Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem várható túl nagy meglepetés a vasárnapi török parlamenti választásokon. Az egyetlen komolyabb kérdés az, hogy meg tudja-e szerezni a kétharmadot Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök Igazság és Fejlődés Pártja (AKP). Ez főleg attól függ, hogy miként teljesítenek a többiek, azaz bejut-e a parlamentbe a Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP), mennyire népszerűek a kurd jelöltek, illetve mennyire tépázta meg az előző vezetője nevéhez kapcsolódó szexbotrány a Köztársasági Néppártot (CHP).
A török belpolitika egyes sajátosságainak megértéséhez elengedhetetlen a választási rendszer, illetve a török történelmi jellegzetességek ismerete. A választási törvények alapján az járulhat urnákhoz, aki betöltötte a 18. életévét. A választási rendszer arányos, a parlamentbe jutási küszöb 10 százalék, ami különösen a kis pártoknak okoz komoly gondokat.
Az egyfordulós választásokon kötelező a részvétel: 2007-ben 5 lírát (több mint 500 forintot) fizetett az, aki hivatalos indoklás híján maradt távol az urnáktól. A részvétel így a vártnak megfelelően magas: 1999-ben a törökök 87 százaléka, 2002-ben 79 százaléka, 2007-ben pedig 84 százaléka voksolt. Egy kormányzati ciklus négy évig tart, az egykamarás országgyűlésben 550 képviselő dolgozik. A 81 török tartomány közül a kisebbek 1-18, a nagyobbak pedig 19-36 politikust küldhetnek a parlamentbe.
Törökország belpolitikáját erőteljesen befolyásolja a hadsereg és a politikai elit, valamint Isztambul, Ankara, a nyugatias városok és a vidék sajátos viszonya. A hadseregnek nagy szerepe volt a Török Köztársaság létrejöttében, hiszen 1923 után a függetlenségi háború vezére, Musztafa Kemál Atatürk volt a politikai élet vezetője, és hosszú ideig pártja, a nyugati irányultságú CHP kormányozta az országot. A katonaság az utóbbi évtizedek zűrzavaros időszakaiban többször is beavatkozott a politikai életbe. Ilyenkor rövid időre magához ragadta a hatalmat, hogy megmentse az atatürki örökséget, de munkája végeztével sosem felejtett el visszavonulni a színfalak mögé. Ezért is lehetséges az, hogy egy 1999-es felmérés szerint a hadsereg a lakosság 81 százalékának körében nagy népszerűségnek örvendett. Sokak szerint ma is megérett a helyzet egy puccsra, hiszen a tisztek nem nézik jó szemmel Erdogan iszlamista ügyeskedéseit. A kormány és a katonaság közötti viszony feszült, több tiszt ellen indítottak pert összeesküvés vádjával, a 2010-es népszavazás nyomán pedig megnyirbálták a hadsereg hatáskörét.
A másik törésvonal a kemalista, szekuláris, nyugati irányultságú elit, valamint a vallásos vidék között húzódik. A kettő közötti különbséget képezi le a pártok szavazóbázisának térképe is. A Kis-Ázsiában, Isztambul környékén és a Földközi-tenger partvidékén élők szívesebben szavaznak a CHP-hoz hasonló szekuláris pártokra, Anatólia a konzervatív-iszlamista AKP szavazóbázisa, míg a kurdok a délkeleti tartományokban népszerűek. A mintegy 79 milliós, csaknem 784 ezer négyzetkilométeres országban fejlettségben és életmódban is hatalmasak a különbségek egy-egy térség között, s ez tükröződik a szavazatokban is. Míg egy művelt, széles látókörű isztambuli esetleg mérlegel a pártprogramok között, egy közép-anatóliai falucska lakóját kevéssé érdeklik a számok, neki elég lehet az, hogy az adott politikai csoportosulás legalább retorikájában az iszlám értékeket követi.
A parlamenti pártokA 2007-es parlamenti választásokon a 14 induló pártból mindössze 3 jutott be a parlamentbe. Az AKP a szavazatok 46,7 százalékát, a CHP 20,9 százalékát, míg az MHP 14,3 százalékát szerezte meg. Függetlenként a Béke és Demokrácia Pártjának (BDP) képviselői is bejutottak.
A vasárnapi választásokon előzetes közvélemény-kutatások szerint az AKP akár 48-50 százalékot is elérhet, ami mind a 2007-es eredményhez, mind a 2009-es önkormányzati választások gyatra 38 százalékához képest is nagy előrelépés lesz. A CHP 25-26 százalékra, az MHP pedig 11-12 százalékra számíthat. Az MHP a képviselőit érintő botrányok miatt esetleg ki is eshet, de ha ez meg is történne, az AKP akkor sem szerezne többet 64 százaléknál, ami nem elég a kétharmadot (367 helyet) igénylő zavartalan alkotmányozáshoz - írta a todayzaman török internetes hírportál május végén.
