Világ hvg.hu 2016. május. 26. 11:22

Letért a turistaösvényről, két évre rá találták meg a holttestét

Egy 66 éves túrázó nő végzetes hibát követett el, amikor pisilni tért le az ösvényről. Majdnem egy hónapig bolyongott, a kutatására eredő csapatok sem találtak rá a vad amerikai erdőben. A nő végig naplózta végzetes kalandját.

2013-ban egy Geraldine Largay nevű 66 éves nő az Appalache ösvényen túrázott, számol be a nzherald. Könnyíteni akart magán, ezért letért az ösvényről, de eltévedt, nem talált vissza. Végül legalább 26 nappal később halt meg az élelemhiány és a mostoha természeti körülmények miatt, de csak nemrég találták meg a földi maradványait a vad vidéken.

A nő végig naplót vezetett, az utolsó bejegyzése az volt: "Ha megtaláljátok a testem, kérem, értesítsétek a férjem és a lányom. Ha megtudják, hogy meghaltam, és hol találtak rám, örömmel fogja őket eltölteni." A nőnél volt sátor, esőkabát, hőszigetelő takaró (izofólia) és mobiltelefon is, de az sms-eit nem tudta elküldeni, mert gyenge volt a térerő. Ezért megpróbált magasabb pontra is eljutni, de ez sem segített.

Végül az ösvénytől 5 km-re találtak rá a csontvázára 2015. október 16-án, a balesetről és nyomozásról szóló dokumentációt most kapta meg a Boston Globe amerikai újság. Felkutatására a szervek nagy erőket mozgósítottak, önkéntesekkel is kiegészültek, de mivel a terület növényzettel nagyon vadul benőtt, nem találtak semmit, pedig 60 négyzetkilométeres területet fésültek át. Egy kutyás csapat egyszer csak 100 méterre volt a nő sátrától, de a kutyák a jól izoláló sátor miatt nem érezték a szagokat. Ezt a területet egyébként az amerikai haditengerészeti csapatok használják speciális kiképzéshez.

Hirdetés
hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.