"Az a fontos, hogy mindenki vegyen részt" – ennyit mondott Irán legfőbb vezetője a vallási vezetőkből és hittudósokból álló Őrzők Tanácsának feje, Ali Hamenei. Eddigi hírek szerint valóban rendkívül sokan járultak ma az urnákhoz, a választás kimenetele viszont kétséges, nyugati elemzők a hat induló közül hármat is esélyesnek tartanak.

Bár az ország politikai és vallási vezetője hivatalosan egyik jelöltet sem favorizálja, valójában mindegyik jelöltet többé-kevésbé megbízhatónak tartják a vallási vezetők: az iráni választási törvény értelmében a hat választható jelölt indulását az Őrzők Tanácsának kellett jóváhagynia. Ezt megelőzően 678 indulni szándékozót – köztük a reformpárti Zöld Mozgalom tagjait – töröltek a jelöltlistáról, és emberjogi szervezetek szerint a kampány során őrizetbe vettek újságírókat, politikai aktivistákat és megbízhatatlannak ítélt szavazókat is.

Az Őrzők rostáján fennakadt a Hamenei riválisának tartott Ali Akbar Hasemi Rafszandzsáni volt elnök, valamint Mir Hoszein Múszavi és Mehdi Karubi, a reformpárti Zöld Mozgalom vezetői, akik 2009 óta lényegében házi őrizet alatt állnak. Az engedéllyel, de erős korlátokkal működő mozgalom a 2009-es választások nyomán alakult, miután csalás gyanúja merült fel a leköszönő elnök, az akkor Hamenei támogatását élvező Mahmud Ahmenidezsád újraválasztásakor. A botrány napokig elhúzódó tüntetéseket váltott ki, amelyet a karhatalom erővel vert le. Ahmenidezsád akkori ellenfele, Hoszein Múszavi a tiltakozók mellé állt, amiért házi őrizetbe, és az általa alapított Zöld Mozgalmat lényegében kizárták a politikából. Nem indulhatott azonban Ahmenidezsád bizalmasa, Eszfandiar Rahim Másai sem, akit a korábbi elnök kifejezetten saját utódjaként próbált a választásokon elindítani. A döntés hátterében a legfőbb vezető és Ahmenidezsád 2011-ben kibontakozott konfliktusa állhat, sokak szerint a volt elnök Másai előre tolásával próbálta átmenteni hatalmát.

Mohammad Bagher Kalibáf

Az Ahmenidezsádot is támogató Konzervatív Szövetség jelöltje  Mohammed Bakir Kalibáf, Teherán korábbi polgármestere. Kalibáfnak az idei már a második elnökjelöltsége, 2005-ben Ahmedinezsád konzervatív riválisaként indult, végül a negyedik helyen végzett. Bár a mostani választáshoz hasonlóan Ali Hamenei 2005-ben sem nevezett meg favoritot, Kalibáf a választások előtt azt állította, hogy a legfelsőbb vezető rá fog szavazni. Ha ez nem is, annyi biztosra vehető, hogy Kalibáf élvezi az Őrzők Tanácsának támogatását, akik másodszorra is támogatják az indulását.

Amikor politikai karrierbe kezdett, Kalibáf igen sikeres katonai-rendőri pályát hagyott maga után. 19 évesen harcolt az iraki-iráni háborúban, majd 1998-ban kinevezték az iráni légierő parancsnokának, holott semmiféle tapasztalata nem volt a repüléssel. A légierő állományát nem is légi harcban vetette be: 1999-ben a légierő tagjai a személyes irányítása alatt vettek részt a teheráni diáktüntetések szétverésében. Az eseményekről maga  Kalibáf így nyilatkozott: „Készültek rólam fotók, ahol egy motorkerékpár hátulján állok (...) és bottal ütlegelem a tiltakozókat. Én is ott voltam azok között, akik az utcán verték a tüntetőket és büszke vagyok rá, nem érdekelt, hogy magas rangú tiszt vagyok.” Ennél is keményebben lépett fel a tüntető diákokkal szemben 2003-ban, már a teheráni rendőrség vezetőjeként, egy kiszivárgott felvétel szerint egy privát előadáson azzal büszkélkedett, hogy ő harcolta ki, hogy a rendőrök engedélyt kapjanak, hogy a tömegbe lövessenek.

Politikusként ezzel szemben többször is békülékeny hangot ütött meg. 2008-ban támogatta az Obama által javasolt Amerika-Iráni tárgyalásokat, idei kampányában pedig „az alkotmány védelmét, az elítéltek és fogva tartottakkal” való bánásmód javítását ígérte.

