Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A demokrácia egyik mintaországának tartott Egyesült Államokban nem közvetlenül választják az elnököt, hanem úgynevezett elektorokra szavaznak. Az alapító atyák célja ezzel az volt, hogy középutat találjanak a befolyásolható tömegekre és a klikkesedésre hajlamos törvényhozásra hagyott döntési lehetőség között. Az is vezette őket, hogy az államok lakossága közti eltéréseket némiképp ellensúlyozzák, s ezzel növeljék a kisebbek beleszólását. Ezért került bele az alkotmányba az elektori kollégium, amelynek annyi tagja van, mint az egyes szövetségi államok között lakosságarányosan felosztott képviselőháznak, valamint a minden államnak két helyet adó szenátusnak összesen.
A képviselőháznak jelenleg 435, a szenátusnak pedig 100 tagja van. A területén található kongresszusban nem reprezentált fővárosnak, Washingtonnak – amelynek lakói ezt a hiányosságot a rendszámtáblájukon a „Taxation without representation” (adózás képviselet nélkül) felirattal nehezményezik – a huszonharmadik alkotmánykiegészítés értelmében három elektor jár. Ez a minimum, ennyi jut az egy-egy képviselővel és két-két szenátorral rendelkező Alaszka, Delaware, Dél-Dakota, Észak-Dakota, Montana, Vermont és Wyoming államoknak is.
Az 538 elektorból a legtöbb, 55 az elnökválasztások idején hosszabb ideje demokrata hitbizománynak számító Kalifornia birtokában van. Texas a második 38 elektorral, majd Florida és New York (29), illetve Illinois és Pennsylvania (20) következik. A képviselőházi mandátumokat, s így az elektorok számát is a tízévente tartott népszámlálás eredményei alapján vizsgálják felül. Csaknem minden szövetségi állam a győztes mindent visz elve alapján ítéli oda az elektorokat, azaz bármelyik jelölt szerez többséget, viszi az összest. A kivétel Maine és Nebraska, amely a megszerzett szavazatok arányában osztja el 4, illetve 5 elektorát.
A győzelemhez az elnökjelöltnek 270 elektori szavazatot kell megszereznie, ami minden kampányban lázas számolgatáshoz vezet, sakkbábuként tologatva a két tábor között a finisben még megszerezhető államokat. Elvileg előfordulhat 269:269 arányú döntetlen, erről a helyzetről a tizenkettedik alkotmánykiegészítés rendelkezik. Ebben az esetben a washingtoni képviselőház szavaz az elnök, és a szenátus az alelnök személyéről. A képviselőházban minden szövetségi állam képviselőcsoportja egy szavazattal rendelkezik, amiről a csoporton belül többséggel határoznak. Ez, feltételezve a képviselőház republikánus kézen maradását, döntetlen esetén Donald Trumpnak kedvezne. A felsőházban minden szenátornak egy szavazata van. Ilyesmi legutóbb 1800-ban fordult elő, amikor Thomas Jefferson és Aaron Burr végzett döntetlenre, s végül a képviselőház – 35 eredménytelen szavazási kísérlet után – Jeffersont választotta. A rendszert szemléletesen elmagyarázza ez a CNN-animáció is:
Négyszer esett meg, hogy a választáson kevesebb szavazatot szerzett jelölt győzött az elektori kollégiumban, s lett elnök. 1824-ben John Quincy Adams, 1876-ban Rutherford B. Hayes, 1888-ban Benjamin Harrison, 2000-ben pedig George W. Bush aratott így diadalt. Utóbbit a demokraták máig nem felejtették el, mert a döntőnek bizonyult Florida elektorait végül az alkotmánybírósági szerepet is betöltő legfelső bíróság ítélte oda a republikánus Bush-nak, miután a számára kedvező eredményt hozó szavazatösszesítést hagyta jóvá.
Az elektorok elvileg kötelesek az őket delegáló párt jelöltjére szavazni, ám előfordul, hogy ezt megtagadják vagy elmulasztják, amiért pénzbüntetés jár, de más szankció nem. Ilyen módon még nem dőlt el elnökválasztás. De a mostani feszült helyzetre jellemző, amilyen felzúdulás fogadta, hogy Washington állam egyik demokrata elektora, a puyallup indián törzshöz tartozó Robert Satiacum bejelentette, hogy semmi szín alatt nem hajlandó Hillary Clintonra szavazni, mert nem bízik benne, és egyébként is az elnökjelölt által az előválasztáson legyőzött Bernie Sanders vermonti szenátor híve. Mint mondta, inkább kifizeti az ezerdolláros bírságot, de nem tudna a hat gyereke és tíz unokája szemébe nézni, ha Clintont választaná.