AKP (Adalet ve Kalkinma Partisi) - Igazság és Fejlődés Pártja
Az AKP-t Erdogan és Abdullah Gül jelenlegi államfő alapította 2001-ben, miután a korábbi iszlamista pártokat betiltották. Az Erdogan vezette jobbközép pártnak jelenleg 331 képviselője van a parlamentben.
Nem sokon múlt, hogy az AKP is elődei sorsára jusson, az alkotmánybíróság majdnem feloszlatta a pártot annak iszlamista propagandája miatt, amely a fejkendőkérdés ügyében került előtérbe. Törökországban az atatürki hagyományoknak megfelelően a felsőoktatásban és az önkormányzatoknál nincs helye a kendőnek, Erdogan azonban szeretné megváltoztatni a szabályozást. A fejkendő ügye melletti kiállás biztos szavazatokat hoz a szigorúan vallásosok köréből.
Az AKP nagyon népszerű vidéken, ahol sokszor a család legidősebb férfitagja dönt arról, hogy miként szavazzon a família - méltatlankodott a huszonéves Musztafa, aki közgazdaságtant tanul. A török politikában még mindig csak a szimbólumok számítanak, a lényegi kérdések kevésbé. Ezért lehet az, hogy valódi programokat ismertető kampány helyett inkább meddő vita folyt kormánypárt és ellenzék között - tette hozzá. "Az AKP-szimpatizánsok sokszor nem is tudják, hogy mennyit javult az oktatás és az egészségügy az utóbbi években. Ha megkérdezem a barátaimat, hogy miért az AKP-re szavaznak, akkor általában annyi a válasz, hogy mert muszlimok, jók és becsületesek" - fortyogott tovább a fiatal, aki szerint az AKP 45 százalék körüli eredményt fog elérni. Musztafa ha otthon lenne, valószínűleg az MHP-re szavazna.
A kormánypárt különféle kampánykorlátozásokkal hozta magát még előnyösebb helyzetbe: korrupció és izgatás vádjával ellenzéki párttagokat vetetett őrizetbe, szigorította a gyűlésekre vonatkozó szabályozást, csak török nyelvű kampányt engedélyezett, és hátráltatta a kurd jelöltek indulását - mutatott rá egy szakértő. Többen az MHP-t és a CHP-t megrázó szexbotrányokat is az AKP ügyeskedésének tartják.
Erdogan pártjának gazdasági teljesítményét még azok is elismerik, akik esetleg nem a pártra szavaznak. Az AKP kampánya során pedig további hatalmas beruházásokat vizionált: új repülőteret, egy harmadik hidat, Boszporusz alatti alagutakat ígért Isztambulban, s a kurdok lakta Diyarbakirban is egy nagyobb fejlesztési programot kezdeményezett.
A 26 éves, nemzetközi kapcsolatok szakos Mehmet idén nem fog tudni szavazni, de mindenképpen az AKP-re adná voksát. Indoka: "a demokratikus párt gazdaságilag nagyon jól vezeti az országot", s ezt a különféle mutatók is alátámasztják. Mehmet szerint a többi pártnak nincs valódi politikai programja, és csak azt szajkózzák, miben nem jó a kormánypárt, de nem állnak elő alternatív javaslatokkal.
A fiatalnak nem közömbös az sem, hogy a külpolitikai irányváltásnak köszönhetően a Közel-Keleten ma mindenki felnéz Törökországra, és hősnek tartja Erdogant, mert képes szembeszállni az izraeli és az amerikai érdekekkel. Erol, a 33 éves isztambuli önkormányzati alkalmazott szerint nincs túl sok lehetőség, a sok "rossz közül a lehető legjobbat kell választani", ez pedig a konzervatívok kedvence, az AKP. "Láttam más pártokat kormányozni, és ha összehasonlítjuk, az AKP még mindig jobb, mint bármi más" - tette hozzá.
CHP (Cumhuriyet Halk Partisi) - Köztársasági Néppárt
A török politikai csoportosulások közül a CHP tekint vissza a leghosszabb múltra: 1919-ben jött létre az ellenállás szerveként, majd 1923-ban párttá szerveződött, 1992-ben pedig újjáalakult. Alapítója Musztafa Kemál Atatürk volt, jelenlegi vezetője Kemál Kilicdaroglu. A balközép pártnak 102 képviselője van a török parlamentben.
Az utóbbi egy évben vezetőváltáson és fiatalításon átesett szervezet egy ideje már nem találja helyét a politikai palettán. Míg kezdetben a szociális kérdés szószólója volt, a 90-es években szinte minden kapcsolatot elvesztett a szavazókkal, és az elit pártjává vált. A CHP-nek komoly hátránya, hogy az általa alkalmazott szekuláris retorikával nem tudja megszólítani a vallásosokat, s így komoly mennyiségű vokstól esik el.
Kilicdaroglu úgy tűnik, képes megtalálni az átmenetet, mivel az utóbbi időben a párt a szekularizmus helyett a demokráciára, liberális elvekre helyezte a hangsúlyt, s igyekezett nem elijeszteni a muszlim szavazókat. Ugyanakkor az alevita kurd vezető személye már önmagában problémákat jelenthet a voksokért folyó küzdelemben.
