Ezt a fiatal, New Jersey állambeli nagymamát, aki 1946. január 1-én született, mintegy 80 millió amerikai követi, akiknek nemzedéke szociális forradalmat vitt véghez az 1960-as években és megváltoztatta a társadalom számos aspektusát.
 
Az 1964-ig tartó demográfiai robbanás ára a társadalom- és betegbiztosítási téren különböző becslések szerint mintegy 40-76 ezer milliárd dollárt emészt fel az Egyesült Államokban az elkövetkező 75 évben. "Amerikának egy demográfiai úthengerrel kell szembenéznie" - vélekedik Brent Green marketingkonzultáns, a "boomers" című blog szerzője, aki felhívja a figyelmet arra, hogy 2010-re a lakosság egyharmada 50 feletti lesz az Államokban.

Leonard Steinhorn, az American University professzora viszont arra emlékeztet, hogy a "baby-boomerek" alaposan megváltoztatták az amerikai társadalmat: irányították vagy támogatták a legtöbb nagy civil mozgalmat, amelyek "elősegítették az amerikai értékek és a szabadság megvalósulását", így az afro-amerikaiak polgárjogi mozgalmát, a feminizmust, az emberi jogokat, a környezetvédelmet, a fogyasztók védelmét."
  
"Nem arról a nemzedékről van szó, amely visszavonul a golfpályákra és nem csinál soha többé semmit" - vélekedett. Steinhorn szerint a "baby-boomerek" lassanként egy haladóbb társadalmi megközelítés felé fogják terelni a politikát, ahogyan egyre inkább az előttük járó, meglehetősen konzervatív, de még mindig jelentős súlyú generáció helyébe lépnek.

Ami a fogyasztást illeti, a marketing-szakértők ragaszkodnak ahhoz a mítoszhoz, hogy "az idősebb emberek ragaszkodnak megszokott márkáikhoz és nem túl érdekes fogyasztók. Ellenben az érett korú fogyasztóknak van pénze" - állapította meg David Baxter, az 50 év felettiek fogyasztási szokásainak szakértője, az Age Wave cégtől. 

Egy felmérés szerint ez a korosztály mintegy ezermilliárd dolláros bevétellel rendelkezik és az Egyesült Államok összvagyona 67 százalékát birtokolja. Egyúttal imádják a modern technológiát: az 50-58 évesek kétharmadának volt 2004-ben internet-hozzáférése, és ez az arány megegyezik a 28-39 évesekével. Legalább a felük akar ingatlant vásárolni nyugdíjazása után, és a megkérdezettek 71 százaléka akar valamilyen formában továbbra is dolgozni. 

"Ha hippik voltunk a 60-as, 70-es években, yuppie-k a 80-as, 90-es években, mik vagyunk most?" - tette fel a kérdést blogjában Carol Orsborn PR-menedzser. És ő maga meg is adta a választ: "Abban a korban, amikor azt várják tőlünk, hogy eltűnjünk, nem a visszavonulással foglalkozunk, hanem a visszatéréssel, hogy új felelősséget vállaljunk az életben".

David Baxter éppen az ilyen hozzáállás miatt is mondhatja: az Egyesült Államok jobban fel van vértezve Európánál vagy Japánnál a rájuk váró nyugdíjba vonulási hullám következményeivel szemben, már csak azért is, mert az amerikai munkavállalási törvények rugalmasabbak, beleértve azt, hogy az Államokban tilos a kötelező nyugdíjba vonulás és azért is, mert "liberálisabb a bevándorlási politika", mint az öreg kontinensen és a Távol-Keleten.