A szerdán nyilvánosságra került tanulmány szerint e 300 eset felénél szándékos döntés előzte meg a halált: azaz vagy leállították azt a kezelést, amellyel a súlyosan beteg csecsemő életét tartották fenn, vagy - s az esetek 9 százaléka tartozott ebbe a kategóriába - eleve olyan vegyületet adtak neki, amely kimondottan a halál bekövetkeztét célozta.

Bármilyen módszert választottak is, a döntés mindenképpen azon alapult, hogy a kisgyereknek semmilyen esélye sem volt a túlélésre, illetve arra, hogy felnőve elfogadható életminősége legyen. (Azaz vagy halálos beteg volt, vagy nagyon súlyos fejlődési rendellenességgel küzdött.) A tanulmány szerint az esetek túlnyomó többségében, 84 százalékában az orvos és a szülők közösen jutottak erre a súlyos elhatározásra, de a többinél az orvos egyedül döntött úgy, hogy nem érdemes öncélúan tovább folytatni a kezelést.