Orosz lapok a pénzügyminiszter-helyettes letartóztatásáról
Az orosz lapok hétfőn terjedelmes írásokban találgatták, mi lehet Szergej Sztorcsak orosz pénzügyminiszter-helyettes csütörtökön történt, de csak pénteken este nyilvánosságra került őrizetbe vétele mögött.
Sztorcsak a minisztériumban a volt Szovjetunió, illetve Oroszország adósságainak kifizetésével - a kifizetendő összeg kialkudásával -, valamint más országok Oroszországgal szembeni adósságainak rendezésével foglalkozott. Azzal vádolják, hogy bűnszövetkezetben kísérletet tett az állami tulajdonból történő, különösen nagy értékű lopásra.
A Kommerszant című lap szerint a Sztorcsak-ügy mindenképpen erős politikai felhangokkal zajlik majd, s hogy érintheti Alekszej Kudrin pénzügyminisztert, miniszterelnök-helyettest, valamint a fegyverkereskedelemmel foglalkozó állami Roszoboronexportot is.
Az újság arra is felhívta a figyelmet: a politika és a gazdaság számos befolyásos szereplőjének van oka rá, hogy elégedetlen legyen Sztorcsak tevékenységével. Az ügyet alighanem felhasználják majd különböző lépések indoklására a választások előtt a Kreml körüli struktúrák nagy politikai játszmájában - jósolta a lap.
Az Izvesztyija több lehetséges verziót is felhozott: az egyik az őrizetbe vételt a Szodekszim cég ügyeivel hozza összefüggésbe, amelynek vezetőjét ugyancsak letartóztatták. A másik szerint az adósságokról folytatott tárgyalásokon általában nagy alkudozás folyik. Ha például az adósnak nem készpénzben, hanem orosz áruk vásárlása útján kell végül törlesztenie, jól jár az a cég, amely ismeri az e célra összeállított áruk listáját. Nem is szólva arról, hogy Sztorcsak határozta meg, mennyit kell végül fizetniük az adósoknak. Végül az Izvesztyija szerint sem kizárt, hogy tisztán politikai ügyről van szó: így mutat valaki piros lapot Kudrin pénzügyminiszternek.
Azóta már a Dél-Afrikában tartózkodó miniszter is kijelentette: nem érti, miért kellett nyomban őrizetbe venni Sztorcsakot, bármi történt is, és nem érti az ellene felhozott vádakat sem. Mi több: határozottan védelmébe vette munkatársát, aki - mint mondta - az adósságokról és hitelekről folytatott tárgyalásokon minden egyes fillért megszerzett az országnak, amit lehetett, ráadásul végtelenül precízen végezte a munkáját.