Prodiék győztek

A baloldali ellenzék nyerte az olaszországi szenátusi válasz- tásokat is. A Romano Prodi vezette Uniónak a külföldön élő olaszok szavazataival sikerült megfordítania a felsőházi választások eredményét, amely az anyaországi voksok véglegesítése után még Silvio Berlusconi kormányfő Szabadságjogok Háza (CdL) tömörülésének egymandátumos előnyét mutatta. A hírcsatorna adatai szerint a baloldali koalíció négyet szerzett meg abból a hat szenátusi helyből, amelyről a külföldi szavazók döntöttek, így az Unió 158 mandátumhoz jutott a 315 tagú szenátusban. Hivatalos eredményhirdetésre még nem került sor. Az már a kedd hajnali órákban eldőlt, hogy az ellenzék abszolút többséghez jutott az olasz képviselőházban, miután 340 képviselőt küldhet a 630 tagú alsóházba.

Az Európai Unió már hétfőn búcsút vett Silvio Berlusconi olasz kormányfőtől - és a búcsú nélkülözte a sajnálkozás felhangját. Öt éven át tartó uralma alatt, amelynek során a római koalícióban együtt kormányoztak populisták, euroszkeptikusok és posztfasiszták, Berlusconi szokatlanul messze terelte Itáliát az európai fősodortól anélkül, hogy valóra váltotta volna az által ígért liberális gazdasági reformok nagy részét.

Kedden reggel bizonyossá vált, hogy a képviselőházban többséghez jutott a Romano Prodi vezette baloldali Unione tömb, így mindenképpen váltás következik Rómában a miniszterelnöki poszton. Berlusconinak tehát távoznia kell - és lelépésével olyan országot hagy hátra, amelyet az Európai Bizottság és az uniós tagállamok többsége Európa "beteg emberének" tart.

Megkönnyebbültek

Amikor hétfőn délután az exit-pollon alapuló előrejelzések híre megérkezett a Luxembourgban tanácskozó uniós külügyminiszterekhez, a hangulatra érezhető megkönnyebbülés volt a jellemző. "A mai nap úgy vonul majd be a történelembe, hogy ezen a napon szabadultak meg a franciák a munkajogi törvénytől, Olaszország pedig megszabadult Berlusconitól" - csipkelődött egy EU-illetékes.

Órákkal azután, hogy a francia kormányfő kénytelen volt meghátrálni a munkajogi törvény ellen tüntető diákok előtt, az olasz választók újabb eltolódást jeleztek az európai erőegyensúly terén. Berlusconi bukásával eltűnik a színről az amerikaiak vezette iraki háború egyik legfontosabb támogatója, az orosz elnök és Izrael legszókimondóbb európai csodálója, valamint Törökország EU-felvételi kérelmének nagyhangú szószólója.

Kevés barátja volt Európában

Nem síratják © AP

"Ahhoz képest, hogy nem győzött büszkélkedni (George) Bush és (Vlagyimir) Putyin elnökökhöz fűződő személyes barátságával, Berlusconi nagyon kevés barátra tett szert Európában" - mutatott rá Antonio Missiroli, a brüsszeli European Policy Centre kutatóközpont vezető politikai elemzője.

Legyőzőjétől, Proditól azt várják Brüsszelben, hogy visszavezeti Itáliát az európai országok szigorúan integrációbarát táborába, újabb hanggal gazdagítva azoknak a kórusát, akik azt akarják, hogy az uniós alkotmányozás megrekedt folyamatában mielőbb megvalósuljanak az intézményes reformok.

Botrányosan viselkedett

Prodi miniszterelnöksége alatt valószínűleg jelentős mértékben javulni fognak az olasz-francia, illetve az olasz-német kapcsolatok, amelyek Berlusconi hivatali idejében többnyire gyalázatosan rosszak voltak. Számos európai vezetőt feszélyezett Berlusconi showmanszerű fellépése, magánemberként pedig megdöbbentőnek találták a viselkedését.

