Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A 2010 decemberében kirobbant tunéziai megmozdulások nyomán tüntetések, lázadások, felkelések sora forgatta fel az arab világot, és ezek az események öt évvel az arab tavasz kirobbanása után is éreztetik hatásukat az egész térségben.
TUNÉZIA
2010. december 17-én egy fiatal utcai árus felgyújtotta magát Szidi-Búzidban, halála a munkanélküliség és a drágaság elleni tiltakozó mozgalmat indított el. A felkelés nyomására 2011. január 14-én a több mint húsz éve hatalmon lévő Zin el-Abidin ben Ali tunéziai elnök lemondott. Az észak-afrikai ország a demokratizálódás útjára lépett: 2011-ben és 2014-ben szabad választásokat tartottak, és 2015-ben a tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartettnek ítélték oda a Nobel-békedíjat az indoklás szerint azért, mert nagyban hozzájárult a plurális társadalom felépítéséhez. Ennek ellenére a gazdasági nehézségek az utóbbi időben próbára teszik a demokratikus átalakulás "mintaországának" számító Tunéziát: a munkanélküliség és a kilátástalanság miatt januárban az ország több részén is tiltakozások robbantak ki, és emiatt a hatóságok pénteken kijárási tilalmat rendeltek el egész Tunéziában.
EGYIPTOM
2011. január 25-én tüntetések kezdődtek az 1981 óta hatalmon lévő Hoszni Mubarak államfő rendszere ellen, amelyek több mint 800 halálos áldozattal járó zavargásokba torkolltak. Február 11-én a szűnni nem akaró tüntetések, megmozdulások hatására Mubarak elnök lemondott, és 2012-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Később a 2012 májusában megtartott elnökválasztásokon győztes Mohamed Murszi, a Muzulmán Testvériségből alakult párt, a Szabadság és Igazságosság Pártja vezetője foglalhatta el az elnöki széket. A folyamatos zavargások, erőszakos összetűzések után a katonai erők egy év múlva eltávolították a hatalomból, ez azonban nem hozott megoldást az Egyiptomban kialakult ingatag belpolitikai és biztonsági helyzetre. Az ideiglenes kormányzat kíméletlenül üldözte az iszlamista exállamfő híveit. A 2014. májusi elnökválasztáson végül Abdel-Fattáh esz-Szíszi volt hadseregparancsnok, védelmi miniszter nyert a szavazatok 96,91 százalékának megszerzésével, és kemény kézzel kezdte meg az egyiptomi államszervezet újjáépítését. Az esz-Szíszi vezette kormányzat 2016-ra stabilizálódott, elkezdődött a gazdaság élénkítése, miközben Kairó továbbra is erőteljesen fellép az iszlamistákkal és a központi kormányzat bírálóival szemben.
LÍBIA
2011. február 15-16-án népfelkelés kezdődött az 1969 óta hatalmon lévő Moammer Kadhafi ezredes ellen. Az ellenzékiek több várost elfoglaltak, majd a tüntetések 21-én elérték a fővárost, Tripolit is. A líbiai vezető tankokat, harci repülőgépeket és zsoldosokat vetett be uralmának fenntartása érdekében. Március 19-én ENSZ-megbízatással Washington, Párizs és London offenzívát indított a Kadhafihoz hű erők ellen. Kadhafit 2011. októberében megölték, ám halála óta sem sikerült stabilizálni az ország biztonsági és belpolitikai helyzetét. Több fegyveres csoport küzd az ország ellenőrzéséért, és Líbia egy kisebb részén megvetette lábát az Iszlám Állam (IÁ) nevű dzsihadista szervezet is. Az országban 2014 óta két kormány és két rivális parlament működött, az egyik - a nemzetközileg elismert - a kelet-líbiai Tobrukban, a másik, az iszlamisták irányítása alatt álló Általános Nemzeti Kongresszus (CGN) Tripoliban. Az észak-afrikai országban néhány nappal ezelőtt egységkormány alakult, és sokan azt remélik, ennek segítségével sikerülhet felszámolni a kaotikus állapotokat, amely a menekülteket Európába csempésző hálózatok és az IÁ szélsőségeseinek melegágya.
