Minden bizonnyal vadászat közben történt az a helikopter-baleset, amelyben a minap életét vesztette a szibériai irkutszki terület kormányzója, Igor Jeszipovszkij. Bár a hivatalos tájékoztatás szerint szemleútra ment a Bajkál-tó közelében egy idegenforgalmi fejlesztésre kiválasztott körzetbe, orosz lapok több szokatlan körülmény alapján azt gyanítják, hogy vadászszenvedélyének hódolt a politikus. A hét végi repülést ugyanis nem regisztráltatták a légügyi hatóságoknál, kabinetfőnökén, testőrén és a pilótán kívül senki sem tartott a kormányzóval, akit ráadásul senki sem látott állítólagos célállomásán. Gépe viszont magas rangú vadászok körében különösen kedvelt természetvédelmi területen zuhant le – mondta el egy helyi erdész az Izvesztyija című moszkvai napilapnak, amely úgy tudja, a roncsok közelében fegyvereket is találtak. Sőt, a komszomolszkaja Pravda hét végi beszámolója szerint a baleset helyszínén egy medvetetemre is ráakadtak a mentőalakulatok.

Egyelőre műszaki okokat vagy pilótahibát sejtenek a baleset mögött, azt az eshetőséget egyenesen tagadják, hogy vadászat közben ereszkedhetett végzetesen alacsonyra a helikopter. Hasonlóképpen, mint alig néhány hónapja az Altaj hegységben, ahol ugyancsak egy helikopter járt szerencsétlenül, és a rajta utazó 11 emberből hét, köztük az államfő parlamenti alsóházi meghatalmazottja, Alekszandr Koszopkin, életét vesztette. Az első hivatalos közlések akkor is arról szóltak, hogy a csoport szolgálati úton járt a térségben, azonban kiderült, valójában a levegőből vadásztak, méghozzá nem is akárhogyan. Oleg Mitvol, a természetvédelmi felügyelet tisztéből nemrég távozott helyettes vezetője azt állítja, hogy a fedélzeten egy Kalasnyikov géppuska is volt; alighanem azzal kaszaboltak le szigorúan védett, a kipusztulás szélén álló hegyi vadjuhokat, argalikat.

Pedig az ilyen vadászat nemcsak az etikát sérti, hanem az orosz törvényeket is, amelyek még azt is tiltják, hogy a kiszemelt vagy megsebzett zsákmányt bármilyen közlekedési eszközzel, akár autóval vagy motoros szánnal kövessék. A nyilvánvaló visszaélések ellenére azonban az ügyészség csak két hete, társadalmi szervezetek nyomására kezdett eljárást a mészárlás ügyében.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) egyik oroszországi koordinátora, Vlagyimir Krever szerint azonban nemcsak a történtek körülményeit kellene vizsgálni, hanem a hasonló törvénysértések mögött meghúzódó korrupciót is. Az altajihoz hasonló vadorzás ugyanis egyáltalán nem ritka Oroszországban, és az elkövetők gyakran magas rangú funkcionáriusok. Tetemes, egy-egy kiruccanás alkalmával akár több millió rubelre rúgó költségeiket gyakran állami pénzből fedezik, vagy tehetős üzletemberek állják. A szabálysértések fölött szemet hunyó természetvédelmi szakhatóság pedig – mint a Novaja Gazeta című moszkvai lap utalt rá – egyebek közt ritka vadakra szóló kilövési engedélyekkel manipulálhatja az ellenőrzésére hivatott szervek, akár az ügyészség munkatársait is.

Helybeliek arról számoltak be, hogy az Altaj vidékén rendszeresek a sokszor többnapos lest és cserkelést megspóroló légi portyák, méghozzá a vadvédelmi hatóságok közvetlen közreműködésével. Jakutföldön az arhangelszki terület kormányzója, Ilja Mihalcsuk és az orosz állami duma képviselője, az Egységes Oroszország párt egyik regionális vezetője, Mihail Eversztov keveredett tiltott vadászat gyanújába, a volgográdi területi adóhivatal vezetőjéről pedig azt derítették ki az újságírók, hogy tavaly októberben Kamcsatkán ugyancsak helikopterről lőtt vadakat.

A hatóságok azonban többnyire igyekeznek elsimítani az ilyen ügyeket. Szintén az ellenzéki hangvételű Novaja Gazeta írt például arról, hogy amikor egy altaji erdész a nyilvánosság előtt is beszámolt néhány vezető csinovnyik légi vadászatáról, rágalmazás miatt ellene indult eljárás. A kurszki területen pedig – az Argumenti i Fakti című hetilap szerint – egy természetvédelmi területen illegálisan vadászó VIP-csapatot leleplező vadőrt bocsátották el, majd a felelősök megbüntetését ígérő ügyészt cserélték le.

Noha a hírek szerint a visszaélések főszereplői többnyire a hatalom középső régióiból és a helyi korifeusok közül kerülnek ki, az orosz politika krémjéből is sokan hódolnak e szenvedélynek. Leonyid Brezsnyev az SZKP főtitkáraként csaknem minden szabad hétvégéjét a Moszkvától mintegy 150 kilométerre fekvő Zavidovo kormánydácsája körüli hatalmas vadasparkban töltötte, s előszeretettel jártak oda a tábornoki kar tagjai és a baráti országok más vezetői is. Szintén kedvelte a vadászatot Borisz Jelcin, mint ahogy máig gyakran ragad puskát Viktor Csernomirgyin volt kormányfő is. Szívesen vadászik többek közt a miniszterelnökből ellenzéki vezetővé lett Mihail Kaszjanov, Anatolij Kvasnyin egykori vezérkari főnök, Vlagyimir Usztyinov volt főügyész és igazságügyi miniszter és Nyikita Mihalkov, a kitűnő politikai kapcsolatokkal is rendelkező Oscar-díjas filmrendező, s puskát ragad néha Vlagyimir Putyin kormányfő is.

A fékezhetetlen zsákmányvágy már korábban is hozott kínos helyzetbe politikusokat. Csernomirgyin nem kis botrányt keltett azzal, hogy 1997 telén egy, a jaroszlavli terület akkori kormányzójával közös portyán lelőtt egy téli álmából még csak ébredező anyamedvét és két kölykét. Borisz Jelcinnek azt vetették a szemére, hogy 2004 telén, már nyugalmazott államfőként tilalom idején ejtett el egy szarvast, 2007-ben pedig azért tiltakoztak a környezetvédők, mert a Bajkál-tónál pihenő II. Albert monacói herceget vendéglátói olyankor vitték szarvasvadászatra, amikor még nem lehetett volna. Egy évvel korábban I. János Károly spanyol király keveredett rossz hírbe, miután oroszországi vizitje alatt a fővárostól mintegy 500 kilométerre északra fekvő vologdai körzetben ment vadlesre. Noha mind Moszkvában, mind Madridban cáfolták ezt az értesülést, elterjedt, hogy a vadászat sikerét bebiztosítani akaró túlbuzgó házigazdák könnyű prédaként egy olyan szelíd, emberbarát medvét tereltek a vendég puskája elé, amelyet előtte mézes vodkával még jól le is itattak.

POÓR CSABA / MOSZKVA