Csúcsformában érte a halál a 42 ezer éves gyapjas orrszarvút
Gyapjas orrszarvú maradványainak segítségével következtettek Britannia jégkorszaki időjárására.
Egy gyapjas orrszarvú kivételesen ép állapotban megőrződött maradványainak tanulmányozásával brit és holland kutatók képet tudtak alkotni arról, hogy milyen időjárási és természeti viszonyok uralkodtak a Brit-szigeteken a jégkorszakban. Az állat fosszíliáit 2002-ben fedezték fel Whitemoor Haye közelében, egy kőfejtőben. Bogár- és szúnyogmaradványokat is találtak az orrszarvútetem mellett.
A leleteket radiokarbonos kormeghatározásnak vetették alá, amelyből kiderült, hogy az állatok 42 ezer évvel ezelőtt élhettek. Mivel a bogarak és a szúnyogok roppant mód érzékenyek a klímaváltozásokra, maradványaikból következtetni tudtak az egykori hőmérsékleti viszonyokra.
A Journal of Quaternary Science című szaklapban közzétett tanulmány szerint a Brit-szigetek akkori klímájára illettek a mai kontinentális Ázsia időjárási jellemzői: a nyári hőmérséklet 8-11 Celsius-fokos lehetett, a tél azonban nagyon hideg, mínusz 16-22 Celsius-fok közötti. A táj leginkább a tundrára hasonlított, a lágyszárú növényekkel - köztük fűvel - borított területeken gyapjas mamutok, rénszarvasok, bölények és lovak legelésztek.
A kutatók kiderítették azt is, hogy a kőbányában megtalált gyapjas orrszarvú "csúcsformában" lehetett, amikor a halál utolérte - olvasható a tanulmányt ismertető BBC News honlapján. Sem fertőzés nyomát, sem arra utaló jelet nem találtak, hogy más állatok zsákmányaként pusztult volna el. Valószínűleg futóhomok végzett vele, vagy hullámtérbe tévedt, és a víz fogságába esve megfulladt.
A gyapjas orrszarvú 350-450 ezer évvel ezelőtt jelent meg a pleisztocén kori Eurázsiában, és mintegy 10 ezer éve tűnt el. A jégkorszak emberének kortársa volt, vadásztak rá és a barlangok falain ábrázolták. Rövid farkú, zömök testű állat volt, vastag és sűrű gyapjas bundájának köszönhetően bírta a hideget, és a szárazságot is elviselte.