A hét végén Peter Struck, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) frakcióvezetője, továbbá Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere egyaránt sürgette, hogy tűzzék ismét napirendre a nyíltan alkotmányellenes, idegengyűlölő és antiszemita, neonáci párt betiltását.

Az újbóli követelések hátterében az áll, hogy a közelmúltban Mecklenburg-Elő-Pomerániában tartott tartományi választásokon - populista, demagóg programjának köszönhetően - a szavazatok 7,3 százalékával bejutott a helyi parlamentbe az NPD, amely ily módon Szászország mellett immár a második tartományi törvényhozásban van jelen. Mind Struck, mind Wowereit elfogadhatatlannak nevezte a szélsőjobboldali párt programját, s ennek kapcsán a szövetségi kormányt, valamint a tartományokat közös gondolkodásra szólította fel.

Elutasította viszont a betiltási eljárás megindítására tett javaslatot hétfőn Thomas de Maiziere kancelláriaminiszter. A konzervatív politikus ezzel összefüggésben annak az aggodalmának adott hangot, hogy ezáltal a szélsőséges párt egyfajta mártír szerepbe kerülhetne, amit mindenképp el kell kerülni. A kancellári hivatal vezetője kijelentette, hogy a párttal szemben parlamenti eszközökkel kell felvenni a harcot.

Hasonló véleményt fogalmazott meg Monika Harms német főállamügyész, megerősítve a párt esetleges betiltásával kapcsolatos alkotmányos aggályait. A szélsőjobboldali párt betiltására az elmúlt években már több kísérlet történt. Az ezt célzó egyetlen hivatalos eljárást azonban 2003-ban az alkotmánybíróság elutasította. A betiltás ellenzői most is azt hangoztatják, hogy egy hasonló eljárás ezúttal is fennakadna az alkotmánybíróság hálóján.

Az NPD 1964-ben alakult. Fénykorát az 1966 és 1969 közötti CDU/CSU-SPD nagykoalíciós időkben élte, akkor hét tartományi parlamentbe jutott be. 1969-ben a szövetségi parlamenti választásokon a szavazatok 4,3 százalékával alig maradt el a Bundestagba történő bejutástól.

A hetvenes évektől rohamosan csökkent vonzereje, s sorra kikerült a tartományi parlamentekből. A német újraegyesülés után, a kilencvenes évek elejétől azonban regionális szinten ismét erősödni kezdett, elsősorban a gazdaságilag elmaradott, szegénység és munkanélküliség sújtotta kelet-németországi területeken, kihasználva a lakosság elkeseredettségét és csalódottságát, illetve a fiatalok célnélküliségét. 2004 szeptemberében Szászországban - a voksok 9.2 százalékát megszerezve - ismét tartományi parlamenti párttá vált, a közelmúltban pedig Mecklenburg-Elő-Pomerániában jutott be a helyi parlamentbe.