Hatósági packázásnak tartják a görög–macedón határnál feltorlódott menekültek azt, hogy nem engedik őket tovább Nyugat-Európába. Többen emiatt már próbálnak más útvonalat választani, Albánia például már készülhet a nagyobb menekültáradat fogadására. Helyszíni riportunk a görög–macedón határról.
Naponta több ezerrel nő a görög–macedón határ görög oldalán lévő Idomeniben összezsúfolódott menekültek száma. Miközben a migránsok Ausztriát vádolják a balkáni menekültútvonal beszűkítésével, a táborlakók között egyre többen betegszenek meg.
"Mit játszanak ezek velem? Szíriában az orosz bombák megölték a feleségemet és az ötéves lányomat, több ezer eurót kellett kifizetnem, hogy eljussak idáig, most meg nem engednek be Macedóniába, mert el van repedve a személyim! Nem értik, hogy milyen egy háború?" – dühöng a már több mint egy hete az Idomeniben lévő táborban rekedt Juszef. A család nélkül maradt gyógyszerész végzettségű férfi most másoknak segít, részben ő fizette ki néhány honfitársának a Törökország és Görögország közötti hajóutat. Saját gyerek híján, most a "pótcsaládhoz" tartozó ötéves lányka csüng rajta, de hamarosan ismét búcsúznia kell, ő Németországba, a többiek Skandináviába akarnak eljutni.
Már ha sikerül: a macedón hatóságok – miután Bécs úgy döntött, hogy naponta legfeljebb nyolcvan menedékkérelmet fogad be, és korlátozza az országon átengedett migránsok számát is – ugyanis maguk is csak pár tucat menekültnek engedik meg naponta, hogy Szerbia felé átutazzanak a volt jugoszláv tagköztársaság területén. Az "útszűkület" miatt pedig egyre nehezebb az élet az eredetileg másfél ezresre tervezett, most viszont már legalább tízezer embernek szállást nyújtó táborban.
"A túlzsúfoltság miatt egyre több a bőrbetegség, a pár nappal ezelőtti eső és hideg miatt rengetegen vannak megfázva, s néhány napja a hasmenés is megjelent" – meséli Nicolas, az Orvosok határok nélkül (MSF) nevű segélyszervezet koordinátora. A francia orvos, aki már több hónapja szolgál Görögországban, azt is elmondta, hogy a betegek közül sokan nem fordulnak orvoshoz, mert attól félnek, ha betegnek nyilvánítják őket, még kevesebb az esélyük az átjutásra Macedóniába. Az MSF egyébként oroszlánrészt vállal az Idomeni tábor fenntartásában, nyolcvan orvos és 120 helyi segítő dolgozik a szervezetnek.
Szinte csoda, hogy van, aki még nem kapott el semmit: a táborlakók nagy része hatvanszemélyes sátorokban, egymáshoz tolt emeletes ágyakon alszik, s még ők a szerencsésebbek, hiszen ezreknek csak a papírvékonyságú műanyag sátrakban jut hely. Ők a sátrak között tüzeket raknak, s mivel sokszor nincs elég fa, a tűzre műanyag is kerül, s emiatt szinte állandóan fojtogató füst terjed a levegőben. Az élelemosztás is növeli a járványveszélyt: a szendvicsekre és gyümölcsre váró emberek negyed-félórákat állnak tömött sorokban, amíg eljutnak az ételosztókig. Közben a tábor már lassan nagyobb lesz, mint Idomeni falu: a legújabb sátrakat már a hivatalos menekülttáboron kívül, a szántóföldeken állítják fel.
Míg tavaly aránytalanul sok volt a fiatal férfi a menekültek között, Idomeiben ezerszámra vannak nők és gyerekek. A gyermekeknek pedig csak egy játszósátor jut, s ott egy évtizedek óta Görögországban élő arab pszichológus foglalkozik a legkisebbekkel. Nincs könnyű dolga, a 3-5 éves gyerekek egy része olyan szörnyűségeket élt meg, amit még egy felnőtt sem lenne képes gyorsan feldolgozni. Sok gyerek küszködik rémálmokkal, s a játszósátorban őrzött rajzok között is akadnak borzalmas eseményeket ábrázoló képek.
Míg a hét elején a reményüket vesztett menekültek többször is összecsaptak a határ túlsó oldalát védő macedón rendőrökkel, most nyugalom uralkodik. A nyugalom részben azzal magyarázható, hogy a jelek szerint a menekültek egyre nagyobb számban kerülik ki Macedóniát: a migránsok egy része Görögországból Albániába, onnan pedig Koszovón keresztül Szerbiába megy, s úgy csatlakozik rá az eddigi, Horvátországon és Szlovénián Ausztriába, majd Németországba vezető útvonalra. Albánia eddig alig nyilatkozott menekültügyben, viszont tiranai források szerint a kormány már megkezdte egy több ezer fős menekültbefogadó hely kiépítését.
Becslések szerint ha a szíriai harcok nem ülnek el, s Törökországgal sem sikerül megegyezni a menekültek elhelyezéséről, akkor az idén a tavalyi egymillió után másfél millió észak-afrikai és közel-keleti menekült indulhat meg Európa felé. Még akkor is, ha EU vezető politikusai, legutóbb Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, már-már kétségbeesetten próbálják meg lebeszélni az embereket az Európába jövetelről.