A katolikus egyház nyitását sürgette a nők felé Lucetta Scaraffia olasz történész-újságíró az Il Messaggero című római napilapban, megfontolandónak tartva, hogy a nők közül is kerülhetne ki bíboros.

Ha a pápa egy nőt kinevezne bíborosnak, egy csapásra megoldanánk a nők pappá szentelésének problémáját - vélekedett Scaraffia az El País című spanyol napilapban e témáról korábban megjelent cikkre reagálva. 

Az egyházjog értelmében a bíborosok elsődleges feladata a pápa megválasztása. A 351. kánon szerint bíboros csak férfi és püspök lehet. A pápa ugyanakkor, mint legfőbb egyházi törvényhozó szabadon dönthet és módosíthatja az egyházi törvénykönyvet.

Lucetta Scaraffia, akit Olaszországban a kortárs történelem tudósaként és katolikus újságíróként is ismernek, 2007 óta a L'Osservatore Romano című szentszéki napilap női mellékletét szerkeszti. 

Mostani cikkében emlékeztetett arra, hogy Ferenc pápa egy olasz jezsuita folyóiratnak adott interjúban maga is szorgalmazta a nők szerepének növelését az egyházon belül. 

Lucetta Scaraffia szerint ha nem is bíborosi kinevezés, de erős és jelentős változás kell ahhoz, hogy sikerüljön eloszlatni azt a bizalmatlanságot és érdektelenséget, melyet a papság nagy része tanúsít a nők iránt. Az újságíró szerint a két előző pápa, II. János Pál és XVI. Benedek is szorgalmazta, hogy az egyházban vegyék figyelembe a nők jelenlétét, ez idáig azonban ennek kevés eredménye látszik. 

Egyetlen nő sem szólhatott bele a pápaválasztásba

"Furcsa és hibás", hogy egy nő sincsen az egyházi döntéseket hozó pápai tanácsokban: nincsen nő az egyházban szolgálókkal foglalkozó egyházi intézményekben, miközben az egyházban szolgálók kétharmada nő. Nincsenek nők a laikusok pápai tanácsában, pedig a laikusoknak legalább a fele nő. Nincsenek nők a család pápai tanácsában, és abban sem, mely egészségüggyel, kommunikációval vagy kultúrával foglalkozik - írta Scaraffia. 

Hangsúlyozta, hogy a márciusi pápaválasztás előtti bíborosi tanácskozásokon egyetlenegy nővért sem hallgattak meg. 

"Ami az egyházból hiányzik, az a nők meghallgatása iránti készség" - fogalmazott Lucetta Scaraffia, hozzátéve, hogy a nőkre az egyházban úgy tekintenek, mint mások parancsainak engedelmes végrehajtóira vagy háztartási alkalmazottakra. "Valóban hihetetlen, hogy az egyházi hierarchia azt gondolja, hogy a nőknek nincsen semmi mondanivalója, semmi érdembelit nem tudnak javasolni" - jegyezte meg a szerző, hozzáfűzve, hogy a nők aktív közreműködése nélkül nem lehet élettel teli jövőt adni az egyháznak.