Csütörtökön jutott el a híre a szélesebb magyar nyilvánossághoz, hogy Litvánia budapesti és bakui nagykövetének augusztus 31-én el kell hagynia állomáshelyét „az örmény-azeri konfliktussal kapcsolatban magánvéleményként tett, de nyilvánosságra került kijelentéseik miatt”. Az MTI hozzáfűzi, hogy a litván belpolitikában „elsősorban az okozott vitát, hogyan kerülhettek ki a beszélgetések az internetre”.

Magyarországon nem keltett feltűnést, hogy „harmincnyolc értelmiségi” már augusztus 7-én nyílt levélben fordult Németh Zsolt külügyi államtitkárhoz, tiltakozva, amiért „a hazánkba akkreditált litván nagykövet nyíltan az örmények mellett foglalt állást az azeri-örmény konfliktusban”. Renatas Juška nagykövet ugyanis többek között azt mondta a Zenonas Kumetaitis keleti partnerségért felelős főosztályvezető-helyettessel 2013. április 4-én folytatott telefonbeszélgetésében, hogy az örményeket támogatja, mert „ők keresztények, megszenvedték a sztálini rendszert, amikor megváltoztatták országuk területét éppen úgy, mint ahogy Litvániával történt”.

Noha ez a szöveg állítólag nyílt levél, sem az MTI, sem az OS archívumában nincs nyoma, kizárólag az Alfahir.hu nevű, Jobbik közeli portálon sikerült megtalálnunk, s az aláírók személyét ott sem tüntetik fel.

A Népszabadság elmondása szerint a lap kérdésére a Külügyminisztérium azt felelte, hogy „budapesti megítélés szerint a kérdésnek nincsen közvetlen magyar vonatkozása”.

Az ügynek azonban valójában két lényeges magyar vonatkozása is van. Az egyik, hogy a diplomaták Budapestről kimenő telefonjait egy idegen titkosszolgálat vagy más szervezet lehallgatta, rögzítette, és kiszivárogtatásra alkalmassá tette. A jelenlegi, jobboldali litván ellenzék a legvalószínűbbnek az orosz beavatkozást tartja.

A másik, hogy a Külügyminisztérium állításával ellentétben bőven van közvetlen magyar vonatkozása az ügynek. Azokat a beszélgetéseket, amelyeket Artūras Žurauskas bakui nagykövet folytatott egy másik külügyi tisztviselővel, valamint egy litván üzletemberrel, már levették a Youtube-ról. A Juška–Kumetaitis azonban teljes egészében megtalálható, és ennek a második részéből, pontosabban annak rossz angolságú, és gyaníthatónan hézagos angol feliratozásából a következő történet rajzolódik ki:

A Safarov-botrány és az örmény–magyar diplomáciai kapcsolatok megszakítása után, a magyar Külügyminisztérium – legalábbis Juška feltevése szerint a britek sikertelen megkeresése után, esetleg a lengyel diplomáciával tett próbálkozással párhuzamosan - tavaly novemberben a litvánok diplomáciai közvetítését kérte Jereván felé. A litvánok felmérték, hogy az azerbajdzsáni kormányzat sajátos túlreagálásait ismerve, ez a Bakuhoz (és sejthetően a Bakut támogató Moszkvához) fűződő viszony megromlásához vezet. Mint a videón 0:15-nél látható, Juška ki is mondja: „Egyáltalán nem kívánatos, hogy a magyarok bárkivel megrontsák a viszonyt.” (Értsd: a litvánok külkapcsolatait.)

Linas Linkevičius szociáldemokrata politikus, aki tavaly december óta Litvánia külügyminisztere, nem hozta szóba az ügyet Szerzs Szargszjan örmény, illetve – természetesen – Aliyev azerbajdzsáni elnöknél március elején tett látogatásán. Mint magyarázta, nincs kifogása (a magyar kéréssel szemben), csak „nem volt rá ideje”. Giedrius Čekuolis litván diplomata, az EBESZ elnökének személyes képviselője az elhúzódó konfliktusok, így a hegyi-karabahi kérdés ügyében viszont eljuttatta a magyar jelzést Jerevánba (legalábbis ezt mondta a magyaroknak Juška), és ennek az apró előrehaladásnak Budapesten megörültek, mivel lassan fél éve nem történt semmi a magyar–örmény viszonyban.

A történtekből kiderül, hogy a hivatalos propagandával ellentétben, mennyire megalázott helyzetbe került a baltás gyilkos átadása nyomán a magyar kormányzat, és mennyire hatástalanok voltak kísérletei a magyar–örmény kapcsolat helyrehozására, miközben látványosan jó viszonyt ápolt Bakuval. Kiderül az is, hogy a Külügyminisztériumnak vagy nincs tudomása a Youtube-on lassan két hónapja fenn lévő, közvetlen magyar vonatkozású felvétel tartalmáról, vagy abban bíztak, hogy más nem szerez róla tudomást.