Azzal kezdte, hogy az olasz EU-elnökség nyitányaként, az Európai Parlament ülésén egy náci koncentrációs tábor kápójához hasonlította a szociáldemokrata EP-frakció német elnökét, felháborodást keltve a politikai paletta jobb- és baloldalán egyaránt. A slusszpoént pedig akkor sütötte el, amidőn az alkotmánynak szentelt, súlyos kudarccal végződött római EU-csúcsot a következő szavakkal nyitotta meg: beszéljünk inkább a futballról és a nőkről; egyúttal felkérte Gerhard Schröder német kancellárt a vita moderálására, elvégre az már négyszer nősült...

Missiroli szerint Berlusconi kormányzása alatt Olaszország nagyot zuhant az európai államok rangsorában. "Az az ország, amelyet általában kitartóan, makacsul, néha egyenesen naivan integrációbarátnak tekintenek, 2001 óta egy homályos sarokba csúszott, s ma egyre többen tekintik Európa beteg emberének" - írta a politikai elemző a European Voice című EU hetilapban.

Félelem a globalizációtól

Az olaszországi parlamenti választás eredménye, az, hogy az olaszok szinte fele-fele arányban szavaztak a középjobbra és a középbalra, újabb drámai jele annak, hogy a kontinentális Európa legnagyobb országaiban nő a bizalmatlanság saját vezetőik iránt, a félelem a globalizációtól s a tanácstalanság abban a tekintetben, vajon miként tudják újraéleszteni lomhán működő gazdaságukat - írja keddi számában a The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadása. Az újság emlékeztet, hogy Jacques Chirac francia elnök ugyanezen a napon, szinte az olaszországi eredményekkel egy időben vonta vissza a fiatalok első munkába állásáról szóló, az elmúlt hetekben nagy viharokat kavart törvényt.

Prodi kirajzolódó győzelme ugyanakkor nem váltott ki akkora örvendezést Luxembourgban, mint Berlusconi várható bukása: Ennek oka abban keresendő, hogy az olasz ellenzék vezére nem hagyott hátra kiemelkedő impressziókat abban az időszakban, amikor 1999 és 2004 között az Európai Bizottság élén állt.

Prodit mindenki becsületesnek és értelmesnek tartotta, ám egyúttal az a vélemény alakult ki róla, hogy nehezen tudja "eladni" mondanivalóját, híján van a vezetői erényeknek, munkamódszereit titokban tartja, és EU-s tevékenysége gyakran háttérbe szorul itáliai ambíciói mögött.

"Brüsszelben, ahol a hivatalos személyek túlságosan is a földön járnak ahhoz, hogy fontosabbnak tekintsék a reményt a tapasztalatnál, sem a Berlusconi-féle koalíció hatalmon maradásának a lehetősége, sem pedig a Prodi vezette ellenzék győzelme nem növelte a kollektív pulzusszámot" - jelentette ki John Wyles, a brüsszeli GPlus Europe tanácsadó iroda munkatársa, a Financial Times brit üzleti lap egykori római tudósítója.

Távol Európától

Szerinte Berlusconi a korábbiaknál jóval csípősebb szemléletmódot honosított meg Olaszországban az Európai Unióval járó költségekkel és előnyökkel kapcsolatban, s eközben határozottan közelebb került Washingtonhoz, egyidejűleg eltávolodva Párizstól és Berlintől.

Prodi nem ébreszt nagy reményeket, ám EU-tisztségviselők úgy vélik: egy majdani Prodi-kormány - még ha a koalíció törékenynek ígérkezik is - nagyobb fiskális fegyelmet fog tanúsítani, mint Berlusconié.

Sokan emlékeznek még arra, hogy a "motyogó professzor" állt annak a római kormánynak az élén, amely képessé tette Olaszországot az euró 2002. évi bevezetésére. "Prodi egy igazi európai" - szögezte le Jean-Claude Junkcer luxemburgi kormányfő a múlt héten arra a kérdésre, vajon Prodi vagy Berlusconi győzelme volna-e jobb az Európai Unió szempontjából.