SZÍRIA
A 2007-ben újraválasztott Bassár el-Aszad elnök uralma ellen 2011. március 15-én kezdődtek békés tüntetések, amelyek a véres megtorlások hatására polgárháborúba torkolltak. A szíriai konfliktus halálos áldozatainak száma mára meghaladja a 250 ezret, és milliók kényszerültek elhagyni otthonaikat. A polgárháborút átláthatatlan erőviszonyok jellemzik, számos felkelőcsoport harcol egymás és a szíriai kormányerők ellen. A kaotikus állapotok megteremtették az IÁ és más szélsőséges iszlamista csoportok felemelkedésének lehetőségét. Amikor 2013 nyarán a kormányerők Damaszkusz közelében vegyi fegyvert vetettek be, az Egyesült Államok katonai csapást helyezett kilátásba. A kormány ezután nemzetközi ellenőrzés alá helyezte vegyi fegyvereit, ezeket 2016 elejére teljesen megsemmisítették.
Egyelőre semmi jel nem utal arra, hogy a közeljövőben befejeződne a véres polgárháború. A konfliktus rendezése érdekében a nagyhatalmak többször próbálták tárgyalóasztalhoz ültetni a harcoló feleket. A nagyhatalmak közvetítésével az ENSZ égisze alatt január 25-re újabb béketárgyalásokat tűztek ki Genfben, ezt azonban valószínűleg néhány nappal elhalasztják, mivel a felek nem tudtak megállapodni arról, ki képviselje a szíriai ellenzéket a tárgyalásokon.
MAROKKÓ
A politikailag viszonylag stabil marokkói királyságban szabadon választott parlament és többpártrendszer működik. Az arab tavasz azonban az észak-afrikai országot sem hagyta érintetlenül: 2011 elején tüntetések robbantak ki, a tiltakozók jobban működő demokráciát és nagyobb társadalmi egyenlőséget követeltek. VI. Mohamed királynak az alkotmányreform, előre hozott választások és a szegénység leküzdésére tett intézkedések ígéretével sikerült lecsillapítania a lázongó lakosságot. Az uralkodó által kezdeményezett alkotmányos reformtervezetet 2011-ben elsöprő többséggel hagyták jóvá a népszavazáson: 72,65 százalékos részvétel mellett 98,5 százalék voksolt igennel. Az ugyanabban az évben megtartott parlamenti választáson az iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja került hatalomra, két évvel később költségvetési kérdések és Murszi akkori egyiptomi elnök megítélése miatt kormányválság alakult ki.
SZAÚD-ARÁBIA
A Perzsa (Arab)-öböl mentén fekvő, többnyire szunniták lakta monarchiában viszonylag kevés demonstráció alakult ki az arab tavasz idején, és ezek többsége inkább az olajban gazdag, síiták lakta, keleti tartományokra - elsősorban Katíf régióra, amely korábban is a síiták hátrányos megkülönböztetése elleni tiltakozások központja volt - korlátozódott. Ellenük az akkori uralkodó, Abdallah bin Abdel-Azíz király kemény fellépést rendelt el. Szaúd-Arábiában erősen korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságának jogát, és tilos tüntetéseket szervezni. 2015 januárjában meghalt Abdel-Azíz király, és az uralkodói széket Szalman bin Abdel-Azíz foglalta el, aki nem változtatott az alapvető szabadságjogok helyzetén, a királyság kisebbségekkel szembeni politikáján és Rijádnak a szélsőségesekkel szembeni kemény fellépésén. 2016. január 2-án negyvenhét, terrorizmus vádjával halálra ítélt embert végeztek ki, köztük Nimr al-Nimr síita főpapét. Nimr központi szerepet játszott a szaúd-arábiai síita kisebbség által az arab tavasz mintájára szervezett, 2011-ben és 2012-ben lezajlott tüntetésekben. Az ajatolláh kivégzése széleskörű felháborodást váltott ki a Közel-Keleten, Iránban pedig a tüntetők szaúd-arábiai diplomáciai épületeket támadtak meg. Rijád erre a diplomáciai kapcsolatok megszakításával válaszolt.
