Húsz éves korszak ért véget New Yorkban amikor kedd este kiderült:1993 után ismét demokrata párti polgármestert választottak a város élére, véget vetve ezzel az elvileg független, ám republikánus múltó Michael Bloomberg három cikluson át tartó korszakának. Az amerikai-olasz Bill de Blasio amúgy kampányában tisztességtelennek, antidemokratikusnak és érzéketlennek állította be az üzletember Bloomberg városvezetési politikáját, a "Haladás" (Progress) jelszó alatt korteskedve pedig egyenesen szembefordult a korábbi elit- és Manhattan-központú városvezetési felfogással. Beszédeiben előszeretettel hangoztatta például azt: a pénzes manhattani elit már megkapta a maga főpolgármesterét, most itt az idő, hogy a város többi lakosát is képviselje a városvezetés.

És az a helyzet, hogy Bill de Blasiónak ezt el is hiszik: a politikus New Yorkban született, fiatalként egy időben Massachusettsben is élt, családjával azonban már 13 éve egy brooklyni házban lakik, jól ismeri a szomszédságot, és állítólag a New York-i mindennapokat is. Mindenesetre ő akkor is sofőr nélkül járt, amikor a város ombudsmanjaként ez megillette volna, gyerekei magániskolák helyett államiakban tanulnak, és az sem biztos, hogy családjával beköltözik a főpolgármesteri címhez járó rezidenciára, a Gracie Mansionba. Mint mondta, "családilag fognak dönteni" a költözésről, de alapvetően szeretik a jelenlegi házukat, a szomszédaikat és Brooklynt is.

A kampányban magát átlagos helyi polgárnak feltüntető Bill de Blasio szerint "két város" van New Yorkban. Mint kifejtette, felfogása szerint az egyikhez tartozik Manhattan, a korábbi polgármester Mike Bloomberg, és az ő mostani republikánus riválisa, Joe Lhota is. A másik New York viszont a szegényeké, és az új polgármester elsősorban nekik akar kedvezni: kampánya legnagyobb ígérete például az általános bölcsődei ellátás volt, amit elképzelése szerint az évente 500 ezer dollárnál többet keresőkre kivetett különadóból finanszírozna. Igaz, a terv megvalósulásához szükség van New York állam beleegyezésére is.

Háborúellenes aktivistából a város élére

Az új New York-i főpolgármester eddigi legmagasabb pozíciója a város ombudsmani tisztsége volt, amelyet 2009 óta viselt. Korábban háttéremberként tevékenykedett az első, és mindeddig egyetlen színesbőrű New York-i városvezető, David Dinkins stábjában, majd ő vezette 2000-ben Hillary Clinton szenátori kampányát. De Blasio ezután lépett ki az árnyékból, és indult 2001-ben a városi tanácsi tagságért saját lakóhelyén, ahonnan be is választották a testületbe. E minőségében is elsősorban a szegénységgel, a középosztály problémáival, a megfizethető lakhatással és a gyermekvédelemmel foglalkozott, vagyis azokkal a témákkal, amelyek mostani kampányában is kulcsszerepet kaptak.

MTI/EPA/Jason Szenes

Bár szüleit még kommunizmussal vádolták, a politikust egész karrierje során elkötelezett liberálisként ismerték. Egyetemistaként már a 80-as évek elejétől  politikai aktivistaként tevékenykedett, kiállt a külföldi amerikai háborús beavatkozások ellen, az atomfegyverek leszerelése mellett, tüntetett a nukleáris energia ellen. Feleségével, a karibi származású afroamerikai, és magát korábban leszbikusként azonosító író-politikai aktivista Chirlane McCray-jel gyakorlatilag a multikulti New York megtestesítői, és hát a de Blasio-házaspár lesz az első fehér-fekete vegyes házaspár a város élén.

Az amerikai lapok szerint de Blasio családja egyfajta titkos fegyverként is szolgált a kampányában: egyetemista lánya, Chiara rendszeresen megjelent az oldalán, televíziós kampányfilmjében pedig 15 éves fia, Dante mondta el, hogy apja az egyetlen, aki képes megtörni a Bloomberg-érát, adót vet ki a gazdagokra, finanszírozza a kora gyermekkori és iskola utáni programokat, megfizethető lakásokat építtet, véget vet a színesbőrű embereket igazságtalanul célba vevő rendőrségi gyakorlatnak.

Utóbbit, a "stop and frisk"-et, azaz a szúrópróbaszerűszerű utcai motozásokat Michael Bloomberg alatt vezették be, és elsősorban a latinokat és a feketéket érintette hátrányosan. Az új polgármester megígérte, hogy véget vet ennek, de republikánus ellenfelei emiatt különösen támadták, mondván: a gyilkossági statisztikák ennek hatására csökkentek New Yorkban, a bűnözéssel pedig akkor is kezdeni kell valamit, ha de Blasio változtat a rendőrségi politikán.

Egy későn kelő New Yorkban

A polgármester-választási kampányban arról is komoly vita folyt, hogy képes-e ellátni a New York-i főpolgármesteri feladatokat egy olyan ember, aki vállaltan késői kelő, ombudsmanként pedig rendszeresen késő délelőtt kezdett csak dolgozni, miután munkatársai reggel óta vártak rá. Míg Joe Lotha kijelentette, hogy ő minden nap hajnali 5-kor kel, de Blasio felvállalja, hogy ez nem megy neki. Sőt, felvetette: talán változtatni kellene az élet ritmusán amiatt, hogy az emberek későn fekszenek le.

A New York-i választókat azonban még a korán kelés előnyeinek hangoztatásával sem sikerült a republikánus Lhotának a maga pártjára állítania. Szerinte egyszerűen azért, mert a demokraták a teljes kampányukat a Bloomberg-éra ellen építették fel, ebben az esetben pedig nem számított, hogy maga Lhota - aki Bloomberg alatt a közlekedési hatóság vezetőjeként, az őt megelőző, szintén republikánus Rudolph Giuliani mellett pedig polgármester-helyettesként szolgált - nem közvetlenül az eddigi városvezető emberének számított.

New York-ban tehát januártól liberálisabb éra köszönt majd be Bill de Blasióval, bár az egyelőre sokak számára kérdéses, hogy pontosan mit is jelent majd ez. Miként azt sem tudni, miként fog megbirkózni az új polgármester a közösségi szerződések megújításával, a rendőrséggel és a bűnözéssel, és végső soron, mennyit fog tudni beváltani a kampányígéreteiből.