Hawking nemcsak a passzív, de az aktív eutanáziát is elfogadhatónak tartja, ha az lerövidíti a szenvedést, valamint, ha a beteg beleegyezik. Nem bízná azonban a döntést a hozzátartozókra, szerinte fontos az is, hogy a jog és az orvosok garantálják, hogy valóban a beteg akarata érvényesüljön, megelőzve az esetleges visszaéléseket. "Be kell iktatni bizonyos biztosítékokat, hogy biztosak lehessünk benne, hogy az érintett tényleg véget akar vetni az életének és nem gyakorol rá senki nyomást, vagy nem a beteg tudtán kívül próbálnak dönteni az életéről, ahogy velem történhetett volna"

Az idén 71 éves, évtizedek óta úgynevezett Lou Gehrig-kórban, súlyos idegbénulással járó betegségben szenvedő fizikus 1985-ben olyan súlyos állapotba került, hogy az orvosok felajánlották feleségének, hogy engedélyezze az eutanáziát. Hawking Az idő rövid története című könyvében írt arról, hogy a svájci CERN-ben tett látogatásakor tüdőgyulladást kapott, amitől olyan súlyos állapotba került, hogy sokáig nem volt eszméleténél, és csak gépekkel tudták életben tartani. Az orvosok ekkor feleségének felajánlották, hogy ha kéri, lekapcsolják a mesterséges táplálásról és lélegeztetésről, amit ő visszautasított. Ezután Hawkingon kockázatos gégemetszést hajtottak végre, aminek következtében véglelg elvesztette beszédképességét, de életben maradt.

Hawking betegsége 1964-ben kezdődött, ekkor az orvosok két évet adtak neki. Azóta a fizikus megtanult együtt élni a betegségével, és folytatta tudományos pályafutását. Ma a világ egyik legelismertebb tudósa, annak ellenére, hogy gyakorlatilag teljesen lebénult és csak egy számítógépen keresztül képes kommunikálni. A Lou Gehrig-kórban szenvedők alig 5 százaléka éli túl a betegség első tíz évét. Hawkingnak azonban 1985-ös betegsége sem törte ketté a pályáját: 1985 után fejezte be fő műveit, számos tudományos elismerést nyert el, köztük a Nobel-díj után a legnagyobb presztizsűnek tartott Wolf-díjat. Emellett kétszer elvált, két házasságából három gyereke született.

Stephen Hawking korábban is az eutanázia bizonyos formáinak engedélyezése mellett foglalt állást, mondván, bár nem tartja helyes döntésnek a kegyes halál választását, fenntartaná a halálos betegségekben szenvedőknek a kegyes halál választásának jogát. „Meg kell adni az áldozatnak a jogot, hogy véget vethessen az életének, ha úgy akarja. De szerintem nagy hiba így dönteni. Akármilyen rossznak tűnik egy élet, mindig lehet valami, amit csinálhat az ember, amiben sikeres lehet. Amíg van élet, addig van remény.”