Tombol a májusi európai választás kampánya, ahol ismert és kétes hírű figurák is feltűnhetnek, ahogy egykori kebelcsodák is.
Bőrdzseki, Baywatch, semmi szőrme
Sokan emlékezhetnek még Európában Janisz Varufakiszra. Az elismert közgazdász leginkább azzal tűnt ki a politikai palettán, hogy 2015-ben, a Sziriza-kormány pénzügyminisztereként gyakorlatilag elvitte az államcsődig Görögországot. És azzal, hogy tette mindezt egy Yamaha-motoron, bőrdzsekiben, Marx elméleteit éltetve, ami nem feltétlenül jó pont tucatnyi szigorú uniós pénzügyminiszter előtt, ha valaki épp egy olyan országot próbál kihúzni a bajból, amelyik nem épp a felelős gazdálkodásról híres.
Varufakiszt ennek ellenére senki nem vádolhatja azzal, hogy ne hinne az Európai Unióban. A fiaskó után gründolt páneurópai pártja, a DiEM25 európai problémákra keres közös megoldást szembemenve az eltérő hagyományokkal. Teszi mindezt Németországból – Varufakisz is itt indul, akárcsak a párt másik vezéralakja, Srecko Horvat. A horvát filozófus – Varufakisszal ellentétben – nem nagyon bízhatott a saját hírnevében, így egy februári konferencián Pamela Andersonnal az oldalán kampányolt. A színésznő indulásáról nem esik szó. Más kérdés, hogy bejutásuk a kebelcsoda támogatása ellenére is kétségesnek tűnik.
Ha már kebelcsodák: február elején felröppent a hír, hogy egy másik egykori színésznő, Brigitte Bardot is indul az európai választásokon. A 85. évét taposó, az elmúlt évtizedekben inkább radikális állatvédőként tevékenykedő Bardot soha nem tartózkodott a politikai véleménynyilvánításoktól, bár ezek többnyire nem kifinomult logikájuk miatt maradhattak emlékezetesek. Macront például „őrülten sármos, elképesztően vonzó” férfiként írta le, aki azonban semmit nem tesz, vagy ha mégis, akkor azt nem az állatok védelmében. A színésznő így az utóbbi hónapokban inkább a sárga mellényesek mozgalmával szimpatizált, sőt egy rendezvényükön is megjelent – igen, sárga mellényben –, a választáson való indulásra azonban nem vállalkozott.
Brigitte Bardot indossa il suo #giletgialli e visita i compatrioti del Fréjus Var. #GiletsJaunes pic.twitter.com/l2GVma2JLu
— Gilet Gialli Italia (@GiletItalia) February 17, 2019
A szókimondók
Nagyszájú jelöltnek így sem lesz híján az Európai Parlament, hiszen egyre valószínűbbnek tűnik, hogy visszatér a testület örök mumusa, a testület munkáját belülről bomlasztó Nigel Farage. A brit politikus ugyan eddig sem számított a legaktívabb képviselőnek Strasbourgban vagy Brüsszelben, ám tagadhatatlan, hogy nála nagyobb hatást senki nem gyakorolt az EU-ra: 2014-ben akkori pártja, a UKIP meglepetésre megnyerte az Egyesült Királyságban az EP-választást, a sokk egyenes következménye pedig a 2016-os Brexit-népszavazás lett.
Ennek fényében elég furcsa, hogy a britek minden valószínűség szerint részt vesznek az európai választáson, az már kevésbé, hogy a UKIP-ből időközben távozó Farage – akár egy kiöregedő zenekar, amelyik sokadik búcsúkoncertje után is képes visszatérni – bejelentette az indulását. Ezt persze azzal indokolta, hogy épp nincs jobb dolga, pártját pedig természetesen Brexitre keresztelte.
A legaggasztóbb mégis az, hogy a közvélemény-kutatások azt mutatják: Farage-nek ismét esélye van arra, hogy megnyerje a választást hazájában.
