Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Vasárnap avatják szentté II. János Pál pápát, azaz Karol Wojtylát, aki 1978-tól 2005-ben bekövetkezett haláláig volt a római katolikus egyház feje. Fontos történelmi időben került Krakkó püspöki hivatalából a Szentszékbe, és pápaságának huszonhét éve Kelet-Európában korántsem csak a katolikus világ számára volt a jelenkori történelem egyik legfontosabb életműve. Portré.
Ferenc pápa alig több, mint kilenc évvel a halála után szentté avatja II. János Pált, a pápaság történetének első lengyel pápáját, aki 1978-tól 2005-ig, azaz huszonhét évig volt a katolikus egyház feje (így az összes eddigi pápa közül övé a harmadik leghosszabb hivatali idő). A wadowicei születésű, akkor 58 éves krakkói püspököt, Karol Wojtylát 1978. október 16-án választotta pápának a bíborosok testülete, miután elődje, I. János Pál 33 nap hivatalban töltött idő után elhunyt. Vele együtt XXIII. János pápát is szentté avatják a római Szent Péter Bazilikában.
A szavak ereje
„A kommunizmus 1989-es bukásában és az európai egység létrejöttében mérhető igazán II. János Pál pápa életművének világi jelentősége” – hangzott el Molnár Imre történész előadásában szerdán, a Magyar Külügyi Intézet „II. János Pál pápa öröksége – a Szentszék a nemzetközi kapcsolatokban” című kerekasztal-beszélgetésén. Mára már vitathatatlan tény, hogy II. János Pál pápaságának óriási szerepe volt a vasfüggöny lehullásában, sőt, később az Európai Unió bővítésében is. Molnár hangsúlyozta: II. János Pál elsősorban lelkipásztor volt és nem politikus, mégis számos szimbolikus mondat, gesztus vagy látogatás fűződik a nevéhez, amelyek, bár akkor és ott is mindenki értette őket, a későbbi történelmi tények ismeretében nyerték el igazán jelentőségüket.
„Ne féljetek!” – hivatalba lépése napján ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét 1978. október 22-én. A ceremóniát Lengyelországban a köztévé közvetítette, és nem sokkal, 1-2 hónappal utána II. János Pál személyesen is ellátogatott Lengyelországba. Illés Pál Attila történész a beszélgetés másik résztvevője rámutatott: a pápának a keleti blokk országaiban, de legfőképp Lengyelországban jelentős mobilizáló ereje volt. „1979-ben a lengyel társadalom ráébredt az erejére, és újra milliók mentek ki az utcára” – jellemezte Illés a korabeli közhangulatot.
„Számomra ő a szabadság hírnöke volt. Nagyságát és emberközeliségét érezni lehet három mondatból, amit 1978 és 2005 között mondott.” A liberális Gazeta Wyborcza napilap egyik publicistája, Waldemar Kuczyński ír így II. János Pálról, akit a harmadik Lengyel Köztársaság védnökének nevez. Három különböző tőle származó idézettel támasztja ezt alá: Az első 1980-ban hangzott el a pápa egyik első lengyelországi látogatásán, a varsói Pilsudski téren: „Istenem, Újítsd meg e Föld színét!” Nem politikai beszéd, az adott történelmi szituációban mégis mindenki értette. (Lengyelországról beszélünk, egy évvel a hadiállapot előtt.) „A Szeretetközösségből az Európai Közösségbe” –így szól a Kuczyński által választott harmadik idézet, egy meglehetősen direkt pápai megszólalás, ami az EU-csatlakozási referendum előtti lengyel politikai delegációnak szólt 2003-ban.
Magyarországi látogatásai
II. János Pált karizmqóatikus személyiségnek tartották, ráadásul ő volt az egyik legtöbbet utazó pápa. Magyarországon kétszer is: 1991-ben és 1996-ban járt. Előtte mindössze egy pápa járt Magyarországon, IX. Szent Leó 1052-ben.
A pápa első alkalommal Esztergomban, Máriapócson és Pécsett misézett, másodszor pedig a Pannonhalmi Főapátság megalapításának ezredik évfordulója alkalmából, Várszegi Asztrik főapát meghívására Pannonhalmára látogatott. Itt lett volna egyháztörténeti jelentőségű találkozása az orosz pátriárkával is, „félúton Róma és Moszkva között”, azonban ezt a másik fél lemondta.
A kisalföld.hu-n tizenöt évvel későbbi részletes visszaemlékezés jelent meg a második látogatásról. Eszerint II. János Pál végül 1996. szeptember 6-án érkezett helikopterrel a pannonhalmi focipályára, ahonnan a pápamobil a hívek sorfala között a Szent Márton-hegyre vitte a Pannonhalmi Főapátságba. Itt fogadta őt Várszegi Asztrik főapát, majd pannonhalmi diákság és a bencés közösség tagjai társaságában költötte el ebédjét. Még aznap délután az őt egyébként személyesen is ismerő Göncz Árpád köztársasági elnökkel találkozott, másnap pedig 150 ezres tömeg előtt celebrált misét a győri ipari parkban.
Krakkó a pápáé, a pápa Krakkóé
Jelen cikk szerzője hét hónapot élt Krakkóban és haladt el naponta biciklivel vagy villamossal II. János Pál pápa portréja előtt a krakkói ulica Franciszkańskán (magyarul Ferences utcán) ahol a püspöki palota homlokzati erkélyének ablakán az aktuális krakkói püspök helyett már akkor is régóta a lengyel pápa képmása nézett ki az úgynevezett „pápai ablakon”. Legelső krakkói látogatásomkor az idegenvezetőtől hallottam, hogy a püspöki palota, ahol Karol Wojtyla 1964-es püspöki kinevezésétől egészen 1978-as pápává választásáig lakott és későbbi látogatásai során megszállt, már a Vatikánba költözése után egyfajta zarándokhelyként kezdett működni.
A püspöki palotától nem messze, a Krakkó óvárosát körülvevő parknak, a Planty-nak a Wawel-dombon lévő székesegyházhoz és királyi palotához vezető szakaszán a szabadtéri fotókiállítás anyaga – igaz, időnként cserélődő tematikával– törvényszerűen II. János Pál egyházi pályafutásának valamelyik momentumát mutatja be.
A II. János Pál-kultusz a városi térben a tetőfokára hág. Minden lengyel városban találni legalább egy köztéri szobrot róla, Lengyelországban még életében 230 darab II. János Pál szobrot állítottak fel, volt, hogy egy év alatt negyvenhármat. Az elsőt hol máshol, mint Krakkóban helyezték el, épp a már említett püspöki palota udvarán, 1980-ban.
A szentté avatási szertartás napján Krakkóban ünnepre készülnek a városlakók és a környékről érkezők: koncertek és szentmisék váltják majd egymást, és valószínűleg nagy népünnepély lesz a Błonia-n, azon az ötvenhektárnyi réten, amelyik eddig mindig megtelt, hogyha II. János Pálról volt szó. Valószínűleg nem is ez lesz az utolsó alkalom.