Mohammad Garazi

A választások egyetlen, az Őrzők által elfogadott független jelöltje, Mohammad Garazi az egyik legkevésbé ismert név az indulók között, pedig már veterán politikusnak számít. 1974-ben a sah rendszere ellenzéki tevékenysége miatt Irakba száműzte, ahonnan két év múlva, az 1979-es forradalmat vezető Komeini ajatollah oldalán tért vissza. A 80-as 90-es években olajügyi, majd távközlési miniszternek nevezték ki, jelenleg is tagja az Iráni Forradalmi Gárdának és a parlamentnek, komolyabb tisztséget azonban évek óta nem töltött be.

Nyugati elemzők ezért meglepőnek tartják az indulását, és azt, hogy a vallási vezetők elfogadták a jelöltségét. Garazi a reformista Mir-Huszein Muszavinak a kormányában volt miniszter, akit jelenleg házi őrizetben tartanak, miután 2009-ben a Kamenei által nyíltan támogatott Ahmenidezsád ellenfeleként indult az elnökválasztáson, majd a csalásgyanús választások után kibontakozó reformpárti Zöld Mozgalom élére állt. Garazit ezért sokan „reformista jelöltként” emlegetik, bár a választási kampány során nem firtatott emberjogi kérdéseket, ehelyett elsősorban gazdasági ügyekre koncentrált, a gazdasági szankciók miatt fellépő infláció megfékezését és munkahelyek teremtését ígérte. Nem ígért komoly fordulatot a külpolitika terén sem: mint mondta, bár Iránnak érdek, hogy rendezze a kapcsolatait az Egyesült Államokkal, szerinte az USA „kötekedő politikája miatt” egyelőre nem szabad változtatni az eddigi kormányok külpolitikáján.

Szaid Dzsalili

Külpolitikáját tekintve a követői által „élő mártírnak” (önkéntesként harcolt az iraki-iráni háborúban, ahol súlyos sebesülés miatt elvesztette a fél lábát) nevezett Szaid Dzsalilit tartják a leginkább keményvonalas jelöltnek. A korábbi külügyminiszter-helyettes, jelenleg a nemzetbiztonsági tanács főtitkára nyugaton az egyik legismertebb jelöltnek számít, hiszen 2007 óta ő képviseli hazáját az iráni atomprogrammal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon, diplomatatársai kemény tárgyalóként írták le, aki végsőkig védelmezte az iráni atomprogramot. Keményvonalassága mellett igen felkészült külpolitikai szakembernek is számít, a Szadek Imám Egyetem politológia szakán szerzett doktori címet, disszertációját „Mohammed próféta külpolitikája” címmel írta.

Dzsalili nyugati vélemények szerint Kamenei nemhivatalos jelöltjének tekinthető, aki továbbviheti Ahmenidezsád keményvonalas politikáját. A Wikileaks-en kiszivárgott amerikai jelentés szerint az európai diplomaták „Dzsalilit az iráni forradalom valódi termékének tekintették”, megdöbbentette őket, hogy mennyire makacsul ragaszkodik addigi álláspontjához az atomprogrammal kapcsolatban. Kemény kiállása miatt komoly népszerűségre tett szert a fiatalok és a konzervatív szavazók körében, és a legtöbben őt tartják a választás egyik nagy esélyesének. Bár az előzetes felmérések inkább Rohani győzelmét jelezték előre, Dzsalilit pedig csak a második-harmadik helyre várták, sokak szerint mellette szól, hogy a jelöltek közül ő élvezi leginkább Hamenei bizalmát, és hogy az iráni választási rendszer nem mentes a manipulációktól.

“Úgy néz ki, ő lesz Ahmenidezsád 2” – nyilatkozta a New York Times-nak Rasool Nafisi amerikai Irán-szakértő, aki szerint Dzsalili „nem lesz partner” az atomprogramról szóló tárgyalásokon. Egy névtelenül nyilatkozó iráni elemző pedig úgy fogalmazott: “ha megválasztják, további elszigetelődésre és konfliktusra számítok, mert őt nem érdekli a gazdaság és az ország külföldi megítélése.” A „Nincs komprumisszum, Nincs megadás, csak Dzsalili” szlogennel  kampányoló keményvonalas jelölt kijelentései látszólag igazolják ezeket a félelmeket: körútja egyik állomásán kijelentette, Irán külpolitikai célja „a kapitalizmus, a cionizmus és a kommunizmus felszámolása és a tiszta iszlám üzenetének terjesztése világszerte.”

Mohszen Rezai

Mohszen Rezai 1954, szeptember 9-én született egy vallásos, nomád családban. Már egészen fiatalon foglalkozni kezdett a politikával, a középiskola utolsó évében az akkori állami biztonsági szolgálat – a SAVAK – öt hónapra letartóztatta. Később katonai pályafutásba kezdett, sokan a legerősebb iráni katonai vezetőnek tartották a nyolcvanas években. A háború után először gépészmérnöknek tanult, majd közgazdaságtanból szerzett PHD-t, jelenleg a teheráni egyetemen tanít.

