Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Amerika tőrbe csalt két fegyvercsempész maffiózót, a magyarok meg átadták őket az oroszoknak. Kizárt dolog, hogy a magyar kormány ne lenne tisztában azzal, hogy Oroszország hogyan bánik azokkal a bűnelkövetőkkel, akiket más ország hatóságai elől mentenek ki oda. Van, hogy még ki is tüntetik őket.
Magyarország annak ellenére Moszkvának adott ki két orosz fegyverkereskedőt, hogy a magyar fegyvereket is érintő illegális ügyletekbe bonyolódott apát és fiát az amerikai hatóságok buktatták le, s Washington is kérte a kiadatásukat. Annak ellenére született meg ez a döntés, hogy már többször bebizonyosodott, Oroszországban sokszor nem várja büntetés a külföldön nyakon csípett, vagy alapos indokkal megvádolt nehézfiúkat.
Vlagyimir Ljubisint és azonos nevű fiát az amerikai titkosszolgálatok, valamint a Kábítószer-ellenes Hivatal, a DEA emberei csalták tőrbe Magyarországon. Az ügynökök ugyanis az egyik mexikói drogkartell képviselőinek adták ki magukat, és egyebek mellett olyan fegyvereket kértek Ljubisinéktől, amelyekkel le lehet lőni az amerikai helikoptereket is. Az illegális fegyverkereskedők – akik a Direkt 36 értesülései szerint még arra is számítottak, hogy cserébe ők lehetnek majd a mexikói kokainexport európai terítői – részben a magyar hadsereg eszköztárából kivont légvédelmi rakétákat, Kalasnyikov-géppisztolyokat, valamint páncéltörő ágyúkat adtak volna el Latin-Amerikába.
Az üzletből végül nem lett semmi, a TEK emberei – az amerikaiak figyelmeztetése után – még 2016 végén őrizetbe vették a párost. Az amerikaiak kérték a kiadatásukat, ám a magyar hatóságok hosszú huzavona után végül az ugyancsak jelentkező Moszkvának adták át a bűnözőket. Ljubisinék az orosz közlések szerint jelenleg az egyik moszkvai börtönben, a Matrosszkaja Tyisinában ülnek előzetesben, ám egyelőre nem lehet tudni, hogy végül vádat emelnek-e ellenük, s ha igen, milyen büntetésre számíthatnak.
Annak ellenére Oroszország kapta meg Ljubisinékat, hogy az USA igencsak barátságtalan, szövetségeshez méltatlan lépésnek tartja a magyar döntést. "A döntés kétségessé teszi, hogy Magyarország valóban elkötelezett-e az igazságszolgáltatási együttműködés mellett. A magyar döntés e mellett veszélyesebb hellyé teszi az USA-t, Magyarországot és a világ többi részét" – mondta a HVG-nek korábban Heather Nauert, az amerikai külügyminisztérium szóvivője.
Miközben Magyarország arra hivatkozva adta ki Ljubisinékat Oroszországnak, hogy a jog szerint ilyen esetekben az az ország élvez előnyt, amelynek állampolgárságával rendelkeznek az érintett személyek, a magyar hatóságoknak is tudniuk kellett, hogy Oroszországban meglehetősen szelektíven büntetik meg a külföldről hazaengedett bűnözőket, különösen akkor, ha az adott személyek titokban kapcsolatban álltak az orosz hatóságokkal.
Zelimhan Jandarbijevet, az Oroszországtól elszakadni kívánt Csecsenföld egykori ügyvezető államfőjét például 2004 februárjában ölték meg Katarban: a politikától már régen visszavonult férfi autóját Dohában robbantották fel, s a merényletben súlyosan megsebesült Jandarbijev 12 éves fia is.
A katari hatóságok végül egy orosz követségi alkalmazottat, valamint két – mint utólag kiderült, az orosz titkosszolgálatoknak dolgozó – férfit vettek őrizetbe, s míg a mentességére hivatkozó diplomatát elengedték, a másik két vádlottat életfogytig tartó börtönre ítélték. Moszkvai nyomásra Katar végül 2004 decemberében kiadta hazájának a két férfit, miután az oroszok megígérték, az elítéltek hazatérésük után letöltik a rájuk kiszabott büntetést.
