"Robert Fico pártja győzelmet szenvedett, az SNS parlamentbe jutása 900 szavazaton múlott, Vladimír Meciar pedig 20 év politikai garázdálkodás után eltűnt a palettáról. Szlovákia kormányt váltott – és ez a legjobb, ami történhetett velünk" - mutat rá Molnár Norbert, a lap főszerkesztője. Szerinte a szombati választás bebizonyította: az embereknek elegük lett a konfrontatív hangnemből, az alibi-politizálásból, a hatalmaskodásból. De legfőképpen azt bizonyította, hogy nem lehet ebben az országban 2010-ben magyarkártyával választást nyerni. A szlovákok nagy része már nem vevő a magyarellenességre. De bebizonyította azt is, hogy a szlovákiai magyarok közt sem lehet magyarkártyával nyerni.

"A Magyar Koalíció Pártjának kibukása a parlamentből szinte törvényszerű volt. Az a gyalázatos és primitív kampány, amivel választókat akart szerezni, végül választóriasztó lett. Szerencsére kiderült: nem lehet megtéveszteni, kirekeszteni, árulózni. Vagyis lehet, de annak bukta a vége. Ez a legnagyobb tanulsága ennek a választásnak az MKP számára. Kegyetlen pofont kapott az MKP, bár néha a vereségek és a pofonok jót tesznek. Az a minimum, hogy a vezetés távozik, és megújul a párt" - állapítja meg a szerző.

Úgy véli "vannak olyan politikusok az MKP-ban, akik képesek a leköszönő vezetés avítt, 19. századi retorikáját, elhibázott lépéseit és taktikáját 21. századivá alakítani. Ugyanis a párt több mint százezer szavazatot kapott, és felelősek azokért az emberekért, akik bíztak benne. De azoknak is inkább víziót kellene kínálni, nem fél téglákat. A probléma ugyanis ott lehet, hogy az MKP már akkor radikalizálódni kezdett, amikor néhányan otthagyták a pártot, egy ilyen választási sikertelenség pedig csak tovább erősítheti ezeket a tendenciákat."

"A Híd több mint nyolc százaléka rendkívül jól hangzik. Bugár Béla arca maga négy százalék, a többiek együtt ugyanennyit hoztak. Ám, még mielőtt elájulnának maguktól narancssárgáék, ne feledjék, rengeteg szavazatot kaptak olyanoktól, akik csak azért szavaztak a Hídra, mert féltek attól, hogy nem lehet kormányt váltani nélküle, és ha már az SaS, az SDKÚ és az MKP tutira bent van, megtámogatták a bizonytalansági tényezőt. De az is tény, ahhoz, hogy valakitől voksot kapjon egy párt, legalább valamennyire szimpatikusnak kell lennie" - véli Molnár.

"Bugáréknak négy évük van arra, hogy ezt a szimpátiapotenciált valóságos, tudatos szavazattá változtassák, hogy ne jussanak az ANO (a választási sikere után szétesett párt) sorsára. Bár ettől dörzsöltebbnek és népszerűbbnek tűnnek. Az együttműködés pedig megnyerőbb vonalvezető, mint az üres melldöngetés. S ez reményt adhat a szlovákiai magyaroknak is" - húzza alá a szerző.