Tárcarovatában közölt elemzést kedden a médiatörvényről a Süddeutsche Zeitung. Michael Frank, a liberális újság bécsi tudósítója megállapítja: a Szépírók Társaságának, amely nyilatkozatban tiltakozott a médiatörvény ellen, a cenzúra helyreállításának minősítve a jogszabályt, nem kell lenyelnie "Orbán Viktor kormánya és a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz leereszkedő magyarázatát, miszerint a külföldi bírálók nem értenek magyarul, és így a törvény áldásos hatását sem értik meg.

Ezt az olvasatot a törvény néhány nyugati védelmezője is a magáévá teszi, amikor idéz a szövegből: Magyarországon egyetlen médiumban, egyetlen szöveges, képes vagy rádiós hírben sem szabad 'gyűlöletet szítani személyek, nemzetek, közösségek, valamint nemzeti és etnikai csoportok ellen'. Senkit sem szabad 'diszkriminálni'. Ami általában minden médiaalkotmányban helyet kap."

Frank figyelemre méltónak tartja, hogy a hírek és hírműsorok nem szponzorálhatók, és pártoknak, mozgalmaknak nem lehet saját műsoruk vagy médiumuk. Mindezen a nemzeti médiahatóság (NMHH) és a médiatanács őrködik, amely bírságokat szabhat ki, és elrendelheti az adott szerkesztőség átmeneti bezárását. A cikkíró példátlannak nevezi az NMHH elnökének kilenc évre szóló megbízatását. "Ennyire kell tehát komolyan venni az Orbán-kormánynak a függetlenségről szóló esküdözését. Ha időközben a Fidesz elveszítene egy választást, a média fölötti uralma továbbra is fennállna. Tiltó és utasító paragrafusok tömkelege ismételten kiemeli a 'közérdeket' és az 'országos szükségállapotot' mint vezérfonalat. Hogy ez pontosan micsoda, azt a médiatanács határozza meg egyszerű többséggel."

Az információforrások védelmét Magyarországon is szavatolják, de csak akkor, ha kényes információk "a nyilvánosság érdekében" látnak napvilágot. Az információ forrása nem élvez védelmet, amennyiben "jogsértőnek minősülő adatok" kerülnek nyilvánosságra. De vajon mi minősül jogsértő adatnak? Ezt is egyedül a médiatanács dönti el. "Különösen indokolt esetekben" bíróságoknak, sőt hatóságoknak is jogukban áll a források megnevezésének kikényszerítése, mégpedig "a nemzetbiztonság megóvásának és a közrend védelmének, vagy pedig bűncselekmények felderítésének vagy megakadályozásának az érdekében". Ez nyomatékosan vonatkozik szerkesztőségi titkokra, sőt egyébként törvényileg védett anyagokra is, ha azokra a médiahatóságnak feladatai ellátásához szüksége van.

"A ködös megfogalmazások következtében a magyar médiatörvény tetszőlegesen értelmezhető abból a szempontból, hogy mi jogszerű és mi nem az. Az Orbán-kormány és a törvény védelmezői azt bizonygatják az európai közvéleménynek, hogy végső soron a gyakorlat lesz (a törvény) próbája" - zárult a Süddeutsche Zeitung írása.