A hazatérő merénylők viszont – hasonlóan a Magyarország által Azerbajdzsánnak 2012-ben kiadott baltás gyilkos, Ramil Safarov esetéhez – hősöknek kijáró fogadtatásban részesültek, s egy pillanatra sem kerültek rácsok mögé. A gyilkosok gyorsan eltűntek, s 2005 elején Moszkva azzal magyarázta az ügynökök szabadon engedését, hogy Oroszország számára irrelevánsak a Katarban hozott bírósági ítéletek.
Ugyancsak háborítatlanul – sőt orosz állami kitüntetéssel jutalmazva – él hazájában Andrej Lugovoj, illetve Dmitrij Kovtun, akikről a brit hatóságok bebizonyították, hogy 2006-ban ők gyilkolták meg az orosz titkosszolgálatból, az FSZB-ből kiugrott volt ügynököt, Alekszandr Litvinyenkót. Nagy-Britannia ugyan többször is kérte a radioaktív polóniummal dolgozó feltételezett elkövetők átadását, ám Moszkva annak ellenére mondott nemet, hogy a két óvatlan merénylő egész Európában radioaktív csíkot húzott maga után: a polónium nyomait a hatóságok megtalálták Németországban, valamint több londoni helyszínen is.
Lugovojhoz és Kovtunhoz hasonlóan ugyancsak nyugodtan alhat az a két orosz ügynök – Anatolij Csepiga és Alekszandr Miskin – is, akikről London azt bizonyította be, hogy valószínűleg ők követték el a márciusban a dél-angliai Salisburyben azt a merényletet, amelynek célpontja az orosz-brit kettősügynök, Szergej Szkripal volt.
Oroszország Viktor Butért, a "halál kalmáraként" is ismert fegyverkereskedőért is harcolt. A még a szovjet időkben a rettegett szovjet titkosszolgálatban, a KGB-ben őrnagyi rangig emelkedett férfi a birodalom széthullása után minden fizetőképes ügyfélnek adott el fegyvert, s üzelmeit egészen 2008 márciusiáig folytathatta. Ekkor – amerikai információk alapján – Thaiföldön vették őt őrizetbe, s bár az oroszok is kérték a kiadatását, Thaiföld végül az USA-ba küldte a fegyverkereskedőt, aki 2013-ban 25 éves büntetést kapott.
Az orosz politikusok, akik a per során azt ismételgették, mindent el fognak követni azért, hogy But hazatérhessen, igazságtalannak és teljes mértékben megalapozatlannak nevezték az amerikai ítéletet. Az orosz külügyminisztérium közleménye szerint a pert gyenge lábakon álló bizonyítékokra alapozták, s végül a bírók az amerikai kormány utasítására találták bűnösnek Butot. But ügyét egyébként filmben is feldolgozták, a Magyarországon Fegyvernepper címen bemutatott moziban Nicolas Cage játszotta a Butról megmintázott Jurij Orlov szerepét.
A BBC oknyomozása szerint az orosz titkosszolgálattal laza kapcsolatban álló orosz bűnözők az utóbbi években több merényletet is elkövettek Törökországban az odamenekült függetlenségpárti csecsen aktivisták ellen, s a merénylők többsége annak ellenére nyugodtan él hazájában, hogy a török hatóságok dokumentálták a bűncselekmények nyomait: egyebek mellett fényképekkel és autóbérlésről szóló számlákkal bizonyították, hogy az Oroszországból érkezett "vendégmunkások" ott voltak a gyilkosságok helyszínén.
Az orosz hatóságok ennek ellenére nem tettek semmit, végül a törökök megunták a dolgot, s maguk kapcsolták le az egyik elkövetőt, aki újabb "munka" miatt tért vissza Törökországba. A hatóságok az után fogták le, hogy a korábbi akcióhoz hasonlóan olyan autót kölcsönzött, amelyről a szolgáltató azt állította, biztos, hogy nincs benne GPS-berendezés. A kocsiban ugyanis mégis volt GPS, és a hatóságok a nyomkövető adatai, valamint a köztéri kamerák képei alapján rekonstruálták a merénylő útvonalát.
