekre, és annál nagyobbat kaszálnak majd a kereskedők” – véli az újságíró.
Ha az ópiumtermelésről beszélünk, akkor ráadásul szem előtt kell tartani, hogy nem csak az illegális drogkereskedelem alakítja a piaci viszonyokat. A gyógyszercégek általában licenccel rendelkező nagykereskedőktől vásárolnak ópiumot ahhoz a rengeteg fájdalomcsillapító, nyugtató hatású gyógyszerhez, aminek előállítását magas színvonalon végzik. Ezek a cégek viszont sokszor már indiai forrásból vásárolnak, ahová pedig Afganisztánból érkezik az alapanyag.
“Meg szeretnénk nyugtatni az ország összes lakóját és a nemzetközi közösséget is. Egyáltalán nem fogunk kábítószert termelni, és senki nem fog büntetlenül drogot csempészni, vagy árulni” – mondta Mudzsahid Zabihullah, a tálibok szóvivője első nemzetközi sajtótájékoztatóján. Ez azonban a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb utópia az országban, ahol ugye a GDP harmadának megfelelő összegben termeltek tavaly ópiumot. “Egyrészről próbálnak mérsékletet tanúsítani és együttműködést mutatni a nyugati hatalmak felé, másfelől viszont az afgán ópiumtermelés bázisa Helmand és Kandahar tartományok, vagyis a tálib hatalom szívének számító területek”. Az ENSZ tanulmánya szerint például csupán Helmand tartományban a földművelésre használt területek 22 százalékán csak mákot termesztenek.
Korábban írtunk már arról a terrorizmus és a migráció kapcsán is, hogy ami Afganisztánban történik, az nem marad Afganisztánban. A kábítószer-kereskedelemben való érintettség miatt ez pedig hatványozottan igaz, ráadásul az egyelőre Európában takaréklángon égő radikális aktivitással ellentétben a heroin most is ott pörkölődik számtalan európai fogyasztó kávéskanalának alján. És amíg a belövéshez szükséges munícióból származó pénzt kilövésre alkalmas munícióra lehet költeni, addig valószínűleg Afganisztán piacvezető szerepe sem csökken.
