Nem szeretné, ha beazonosítanák, ezért csak Sze-ként mutatkozik be, apja ugyanis nem is sejti, mivel foglalkozott 16 éves korában, de története elmesélésével meg akar óvni más lányokat attól, hogy hasonló útra tévedjenek.

„Az első kliensem egy tisztes negyvenes úr volt. Átugrottuk a vacsorázós, ismerkedős részt és egyből egy hotelbe mentünk szexelni” – emlékszik vissza Sze a CNN tudósítójának kérdésére, hozzátéve, kissé félt, de tudta, ez az egyetlen módja, hogy pénzhez jusson. Mivel az első élménye nem volt rossz, úgy érezte, ez könnyű pénzkereseti lehetőség, és ezért döntött a folytatás mellett.

Sze esete korántsem egyedi: Hongkongban terjedőben van a fizetett randi intézménye, fiatal nők pénzért találkoznak ismeretlen férfiakkal, s jellemzően – de nem mindenképp – szexelnek is velük.

A hongkongi lány elmondta, azért fogott bele, mert sok osztálytársa és iskolatársa „űzte már az ipart”, és irigykedve látta divatos ruháikat, táskáikat, drága sminkjeiket – amikre így keresték meg a pénzt. Sze annyira irigykedni kezdett, hogy végül osztálytársai megmutatták neki a kliensekhez vezető utat, internetes fórumokat és chateket, ahol összeakadhatott a szolgálataiért fizetni hajlandó férfiakkal.

© AP

A tinédzser lányok pénzszerzése azonban egyáltalán nem veszélytelen, tavaly egy 16 éves lányt brutálisan megölt egy 24 éves férfi, akivel fizetett randira ment. A gyilkos, Thing Kai-Tai megölte a lányt, feldarabolta, majd lehúzta a vécén, amiért életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották.

Sze tudta, hogy egy-egy ilyen randi szörnyen félremehet, ezért mindig már előre, a telefonban tisztázta a feltételeket: 350 dollár egy randi, melyben előre rögzített számú aktus van. Ennek ellenére vele is előfordult, hogy az urak megpróbálták megváltoztatni a szabályokat és több szexet akartak, vagy nem óhajtottak óvszert használni.

„Néha bűnösnek éreztem magam azért, amit a pénzért tettem, de ez az érzés gyorsan tovatűnt, ha arra gondoltam, hogy mit vehetek belőle. Plusz azt hittem, bármikor abbahagyhatom, ha már nem akarom többé csinálni.”

Chiu Tak-Choi szociális munkás szerint a fizetett randizásban utazó lányok többsége nem tekint önmagára prostiként: „Ezek a lányok mind azt gondolják, bármikor kiszállhatnak, annak ellenére, hogy magukról részleteket osztanak meg az interneten. Azt hiszik, elég erősek ahhoz, hogy urai legyenek a helyzetnek és nemet mondjanak egy kliensnek, s ezért nem tekinthetőek prostituáltak.”

A jelenleg húsz, a fizetett randik világát elhagyni szándékozó lánnyal dolgozó szociális munkás szerint nagyon nehéz felmérni, mennyire széles körben elterjedt probléma ez Hongkongban, mivel mindez rejtve zajlik. Ennek ellenére szerinte romlik a helyzet, mert a hozzá fordulók száma megduplázódott az utóbbi időben.

Tovább nehezíti a valós kép megismerését, hogy a kínai szigetországban illegális a prostitúció, ami még nehezebben feltérképezhetővé teszi, kik és mennyien érintettek.

A szakértők szerint ráadásul nemcsak a labilis családi hátterű fiatal lányok vágnak bele, egyszerűen az anyagi javak utáni vágyódás is belehajthatja őket. Egy 14 éves lány például azért kezdett bele, mert elvesztette a mobilját és a szülei nem akartak neki újat venni. Ezért kinézett egy drága készüléket, majd miután az első randi nem hozott eleget a konyhára a megvásárlásához, belement a másodikba is.

A szociális munkás szerint a jó anyagi háttér nem jelent biztos ellenszert a pénzért randizás elkerülésére, de a családon belüli kommunikáció javítása nagyon sokat segíthet ilyen helyzetek elkerülésében.

Sze-t végül egy szociális munkás segítette a kiszállásban, s ma már egy fodrászatban keresi a kenyerét.