Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár sokukat már évekkel ezelőtt betiltották, a kelet-európai romaellenes militáns mozgalmak és szélsőjobboldali csoportok új köntösben élnek tovább a környező országokban, ahol korábban sem voltak ritkák a gyöngyöspataihoz hasonló összecsapások.
A romák és a faluban tartózkodó szélsőséges csoportok tagjai között Gyöngyöspatán lezajlott összecsapáshoz hasonló eseményekre korábban más kelet-európai országokban is volt példa. A Cseh Munkáspárt félkatonai ágának tagjai 2007-ben csaptak össze Litvinovban a romák védelmére kirendelt rendőrökkel, Bulgáriában pedig a szélsőjobboldali Bolgár Nemzeti Unió által életre hívott önkéntes gárdát tették felelőssé a főváros Kraszna Poljana nevű negyedében a romák ellen elkövetett erőszakos akciókért. A kelet-szlovákiai Szentmihályfalván (Sarisske Michalanyban) a korábban betiltott, majd a betiltást megszüntető bírósági döntés után ismét feléledő Szlovák Testvériség nevű csoport 200 tagja csapott össze a rendőrséggel 2009 augusztusában egy romaellenes felvonulás után.
A környező országokban a romák által lakott településeken is felvonuló szélsőséges szervezeteknek már jelentősnek nevezhető hagyománya van. A máig legismertebb úgynevezett „önvédelmi gárdák” nagyjából egy időben és hasonló célokkal jöttek létre Csehországban, Bulgáriában és Magyarországon – írta a Political Capital egy korábbi elemzésében, amely szerint 2007 nyarán elsőként a bolgár Nemzeti Gárda alakult meg, ezt követte Magyarországon a Magyar Gárda, illetve a cseh Nemzeti Gárda. A csoportok közös jellemzői közé tartozott az egyenruhás, militáns fellépés, a romaellenesség, a rendpártiság és a közbiztonság erősítésének ígérete, az antiszemitizmus, a globalizációellenesség, illetve a kirekesztő, soviniszta nacionalizmus. A gárdamozgalmak 2007 táján indult „virágzása” a társadalmi és gazdasági sajátosságoknak köszönhetően leginkább Kelet-Európára volt jellemző, bár Olaszországban is alakítottak hasonló szervezetet 2009-ben Nemzeti Gárda néven.
Gárdamozgalmak: élet a betiltás után
Ezeknél a szervezeteknél az erőszak, a kisebbségekkel szembeni fenyegető és provokatív fellépés a Political Capital tanulmánya szerint nem volt öncélú – még akkor sem, ha az ilyen mozgalmak gyakran éppen azzal az ígérettel léptek fel, hogy a tehetetlen állami erőszakszervezetekkel szemben valódi védelmet nyújtanak az állampolgárok számára. A gárdák és a hasonló szervezetek sokkal inkább pártpolitikai célokat követtek, eszközként szolgáltak a mögöttük álló radikális pártoknak – tette hozzá a tanulmány. Politikai haszonnal kecsegtettek az őket patronáló politikai pártok számára: biztosították a médianyilvánosságot, segítettek „kiszervezni” a pártok szélsőséges tevékenységét, illetve növelték azok vidéki bázisát és politikailag mozgósították a fiatalabbakat. Magyarországon ebből – talán a régió hasonló pártjai közül a legnagyobb mértékben – a Jobbik profitált az EP-választáson, majd a tavalyi országgyűlési választásokon.
Bár 2009 elejére több kelet-európai szélsőjobboldali és romaellenes csoportot – a Magyar Gárda mellett a Cseh Munkáspártot és a Szlovákiai Testvériséget is – betiltottak, a szlovákiai, csehországi és bulgáriai gárdamozgalmak utódszervezetei továbbra is jelen vannak – mondta a hvg.hu-nak Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője, aki szerint ezek a szervezetek hagyományőrző csoportokként vagy akár bármiféle jogi szerveződés nélkül is tovább burjánzanak. Ennek nem csupán közvetlen politikai oka van, a más formában újjászületett csoportokat többek között a közbiztonsággal kapcsolatos aggodalmak, a romaintegrációs programok kudarca, illetve a jogalkalmazók velük kapcsolatos hezitálása tartotta életben – tette hozzá a szakértő.
Helyi szinten olyan, nem a szélsőjobboldali pártokhoz kapcsolódó szervezetek is létrejöttek, mint a magyar Véderő, amely a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettel szemben függetlennek tekinti magát a Jobbiktól. Juhász Attila szerint az ilyen típusú, katonai gyakorlatokat tartó szervezetek létrejöttében és vonzerejében számos, a közvetlen közbiztonsági problémáktól független tényező is szerepet játszhat, például az is, hogy megszűnt a kötelező sorkatonai szolgálat. Azt viszont a szakértő kétségbe vonja, hogy az ebbe a csoportba tartozó, helyi akciókat kezdeményező szervezetek országos jelentőségre tehetnének szert.
Nagy a kereslet Kelet-Európában
Az intézményesült szélsőjobboldal magyarországi megerősödésében a társadalmi kereslet növekedése is jelentős szerepet játszott – írja a Politikatudományi Szemle következő számában megjelenő tanulmányában Juhász Attila, Krekó Péter és Molnár Csaba. A tanulmányban szereplő Jobboldali Extremizmus Index (Demand for Right-Wing Extremism Index) adatai szerint Magyarország a 33 országra felállított rangsorban az ötödik legmagasabb értéket felmutató ország, a tágabb régióban mindössze Bulgáriában, Ukrajnában és Lettországban láthatunk a hazainál nagyobb értéket, ami a jobboldali extremizmus iránti keresletet illeti.
Minél keletebbre vagy délebbre megyünk Európában, annál magasabb az index értéke. Mindez a szerzők szerint arra utal, hogy azokban az országokban magasabb a jobboldali szélsőséges ideológiák iránti pszichológiai igény, ahol a totalitárius, diktatórikus vagy autoriter rezsimek jelentős szerepet vállaltak a 20. század második felének politikai karakterének formálásában is – ahol tehát a tekintélyelvűség „politikai gyakorlatként” hatotta át a társadalmat.
A szélsőségesek magyarországi erősödésének összetettebb társadalmi és politikai okai vannak, a szélsőséges politikai válaszokra irányuló társadalmi kereslet pedig már a 2006-os választások előtt növekedni kezdett, azt követően pedig rátalált a Jobbik által kínált politikára – írja a tanulmány. „Többekhez hasonlóan úgy véljük, hogy – bár a Jobbik megerősödése nyilvánvalóan sok okra vezethető vissza – a kereslet és a kínálat leginkább a cigányellenesség vonatkozásában erősítette egymást” – teszik hozzá a szerzők.
