Ma kezdődött el az a kínai fesztivál a hétmilliós Jülin városában, amelynek alkalmából hagyományosan legalább tízezer kutyát vágnak le és szolgálnak fel.
Licsi, főtt vagy sült kutyahússal, és hozzá némi erős tömény – szokásos menü a dél-kínai Kuanghszi tartomány Jülin városában, ahol a június 21-ei nyári napfordulón kezdődő többnapos fesztiválon előszeretettel szolgálják fel házaknál és az éttermekben az ember leghűségesebb barátját. A helyi önkormányzat ugyan elhatárolódik az eseménytől, ám azt az idén sem sikerült megakadályozniuk az állatvédőknek. És nemcsak azért, mert a Twitteren és Facebookon folyó kampányt (amelyet részben a Say no to dog meat nevű oldal szervez) a helyiek nem látják – egyik szolgáltatás sem elérhető Kínában –, hanem mert a nyomást sokan úgy értékelik, hogy egy régi szokásukat próbálják kiirtani.
A hétmilliós Jülinben ilyenkor hagyományosan legalább tízezer kutyát tesznek mészárszékeken konyhakésszé – a nyugati szemmel borzasztó képek a ketrecben a végzetükre váró vagy már megnyúzott kutyákról bejárták a világot –, és a hírek szerint az idén macskahússal is bővült a kínálat. Az erős nemzetközi és az egyre hangosabb hazai tiltakozás megszólalásra késztette a hivatalos fórumokat is: a Kínai Kommunista Párt központi napilapja, a Zsenmin Zsipao szerkesztőségi véleményben foglalt állást, mondván: a háziállatok, illetve a hagyományos gasztronómia védelmét össze kellene hangolni, s az ember és a kutya viszonya Kínában összetett.
A Vice tavalyi videója Jülinből
A jülini szokásokat védelmezők emlékeztetnek rá, hogy a kínaiak nem túl régen tekintenek társként vagy házi kedvencként a kutyára, azt – bár a császároknak volt palotapincsijük – több ezer éven át inkább táplálékforrásnak tartották, ami alól csak az őr- és vadászkutyák számítottak kivételnek. A kínai folklórban sok a kutyákkal kapcsolatos dehonesztáló szólás vagy közmondás. Aki például rossz társaságba keveredik, arra azt mondják, disznókkal és kutyákkal barátkozik. Ha valaki nem tartja be a társadalmi szabályokat, az emberként öltözködik, de kutyaként viselkedik. A szívtelen és hálátlan embernek pedig a kínai szólás szerint farkasszíve és kutyatüdeje van.
A kutyahús ízét a XIX. században még a párizsiak is dicsérték, a németek pedig háború idején fogyasztották a négylábúakat, amiket „blokádbirkaként” emlegettek. Manapság viszont szinte csak Ázsiában – valamint állítólag Svájc egyes vidékein – tekintik húsforrásnak a kutyát, amit Kínán kívül főleg Vietnamban, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, illetve a polinéz szigetvilágban fogyasztanak. Dél-Korea az 1988-as szöuli nyári olimpia előtt vette rá a főváros kutyahúst kínáló éttermeit, hogy a játékok idejére zárjanak be vagy költözzenek a centrumtól messzebb. A Japánnal közös 2002-es labdarúgó-világbajnokság alatt pedig még távolabb szorították őket a frekventált helyektől.
Jülin városa azzal próbálja a felháborodást csökkenteni és a kutyahús fogyasztását mérsékelni, hogy számon kéri az állategészségügyi szabályokat – ami az egyetlen járható út, hiszen Kínában nincs nyugati mintájú állatvédelmi törvény. A kutyának ugyanis elvileg hivatalos húscélú tenyésztőhelyről kellene érkeznie – ilyenek legálisan működnek Kínában –, ám állatvédők szerint a jülini fesztiválon felszolgált négylábúakat egyszerűen összelopkodják figyelmetlen tulajdonosaiktól vagy befogják a kóbor kutyákat. Nem tartják véletlennek, hogy a helyi egészségügyi statisztikák szerint Kuanghszi tartományban évente mintegy háromszáz ember hal meg veszettségben, ami a kínai régiók között a legmagasabb arány, és a csúcstartó éppen Jülin. Ezért tavaly és az idén is több feketén működő kutyamészárszéket zártak be. Az 1990-es évek óta megtartott nyári fesztivált és a szokást azonban nehéz lesz kiirtani, mert az annak hódoló kínaiak a kutyahúst a férfiasságra, valamint a vérnyomásra kedvező hatással lévő ínyencségnek tartják.