Neelie Kroes politikai pályafutása sem tartozik a legtisztábbak közé: a holland politikus neve egyszerre került fel az Európai Bizottság tagjainak listájára és offshore-cégeket tartalmazó aktákba. Kroes persze már kinevezésekor is vihart kavart, hiszen sokan tartottak attól, hogy üzleti kötődései befolyásolják majd a munkáját.
Neve Magyarországon más miatt vált ismertté: a Barroso-bizottság tagjaként ő már akkor nyíltan beszólt a netadó miatt a magyar kormánynak, amikor ez még nem volt mindennapos a brüsszeli testület részéről. Jobban megszeretni most sem fogják a karmelita kolostorban, Kroes ugyanis Guy Verhofstadt belga liberális politikus listájáról próbál meg bejutni az Európai Parlamentbe.
A román hajléktalan, az exelnök és a teniszcsillag
Nem csak a leggazdagabbak, de a legszegényebbek is megmérettetik magukat a májusi voksoláson: Romániában a Demos nevű párt listavezetője Linda Greta Zsiga, aki több mint hat évig a kolozsvári szeméttelep, a Patarét mellett húzta meg magát a gyerekeivel, miután kilakoltatták önkormányzati lakásából. Még ott hozott létre társaival egy egyesületet, hogy a helyi önkormányzatnál hatékonyabban tudják képviselni érdekeiket.
A roma aktivista – mint arról a Transzindexnek nyilatkozott – a lakhatás és a közegészségügy problémáit akarja képviselni Strasbourgban is, „első kézből”, de olyan problémákra is fel kívánja hívni a figyelmet, mint a romániai lakótelepek állapota, amelyet akár uniós források segítségével is meg lehetne oldani.
Romániából persze nem csak roma aktivisták igyekeznek a jól fizető uniós állásba. Traian Basescu volt román államfő is megméretteti magát, de a román jelöltek között találunk egy volt miniszterelnököt is. Igaz, Iurie Leanca nem Románia élén állt korábban, hanem 2013-2015 között Moldova kormányát vezette.
A legnagyobb meglepetés azonban Ilie Nastase, a hetvenes évek egyik legnagyobb teniszezője. Nastase visszavonulása óta nem csak azzal tűnt ki, hogy franciául publikált regényeket, és a kilencvenes években sikertelenül próbálta megszerezni a bukaresti főpolgármesteri címet.
Bárdolatlan stílusa miatt is máig emlegetik a nevét a teniszpályák környékén és azon túl: pár éve a FED-kupa brit-román fordulóján okozott botrányt, előbb azért, mert addig cukkolta az ellenfél játékosát, hogy az sírva ment le a pályáról, nem sokkal később pedig azzal, hogy Serena Williams terhességét kommentálta úgy: „Vajon milyen színű lesz a gyerek? Csokis tej?”
Száműzetésben és előzetesben
A legsajátosabb kampány címét viszont már előre megszavazhatjuk Carles Pudigdemontnak és Oriol Junquerasnak. A független Katalónia két vezetőjének alkalma lesz megmutatni, milyen is kampányolni személyes jelenlét nélkül.
A szakadár országrész volt elnöke Belgiumba menekült, miután a spanyol hatóságok letartóztatási parancsot adtak ki ellene, itt jelentette be azt is, hogy indul a választáson. Valamikori helyettese, Junqueras viszont lassan másfél éve előzetesben van, innen próbálkozik a megmérettetéssel az Esquera Republicana színeiben. A párt az European Free Alliance tagjaként a regionális érdekeket képviseli az EU-ban, amely alapvetően tagországok közössége, és ilyen módon az önállósodási törekvéseknek igen korlátozottan ad teret.
Junquerasnak nem csak az Európai Parlament lehet ismerős – 2009–2012 között már tagja volt a testületnek –, de a börtönből kampányolás is. 2017-ben már ült, amikor a katalán regionális parlament tagjának választották meg, ám ez sem jelentett számára szabadulást. És jó eséllyel az sem menti meg a rá váró, akár 25 éves börtöntől, ha EP-képviselőnek választják meg.
A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.