Kína importolaj-szállítmányainak 80 százaléka az Indiai-óceán és a Csendes-óceán közötti Malaka-szoroson keresztül halad át, és Peking számára megnyugtató egy új lehetőség. Szakértők szerint az Afrikából és a Közel-Keletről származó olaj és gáz Kínába szállításának útja Gvadar jóvoltából ezer kilométerekkel rövidülhet le.

A kikötő építésének 250 millió dolláros költségeihez Kína 75 százalékban járult hozzá, de 2007-ben a szingapúri Port of Singapore Authority (PSA) kapta meg 40 évre a kikötőt. Feltételezések szerint Pervez Musarraf akkori pakisztáni elnök nem akarta Washington neheztelését kiváltani azzal, hogy a kínaiaknak adja a kezelési jogot.

A PSA és partnerei azonban a sajtóban nem részletezett okokból nem tudták teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségeiket, köztük további több százmillió dolláros beruházásra tett vállalásukat. A kikötő működtetéséhez, illetve szolgáltatásainak biztosításához még jelentős infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. Jelentések szerint lényegében nincs is használatban, állítólag tavaly november óta nem látogatta hajó.

Az üzemeltetésre korábban szerződött PSA és a Chinese Overseas Port Holdings Ltd. közötti megállapodás ünnepélyes szentesítésén hétfőn jelen volt Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök is. A kínai külügyminisztérium szóvivője kedden kérdésre válaszolva annyit jegyzett meg, hogy Kína és Pakisztán együttműködése elősegíti a térségi stabilitást és fejlődést.

A szerződés szerint a kínai vállalat teljes felelősséggel tartozik a kikötő működtetéséért, de az Pakisztán tulajdona marad. A hasznon osztoznak. Kína a most folyó 12. ötéves programjában már arra készült, hogy felgyorsítja a vasúti- és az autópálya összeköttetés megépítését Gvadar és az északnyugat-kínai Hszincsiang Kasi (Kasgár) városa között.

A vasútvonal építésének ötlete még Pervez Musarraf elnöksége idején vetődött fel 2008-ban egy olajvezeték kiépítésével együtt. Úgy tudni, a beruházások előkészületei már megkezdődtek. 

A kikötő átvételéről szóló bejelentésre különbözőképpen reagáltak Pakisztán szomszédjai, míg például Újdelhi aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Peking úgymond "az Arab-tengeren potenciális haditengerészeti bázishoz jutott", Teherán kommentálás helyett bejelentette, a kikötőtől harminc kilométerre nyugatra, a maga területén,  új tengerészeti bázist épít.

Liu Csien Kína iszlámábádi nagykövete igyekezett megnyugtatni a nemzetközi közvéleményt, és azt hangoztatta, hogy egyetlen országnak sem kell fenntartásokkal kezelnie a kikötő átvételét, egyben alaptalannak nevezte a feltételezést, miszerint Kína katonai célokra szeretné használni a Gvadart.

Megfigyelők mindazonáltal arra hívják fel a figyelmet, valószínű, hogy Kína a pakisztáni haditengerészet számára fejleszti majd a kikötőt, és hosszabb távon - potenciálisan - maga is számol vele. Pakisztán és Kína között olyan fokú a politikai bizalom, hogy erre reális lehetőség mutatkozik.