2006 novemberében az Argentínában nemzetközi elfogató parancsot adtak ki ellene, mivel vélhetően részt vett 1994-ben egy Buenos Aires, zsidó kulturális központ elleni terrorcselekmény megszervezésében. Rezai azonban máig tagadja az ellene szóló vádakat.

Rezai már korábban indult a 2005-ös elnökválasztáson, azonban váratlanul visszavonult két nappal a választások előtt. 2009-ben a Moderáció és Fejlődés Párt jelöltjeként indul, de vesztett Ahmadinedzsád elnökkel szemben. A mostani kampányát legfőképpen gazdasági kérdésekre építette, a gazdasági decentralizálásra, az állami vállalatok privatizálására és az önkormányzatok nagyobb szerephez jutására helyezi a hangsúlyt. Valamint a kabinetének tagjait különböző etnikai csoportokból, többek között kurdok közül is választaná. Külpolitikai célkitűzése, hogy erősítse kapcsolatokat a régió iszlám országaival – egy Ázsiai Unió létrehozását ösztönzi. Mohszen Rezai egyébként az Őrök Tanácsának is a titkára.

Rezai azt hangsúlyozza, hogy nem tesznek jót Irán nemzetközi hírnevének Ahmadinedzsád elnök nyilvános holokauszttagadó kijelentései.

Hassan Rohani

Mélyen vallásos családban nőtt fel az 1943-as születésű Hasszán Rohani, akinek már a szülei is a sah rezsimje ellen harcoltak. Rohani a hatvanas években kezdte meg vallásos tanulmányait, a modern tudományok is érdekelték, végül azonban 1972-ben Teheránban, majd Glasgowban szerzett jogi doktori diplomát.

Még a hatvanas években kezdett el a politikával foglalkozni, 1965-ben többször letartoztatták Sah-rendszer ellenes beszédei miatt. Az iráni forradalom után nagy szerepet játszott a hadsereg és a katonai bázisok újraszervezésében. Az Irakkal folytatott háborúban is fontos pozíciót töltött be, többek között az iráni légvédelmi erő parancsnoka volt a kilencvenes évek elején.

A kampány elején még nem számított esélyesnek, de a tévéviták során jelentősen megnőtt a népszerűsége, a felmérések szerint a legtöbb tévés vitát ő nyerte meg, és a közvéleménykutatások alapján jelenleg a legesélyesebb jelölt. Rohani egyébként az egyetlen vallási vezető jelölt az idei elnökválasztáson. A „mértékletes kormányzást képviseli”, emellett reformista – az előző elnök Mohammad Khatami támogatását élvezi. Ígérete szerint, ha nyer, szabadon engedik a politikai foglyokat és garantálni fogják a polgári jogokat. Emellett ő az aki leginkább felvállalja a tabutémákat, köztük a nukleáris programot – felvetette, hogy a visszaeső ipar és termelés mellet nem biztos, hogy az atomprogramba kellene a legtöbb pénzt beleölni – emellett rendezné Irán kapcsolatait az Egyesült Államokkal.

Mindezek mellett a gazdasági stabilitás és előretervezésben hisz, szerinte a folytonos változtatás nem kedvez sem a munkahelyteremtésnek sem a termelés aktívabbá tételéhez.

Ali Akbar Velajati

A választás legtapasztaltabb jelöltje egyértelműen Ali Akbar Velajati, Hamenei külpolitikai tanácsadója és bizalmasa, aki a 80-as 90-es években 16 éven keresztül volt a frissen alapult Iszlám Köztársaság külügyminisztere.

Az amerikai Johns Hopkins Egyetemen diplomázott, orvosi végzettségű Velajati több más jelölthöz hasonlóan a sah elleni forradalmi mozgalomban szocializálódott, 17 évesen már a SAVAK titkosszolgálat börtönébe került. Az forradalom után tagja lett az új rendszer első parlamentjének, egy év múlva pedig már az egészségügyi miniszter helyettese lett. Razaí-hoz hasonlóan 2007 óta Velajati ellen is nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, mert az argentin hatóság szerint mostani ellenfelével együtt – ekkor már külügyminiszterként – köze lehetett az 1994-es Buenos Aires-i merénylethez, amelynek megszervezésével a másik jelötet, Razaí-t is gyanúsítják.

A nyugati elemzők Velajatit „megközelíthetetlen figurának” írják le, aki szinte minden döntése előtt kikéri a legfelsőbb vezető tanácsát. Választási kampányában hasonló üzeneteket fogalmazott meg mint konzervatív társa, Mohammad Bagher Kalibáf. Hangsúlyozta a kapcsolatok rendezését a nyugati országokkal, és azon kevesek közé tartozott, akik nyíltan kritizálták Ahmedinezsád külpolitikáját.