A Johns Hopkins Egyetem Transzatlanti Kapcsolatok Központja és a washingtoni osztrák nagykövetség által a kelet-közép-európai rendszerváltások 25. évfordulója alkalmából Falak, amelyek ledőltek - Falak, amelyeknek még le kell dőlniük címmel megrendezett konferencián a diplomata emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államokban a függetlenség kikiáltását, a rabszolgaság eltörlését és a polgári jogok bevezetését egyaránt a civil társadalom, nem pedig a kormány kezdeményezte.

Meglátása szerint a jelenlegi időszak egyszerre a legjobb és legrosszabb a civil társadalom számára. Egyfelől azért, mert a műszaki fejlődésnek és a kulturális változásoknak köszönhetően sohasem volt ilyen könnyű és olcsó embereket gondolatok köré csoportosítani, kultúrát és civil identitást teremteni, másfelől pedig azért, mert a kormányok világszerte korábban példa nélküli mértékben sújtottak le a civil társadalomra. 

Tillemann - a néhai Tom Lantos magyar származású kongresszusi képviselő unokája - rámutatott: történelmi példák bizonyítják, hogy a társadalmi átalakulások idején hatalmas erők szabadulnak fel, és ha sikerül őket becsatornázni a demokrácia és a civil társadalom javára, akkor egy nemzedékkel később nagyobb jólétet, békét és egyéni lehetőségeket teremtenek. "Sajnos túl sok esetben látjuk azt, hogy egyes kormányok belekezdenek az átalakulásba, ám egy idő után az ellenkező irányba fordulnak. Jobban együtt kell működnünk nemzetközi szinten, hogy kiépítsük a demokratizálás infrastruktúráját annak biztosítására, hogy az átmenetek szilárd alapokra támaszkodjanak" - mondta.

A felszólalók szerint az ukrán válság jelzi a térség törékenységét

AFP / Vasily Maximov

Elmondta, hogy az amerikai külügyminisztérium nagy hangsúlyt fektet a civil társadalom támogatására, a tárcán belül a Globális Emberbaráti Munkacsoport az ország mintegy 40 nagy magánalapítványával működik együtt, amelyek összvagyona eléri a 75 milliárd dollárt.  Simonyi András, az eszmecserét vendégül látó Transzatlanti Kapcsolatok Központjának ügyvezető igazgatója kijelentette, hogy a rendszerváltó országokban az anyagi javak megteremtése és a biztonság kérdései mellett az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak a szabadság és a demokrácia kérdései, holott ez a két tényező képezi a társadalom "őssejtjeit". A volt washingtoni nagykövet szerint az oroszországi antidemokratikus folyamatok, a Krím annektálása, Kelet-Ukrajna destabilizálása, a fehérorosz helyzet, a közép-európai illiberális kísérletek és a nyugat-európai radikális szélsőjobboldali mozgalmak egyaránt azt jelzik, hogy a demokratikus társadalmak immunrendszere meggyengült, az intolerancia felerősödött. 

Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár méltatta Magyarországnak a kelet-európai változásokban - különösen a berlini fal leomlásához elvezető határnyitásban - játszott kulcsszerepét. Hangsúlyozta, hogy Ausztria, amely éppen 1989-ben kérte felvételét a Közös Piacba, az EU-tagság 1995-ben történt elnyerése után támogatta a keleti bővítést. Hangsúlyozta, hogy helyes volt a balti országok gyors NATO- és EU-integrálása, mert anélkül most hasonló helyzetben lennének, mint Ukrajna.

 Kovács László volt külügyminiszter és EU-biztos elmondta, hogy az 1989-es határnyitás csak a záróaktusa volt egy 1981-ben tudatosan megkezdett folyamatnak. Akkor ugyanis a külügyi tárcánál Horn Gyulával együtt felismerték, hogy a Kremlt Leonyid Brezsnyev SZKP-főtitkár utódlása fogja lekötni, ezért Helmut Schmidt német kancellár támogatásával titkos tárgyalásokba kezdtek a Közös Piaccal, és ezek 1988-ban elvezettek a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez. A jelentősebb magyar diplomáciai lépések között megemlítette, hogy 1984-ben annak ellenére is fogadták Budapesten a brit, a német, az olasz és a belga kormányfőt, hogy egy évvel korábban megszakadtak a közepes hatótávolságú rakétákról folytatott szovjet-amerikai tárgyalások. Ide sorolta a magyar kormányfő 1988-as washingtoni és az amerikai elnök 1989-es budapesti látogatását, valamint a hivatalos viszony felvételét Izraellel, a Vatikánnal, Dél-Koreával és Dél-Afrikával.

Haraszti Miklós, az ENSZ Fehéroroszország-raportőre egyebek között arról beszélt, hogy a féldemokratikus, illiberális rendszerek és kvázi-demokráciák vezetői az elmúlt évtizedben többet tanultak egymástól, mint a nyugati társadalmaktól. A Budapest és Oslo között a Norvég Alap ügyében kialakult vitára utalva kijelentette, hogy az ilyen berendezkedésű országok fellépnek a civil szervezetek ellen. Hangsúlyozta: a nemzetközi szervezeteknek fel kell nőniük ahhoz, hogy fellépjenek a demokrácia szabályainak rendszerszerű megsértése ellen.