A srebrenicai vérengzés 19. évfordulóján 175 újonnan azonosított áldozatot temettek el a kelet-boszniai Srebrenica melletti potocari emlékhelyen. A 19 évvel ezelőtti mészárlásnak korábban 6066 halottját temették el itt. A most nyugalomra helyezettek közül a legfiatalabb 14, a legidősebb 79 éves volt. A gyászszertartáson a családtagok és barátok mellett az ország vezetői, valamint a külföldi diplomáciai képviseletek megbízottai vettek részt.
Srebrenica a boszniai háború idején (1992-95) az Egyesült Nemzetek Szervezetének védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a békefenntartók szeme láttára körülbelül nyolcezer férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A vérengzés a nemzetközi jog szerint népirtásnak minősül, és a II. világháború óta elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják Európában.
Július 11-ét a Bosznia-hercegovinai Föderáció vezetői idén gyásznappá nyilvánították.
A megemlékezésen Enes Suljkanovic a boszniai Szerb Köztársaságnak az alelnöke azt mondta: "csak az vezethet megbékéléshez és akadályozhatja meg az ilyen tragédiák megismétlődését, ha valamennyi áldozatnak megadjuk a megfelelő tiszteletet. Erre van szükség ahhoz, hogy a jövő felé fordulhassunk."
Valentin Inzko, az Európai Unió boszniai főképviselője a gyásznapon azt mondta, hogy a Srebrenicában történtek a világtörténelem szomorú fejezetéhez tartoznak, az áldozatokat nem szabad elfelejteni, a bűnösöknek pedig felelniük kell tetteikért.
Kutatócsoportok még mindig keresik az áldozatok holttesteit, munkájukat azonban nehezíti, hogy az elkövetők a háború után sok helyen kiásták és más helyre szállították a hullákat. A maradványok többször roncsolódtak és összekeveredtek, ezért a legtöbb esetben csak DNS-vizsgálattal azonosítható egy-egy áldozat.
A DNS-teszteket végző csoport egyik tagja a boszniai médiának elmondta: tavaly óta 700 új áldozatot azonosítottak, közülük azonban csak 175-öt temettek most el. Előfordult már olyan is, hogy a családok nem akarták, hogy a megtalált családtag maradványait közös emléksírba helyezzék, gyakran egy-egy csontról volt ugyanis szó, amit inkább megőriztek.