Danielle Mitterrand-t a párizsi Georges Pompidou kórházban érte a halál, ahova légzési zavarok miatt pénteken szállították, s azóta mesterséges kómában tartották. A néhai Francois Mitterrand felesége Franciaországban elsősorban az emberi jogok fáradhatatlan aktivistájaként volt ismert, életét az elnyomott népek melletti küzdelemnek szentelte. Kiállt a kurdok, a tibetiek vagy a kubaiak emberi jogai mellett, szót emelt a rabszolgaság ellen és azért, hogy mindenki ivóvízhez juthasson a világban. Alapítványa élén számos ügyet személyesen képviselt. 

Danielle Mitterrand 1924. október 29-én született a kelet-franciaországi Verdunben. A második világháborúban csatlakozott a náci Németországgal szembeni francia ellenállási mozgalomhoz, ahol önkéntes ápolónőként dolgozott. Ekkor ismerkedett meg a Gestapo által keresett "Morland" kapitánnyal, azaz Francois Mitterrand későbbi szocialista államfővel, akivel 1944. október 27-én kötött házasságot. 

A napi politikát nem kedvelte, de férjét számos választási kampányban elkísérte 1981-es elnökké választásáig. Mitterrand két cikluson át, 1995-ig volt Franciaország államfője. Felesége ez idő alatt nem zárkózott be a first lady protokolláris szerepkörébe, ritkán vett részt a hivatalos állami látogatásokon, ismertségét az emberi jogok iránti elkötelezettségének népszerűsítésére használta fel: France-Liberté néven 1986-ban emberi jogi alapítványt hozott létre. 

Mitterrand-tól két fia - Gilbert és Jean-Christophe - született, de Francois Mitterrand temetésének egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor özvegye a kamerák kereszttűzében gyengéden átölelte Mazarine-t, férjének egy másik nőtől született, a közvélemény előtt addig eltitkolt lányát. 

Férje 1996-ban történt elvesztését követően Danielle Mitterrand élete egy jelentős részét a volt államfő emléke ápolásának szentelte, számos könyvet ír, folytatta emberi jogi munkáját, több globalizációkritikus és kisebbségi jogi fórumon vett részt.