"Sok szunnitát ismerek, akik azért nem szavaznak a CHP-re, mert Kilicdaroglu alevita" - magyarázta Erol. Egy másik érv a CHP ellen az lehet, hogy bármennyire is makulátlan a "török Gandhi", bizalmasait nem válogatta meg elég jól, és többek nevét is korrupciógyanús ügyek szennyezik be - mutatott rá az önkormányzati alkalmazott.
A CHP ugyan próbálkozik építő jellegű tanácsokkal, s a gazdaságpolitika terén is vannak alternatív elképzelései, de ezekből Mehmet és Musztafa szerint is hiányzik a megfontolás. Mindketten egy sokak által emlegetett példát hoznak fel állításuk igazolására: Kilicdaroglu havi 600 lírát (körülbelül 70 ezer forintot) ígért a munkanélkülieknek.
"Miért dolgozna az ember, ha az állam úgyis eltartja?" - kérdezte Mehmet. "Ráadásul, amikor rákérdeztek, hogy honnan biztosítaná az ötlet finanszírozásához szükséges összeget, csak annyit mondott, hogy +Kemálnak hívnak, képes vagyok megcsinálni+" - folytatta a fiatal. "Szerintem nem szabad bízni egy olyan emberben, aki csak a nevét hozza fel bizonyítéknak."
"Van egy barátom, akinek sem az anyja, sem az apja nem dolgozik, hivatalosan nincs lakása, se fizetése, de az egész család vígan él a gazdag nagyapa vagyonából" - mesélte Musztafa. "A fiú a papírok szerint szegény munkanélküli, de közben annyi a pénze, mint a pelyva. Neki akar adni Kilicdaroglu? Egy éjszaka alatt elinná a havi apanázst…" - mosolygott az egyetemista.
A következetlenségek ellenére Musztafa szerint a CHP 26 százalékot is kaphat a választásokon, Erol pedig 27 százalékra teszi az Atatürk pártjára szavazók arányát. Musztafa szerint a CHP előző vezetőjével, Deniz Baykallal kapcsolatban napvilágra került szexvideó nem ártott a pártnak, sőt, növelte szimpatizánsainak számát. Azt rebesgetik, hogy a felvétel - amelyen a házas Baykal egy szintén házas képviselőtársával kerül félreérthetetlen helyzetbe - közzétételében benne volt az AKP keze.
"Mi, törökök, nagyon másképpen gondolkodunk, mint az európaiak" - magyarázta Musztafa. "Ha van egy gazdag és egy szegény, akármilyen jó is a gazdag, mindenki inkább a szegénnyel rokonszenvez. Vannak rokonaim, akik sajnálják a CHP-t, mert az AKP mesterkedéseinek játékszerévé vált, és csak azért is rá szavaznak."
MHP (Milliyetci Hareket Partisi) - Nemzeti Mozgalom Pártja
Az MHP 1969-ben jött létre Alparslan Türkes vezetésével szélsőjobboldali pártként. Az 1970-es években szinte mindennaposak voltak a halálos összecsapások a párt követői és a szélsőbal között. A pártot 1981-ben betiltották, 1983-ban más néven újjáalakult, majd 1992-től újra MHP-re váltott.
Az 1990-es években a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szélsőségeseinek akciói sokakat az MHP karjaiba taszítottak, amelynek népszerűsége így egyre nőtt a nacionalisták körében. 1997-ben, Türkes halála után a szervezet visszafogottabbá vált. Szavazóbázisát a nacionalisták, globalizációellenesek, vallásosok és a társadalom peremén élő radikálisok alkotják. Az MHP-t jelenleg Devlet Bahceli vezeti, a pártnak 72 képviselője van a parlamentben.
A szexbotrányok az MHP-t sem kímélték, helyzete annyival szerencsétlenebb, mint a CHP-é, hogy a kényes felvételek áprilisban kezdtek megjelenni a csoportosulás képviselőiről. A hat politikust érintő ügynek köszönhetően a párt annyira meggyengült, hogy sokak szerint el sem éri majd a 10 százalékos bejutási küszöböt. Az optimista - és kissé elfogult - Musztafa 14-15 százalékot jósol az MHP-nek.
BDP (Baris ve Demokrasi Partisi) - Béke és Demokrácia Pártja
A kurdokat képviselő szervezet 2008-ban jött létre, és a Demokratikus Társadalom Pártja (DTP) nevű csoportosulás helyét vette át, miután az alkotmánybíróság 2009-ben feloszlatta azt a PKK-val való összejátszás miatt. A baloldali, progresszív BDP vezetője Hamit Geylani. A központosításellenes szervezet különösen Törökország délkeleti, kurdok lakta tartományaiban népszerű, támogatottsága azonban mindössze 6 százalék, így képviselőit függetlenként indítja, hogy megkerülje a 10 százalékos bejutási küszöböt. A BDP-nek jelenleg 20 képviselője van a török parlamentben.
