A 8 nőből és 4 férfiből álló esküdtszék előző nap 12 órán át tárgyalt, hogy eldöntse: valóban hazudott-e Libby az ügyészségi nyomozóknak a Valerie Plame CIA-ügynök személyazonosságának 2003-as kiszivárogtatásáról indított vizsgálatban.

A vád szerint Libby szándékosan hazudott a vizsgálat során azt állítva, ő csak azt a meg nem erősített értesülést adta tovább riportereknek, amelyet előzőleg Tim Russerttől, az NBC hírtelevízió washingtoni irodavezetőjétől hallott. A tanúként meghallgatott Russert cáfolta, hogy ő valaha is beszélt volna Libbynek a CIA-ügynökről. A védelem viszont azt állítja, Libby ártatlan, nem szivárogtatott ki semmit, azért állított téves dolgokat, mert kihagyott az emlékezete, el volt foglalva fontos nemzetbiztonsági ügyekkel.

A per során a Fehér Ház egy belső munkatársának meghallgatása nyomán fény derült arra, hogy Dick Cheney személyesen irányította 2003-ban az iraki hadjáratot bíráló Joseph Wilson diplomata lejáratását. Ezt úgy terveztek elérni, hogy leleplezték feleségét, aki a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) fedett ügynöke volt. Wilson azzal vívta ki a Fehér Ház és személyesen az alelnök haragját, hogy az iraki invázió előtt egy újságcikkben felfedte: Washington a háború igazolására hírszerzési értesüléseket manipulált, hogy felnagyítsa az Irak által jelentett fenyegetést.

A per több érdekes fejleményt hozott; a védelem például egyik pillanatról a másikra úgy döntött, sem Cheney alelnököt, sem magát a vádlottat nem hallgatják meg tanúként. Elemzők ezt különösen meglepőnek ítélték, hiszen Cheney vallomása ütőkártya lehetett volna annak igazolásában, hogy Libby nem hazudott, és az is nagyon szokatlan, hogy egy hamis tanúzási perben a vádlott elutasítsa a vallomást, amely saját védelmét szolgálná.

A több mint három hete indított büntetőper során sok szakértő rámutatott: a hamis tanúzási per csak egy sokadik mellékszál az ügyben, a fő kérdés tulajdonképpen az, ki döntött a CIA-ügynök személyazonosságának kiszivárogtatásáról, továbbá igaz-e, hogy a Fehér Ház Cheney irányításával minden eszközt bevetett az iraki háború ellenzőinek elhallgattatására.

A pénteki The Washington Post értékelése szerint a Fehér Házra árnyékot vető eljárás pártatlansága forog kockán. Annak ellenére ugyanis, hogy egy CIA-ügynök felfedése a legszigorúbb elbírálás alá eső bűncselekmények egyike, az ügyészség nem a kiszivárogtatásról, hanem egy hamis tanúzásról indított pert. A lap szerint, ha Libbyt felmentik, megkérdőjeleződik, hogy Patrick Fiztgerald ügyész pártatlanul járt el az ügyben. A védelem teóriája szerint Libby csak áldozat, amelyet a Fehér Ház azért vetett oda, hogy elterelje a figyelmet a kiszivárogtatás valódi kitervelőjéről, George Bush elnök hírhedt szürke eminenciásáról, Karl Rove-ról.

Megfigyelők szerint a per nem várt módon bepillantást engedett az Egyesült Államok történetének egyik legerősebb alelnöke, Dick Cheney "sötét világába". Sem neki, sem egykori kabinetfőnökének nem kellett eskü alatt vallani a perben, amivel elkerülték, hogy kínos ellentmondásokba keveredjenek az ügy részleteit illetően. S bár a per közvetlenül nem a kiszivárogtatásról szólt, és a vádlott nem Cheney volt, fény derült arra, milyen hatalmas erőfeszítéseket tett az alelnök a Fehér Házat bíráló diplomata lejáratására. Cheney minden bizonnyal személyes vendettát indított Wilson ellen, semmilyen eszköztől sem visszariadva, belekeverve az ügybe a CIA-t is, amellyel szemben az alelnök, mint köztudott, hagyományosan bizalmatlan.