Az Amit még el akartam mondani (Was ich noch sagen wollte) című kötetből a Stern című hírmagazin idézett a szerdán megjelent számából egy részletet, amelyben a 96 éves szociáldemokrata (SPD) politikus azt írta, hogy "a hatvanas évek végén vagy a hetvenes évek elején" viszonya volt egy "másik nővel", és emiatt felesége, Loki Schmidt felajánlotta a válást, ezt azonban "nagyon helytelen ötletnek" tartotta és elvetette.

Helmut és Loki Schmidt 68 évig volt házas, az asszony 2010-ben elhunyt. 

AFP / ADN

A Stern szerint Helmut Schmidt szeretője egy SPD-s elvtársnő volt, akivel régóta ismerték egymást. A személyes kapcsolat az affér után is megmaradt, és Schmidt két éve részt vett az illető temetésén. 

A Der Spiegel című hírmagazin a volt kancellár hűtlenségéről szóló hírrel kapcsolatban az online kiadásában felidézte egy tavalyi interjúját Klaus Harpprecht újságíróval, Helmut Schmidt elődje, Willy Brandt beszédírójával, aki elmondta, hogy tudomása szerint Schmidtnek hosszú ideig volt házasságon kívüli kapcsolata, és azt csak akkor szakította meg, amikor 1974-ben Brandt lemondása után kancellárnak választották. Schmidt a viszonynak azért vetett véget, mert úgy érezte, kormányfőként nem engedhet meg magának ilyesmit - mondta Harpprecht, hozzátéve, hogy a szakítás nagyon megviselte Schmidt szeretőjét.

Loki Schmidt egy 2008-as interjúban harmonikusnak nevezte házasságát. A Die Zeit című hetilapban megjelent interjúban azt mondta: "Egyetlen egyszer veszekedtünk igazán, de furcsamód egyikünk sem emlékszik már, hogy min kaptunk össze". 

Helmut Schmidt 1974-től 1982-ig volt kancellár, de 1987-ig parlamenti képviselőként a politika első vonalában maradt. A higgadt és megállapodásra törekvő, de következetes szociáldemokrata politika megtestesítőjeként tartják számon. Egyik sokat idézett mondása, hogy "akinek víziói vannak, menjen orvoshoz". Nevezték már a kompromisszumok mesterének és minden európai viták közvetítőjének is. 

Jelenleg is az egyik legbefolyásosabb véleményformáló Németországban. Publicisztikai tevékenységét a kancellári munka befejezése után kezdte el a liberális szellemiségű Die Zeitnél. 1987-től a hetilap főállású újságírója, 1983-tól pedig a lap szerkesztőbizottsági tagja, társkiadója. Írásai révén a pártok fölött álló, csak a közjót szem előtt tartó erkölcsi tekintélyt tisztelik benne. 2008-ban magyarul is megjelent könyvében, a Nyugállományban (Ausser Dienst) az emberiség jövőjét, a várható politikai-gazdasági trendeket, a civilizációt fenyegető veszélyeket elemzi.