Tizenhárom új világörökségi helyszínt vett fel listájára az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi bizottsága keddi tanácskozásán a kínai Fucsouban.

A bizottság a 13 új kulturális helyszín mellett egy már meglévő mexikói kulturális helyszínt is bővített. A romániai aranybányászatáról híres Verespatakot és környékét pedig egyidejűleg felvették a veszélyeztetett világörökségi listára is, amíg a kitermelés miatt az épségét fenyegető veszélyek el nem hárulnak.

Verespatak a világörökség része lett

Egyre nagyobb szeletet hasítanak ki az energiatortából a megújulók, ám ezek a források jelenleg nem minden esetben képesek az energetika problémáira teljeskörűen megoldásokat nyújtani. A sürgető cél a néhány évtizeden belüli karbonsemlegesség, ehhez azonban új energiaforrásokra lesz szükségünk, vagy a meglévők hatékonyságát kell jelentősen megnövelnünk? Szakértők mondják el, hogyan látják az energia jövőjét.

Az újonnan felvett kulturális világörökségi helyszínek között szerepel a "Rajna-menti Jeruzsálemként" emlegetett régió. A németországi Mainz, Worms és Speyer városok a zsidó kultúra központjai voltak a középkorban. A korszakból fennmaradt zsidó központok között vannak temetők, zsinagóga és rituális fürdőház is.

A Római Birodalom határai világörökségi sorozathelyszínből a konferencián a Rajna és a Duna mentén húzódó limesrész került terítékre.  A bizottság a dunai limesről szóló vitát elnapolta, de a Rajna mentén fekvő szakasz megkapta a világörökségi státuszt. A Rajna-menti szakasz a Rheinbrohltól a hollandiai Északi-tengeri partvidékig tart.

Kulturális helyszín lett Nizza (képünkön). Az olasz határ közelében az Alpok lábánál fekvő mediterrán város enyhe éghajlatának és tengerparti fekvésének köszönhetően válhatott téli kozmopolita üdülőhellyé.

Az indiai Dholavira, a harappai civilizáció déli központja a száraz Khadir szigetén található Gudzsarát államban. A Kr. e. 3000-1500 között lakott ősi város az egyik legjobban megőrzött városi település ebből az időszakból Délkelet-Ázsiában. Gudzsarát államban Dholavira már a harmadik világörökségi helyszín.

A világörökség része lett az iráni Havraman-Uramanat kulturális helyszín. A havrámi nép egy földműves, pásztorkodó kurd törzs, amely körülbelül i. e. 3000 óta lakja a régiót. A Zagrosz-hegység szívében, Kurdisztán és Kermanshah tartományokban, Irán nyugati határa mentén fekvő terület két részből áll: a közép-keleti völgyből és a nyugati völgyből, amelynek lakossága az évezredek során alkalmazkodott a zord hegyvidéki környezethez.

Japán északi részéről az őskori Dzsómon-kultúra lelőhelyeit vették fel a listára. A helyszín 17 régészeti lelőhelyet foglal magában Hokkaidó szigetének déli részén és Tohoku északi részén. A leletek a Dzsómon-kultúra 10 000 éven át tartó fejlődéséről, valamint összetett hitrendszeréről és rítusairól tanúskodnak.

A Latin-Amerika térségben öt újabb világörökségi helyszín van: a brazíliai  Roberto Burle Marx botanikus kert, a perui Chankillo napobszervatórium, az uruguayi Atlántida templom, a Chincorro kultúra helyei Chiléban és a mexikói Tlaxcalában lévő Miasszonyunk katedrális.

A Rio de Janeiro nyugati részén elterülő trópusi botanikus parkot a brazil tájépítész 1949-től mintegy 40 éven át építette, fejlesztette 350 őshonos trópusi és szubtrópusi növényfaj és a modernista stílus rajzainak felhasználásával, hogy egy "élő műalkotást, egy tájlabortóriumot" hozzon létre. A kert nagy hatással volt világszerte a modern kertek fejlődésére. Ez a világ első modern trópusi kertje, amelyet felvettek a világörökség listájára.

A perui Casma-völgyben fekvő ősi Chankillo obszervatórim az amerikai kontinens legősibb napobszervatórima, amelyet több mint kétezer éve építettek. Az egymás mellett sorakozó 13 torony segítségével a Nap látszólagos mozgását lehet követni egész évben.

A Montevideótól 45 kilométerre található uruguayi Estacion Atlántida templom, Eladio Dieste mérnök munkája, amelyet az olasz paleo-keresztény és a középkori vallási építészet ihletett. Az 1960-ban felszentelték épület a latin-amerikai modernista építészet kiemelkedő példája.

A chilei chinchorro kultúra helyei az Atacama-sivatagban i.e 5450-890 között élt nép hagyományait tükrözik. Az egyiptomiaknál jóval korábban  ismerték és alkalmazták a mumifikálást, a halottak konzerválásának különleges eljárását.

A mexikói Tlaxcalában lévő ferences rendi Miasszonyunk katedrális és kolostor része annak az első templom-és kolostor építési programnak, amely 1524-ben kezdődött Mexikó északi részeinek kolonizálás és evangelizálása céljából. Egyike annak az öt kolostornak, amelyeket a ferencesek, a Domonkos-rendi és az  Ágoston-rendi szerzetes építettek. Három maradt fenn közülük, kettő már korábban a világörökség része lett.

Az arab világból a Jordánia középső részén elterülő as-Salt ősi városa került fel a világörökségi listára  A Balqa-felföldön, mintegy 790-1100 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő település az ottomán birodalom idején virágzó kereskedelmi központ volt.  A város központjában mintegy 650 történelmi jelentőségű épület áll, amelyek a helyi hagyományokat az európai stílusokkal keveredve tükrözik.

Afrikából az Elefántcsontpart északi részén épült nyolc mecset, amelyek a nyugat-afrikai szavannai térségre jellemző  17-19-századi szudáni stílust képviselik, is felkerült a világörökségi listára. A térségben épült több száz ilyen mecsetből csupán 20 maradt fenn.

Az UNESCO hétfőn kilenc, míg kedden hét új helyszínt vett fel a világörökségi listára.