JEMEN
Az arab tavasz elérte Jement is, ahol felkelés robbant ki Ali Abdalláh Száleh elnök 33 éve tartó uralma ellen. Száleh, akinek távozását az ellenzék tíz hónapig követelte, 2011. november 23-án írta alá az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) által kidolgozott rendezési tervet, amely előirányozta az elnök három hónapon belüli távozását a hatalomból. Jemen irányítását ezután Abed Rabbo Manszúr Hádi alelnök vette át, azonban azóta sem stabilizálódott a koldusszegény ország politikai helyzete, sőt 2014 óta polgárháborúvá mélyült a belpolitikai káosz. 2014 szeptemberében a Száleh támogatását élvező, síita húszi lázadók elfoglalták az ország fővárosát, Szanaát, majd 2015 januárjában a húszik lemondásra kényszerítették az államfőt. Március 26-án Szaúd-Arábia és öbölbeli szövetségesei hadműveletet indítottak a lázadók ellen. Hádi elnök szeptemberben tért vissza, miután a koalíció visszaszorította a húszikat. A konfliktusban azóta is az Irán támogatását élvező lázadók és Száleh volt elnök hívei állnak szemben a Hádi elnök vezette, Szaúd-Arábia által támogatott kormánnyal, amely a 2015 júliusában visszafoglalt Ádenben működik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tavaly novemberben célzott szankciókat vezetett be a volt elnök és a húszi lázadók két vezetője ellen, amiért fenyegetik Jemen békéjét és stabilitását, valamint akadályozzák a belpolitikai folyamatokat. A harci cselekmények következtében eddig mintegy hatezren haltak meg, köztük 2800 civil, és csaknem 2,4 millió ember hagyta el otthonát. Az ENSZ égisze alatt tavaly december végén, egy tartós tűzszünet elérése céljával folytatott béketárgyalások nem hoztak eredményeket, a megbeszélések következő fordulóját elhalasztották.
BAHREIN
Bahrein lakosságának nagy része síita, de szunnita uralkodóház irányítja. A kis szigetországot sem hagyta érintetlenül az arab tavasz, 2011 februárjában tüntetések kezdődtek. Ezek résztvevői a több mint kétszáz éve hatalmon lévő szunnita dinasztia jogkörének korlátozását, valódi alkotmányos monarchia bevezetését és a síitákat érő hátrányos megkülönböztetések felszámolását követelték. A megmozdulásokat - melyekben harminc ember vesztette életét - márciusban a szaúdi hadsereg segítségével verték le.
JORDÁNIA
2011. január közepén a magas megélhetési költségek miatt kezdődtek tüntetések. Február 1-jén I. Abdalláh jordániai király menesztette kormányát, s az új kabinet élére a hadsereg volt tábornokát, Maarúf al-Bahítot nevezte ki. Június 12-én a király a reformköveteléseket támogatva beleegyezett, hogy a jövőbeli kormányokat a parlamenti választáson létrejövő többség szerint nevezzék ki.
KUVAIT
A Perzsa (Arab)-öböl északnyugati részén fekvő emirátus területén nem voltak olyan tömegtüntetések, mint a térség más országaiban az arab tavasz idején. 2011-ben az itt élő hontalan arabok kezdtek tüntetni, állampolgárságot és a vele járó kiváltságokat követelve, majd a fiatalok is az utcára vonultak, az állami szintű korrupció végét, az inkompetens kormány távozását követelve. A tömegmegmozdulások nyomán 2011 őszén lemondott a kormány, és az emír előre hozott választást írt ki. A 2012 februári szavazás az iszlamista ellenzék nyerte meg, de a voksolás eredményét az alkotmánybíróság júniusban érvénytelenítette, és a 2009-ben megválasztott előző törvényhozást helyezte vissza hivatalába. Az uralkodó család végül szociális és gazdasági engedmények sorával csillapította le végül a lakosságot.
