A kérdésre több válasz is kínálkozik, de egyik sem megnyugtató.
A minapi alkotmánymódosító népszavazáson ugyanis Erdogan elnök álláspontját az általa vezetett AKp masszív propagandafölénye ellenére is csak a választók 51,4 százaléka támogatta, miközben a Németországban élő, és szavazati joggal rendelkező törökök 63,1 százalékban támogatták Erdogant. Hogyan történhet ilyen egy fejlett demokráciában élő és azt élvező polgárokkal?
Az egyik magyarázat, hogy a klasszikus török vendégmunkások még Törökország keleti feléből érkeztek, ahol a konzervatív-vallási hagyományok és a felsőbbség tisztelete erősebb, így Erdogan is megnyerőbb számukra. De a már itt született törökök közül is sokan munkanélküliek, mellőzöttebbnek érezhetik magukat, s őket megtalálhatták az otthonról érkező választási üzenetek.
A legnagyobb talány azonban azoknak a harmadik generációs törököknek a szavazata, akik diplomát szereztek, kellően érvényesültek már, és mégis az autoriter rendszerre szavaztak.
A teljes cikket elolvashatja a friss HVG hetilapban.