Magyar esélyek a vasárnap kezdődő vizes-VB-n
Jóllehet a 2003-as barcelonai vb 157 nemzet 2000-nél is több sportolója alkotta mezőnyét létszámban bizonyosan nem éri el, azért gigantikus méretű lesz a vasárnap kezdődő és két teljes héten keresztül tartó 2005-ös montreali vizes világbajnokság is, amely a nevezési lista alapján 145 ország úszóit, vízilabdázóit, mű- és toronyugróit, műúszóit és nyíltvízi úszóit mozgósítja.
A sorrendben 11. vb-n ugyanakkor viszonylag "sovány" magyar csapat vesz részt, amennyiben a női és férfi pólósok kétszer 13 fős gárdái mellett csupán egy toronyugró - Hajnal András (Szolnoki HSE) -, két maratonista - Barsi Claudia (FTC-VIVA), Gercsák Csaba (Jövő SC-II. kerület) -, s hét úszó - Boulsevicz Beatrix (BVSC), Jakabos Zsuzsanna (ANK Pécs), Nagy Réka (Rája), Risztov Éva (Kőbánya SC), Bodor Richárd (Pécsi TÁSI), Cseh László (Kőbánya SC), Flaskay Mihály Delfin-Lászlóvill SE) - próbál szerencsét a kanadai metropoliszban. Utóbbiak eredendően kilencen le(he)ttek volna, csakhogy gyenge formája miatt végül is nem tart a többiekkel a tavalyi athéni olimpián 200 m mellen ezüstérmes Gyurta Dániel, miként jobb híján az itthon maradást választotta a mellen olimpiai, világ- és Európa-bajnok, újabban 200 m vegyesen jeleskedő, nem mellesleg a 2001-es diadalával eleddig időrendben legutolsó magyar úszóvilágbajnok, Kovács Ágnes is, akit a felkészülés hajrájában a vb-rajtját meghiúsító autóbaleset ért.
Távollétében a legfőbb "medenceteher" Cseh Lászlóra hárul, aki háton, de még inkább vegyesen a földkerekség legjobbjai közé tartozik, s Montrealban Európa-bajnokként, olimpiai bronzérmesként, no és a 400 m vegyes tavalyelőtti vb-másodikjaként startol. Utóbbi számot illetően korántsem csupán említett múltbéli sikerei táplálják a reményt, hogy ezúttal aranyig viheti, hanem ama tény, hogy június elején - felülmúlva barcelonai "ezüstös" teljesítményét - 4:10.10 perccel saját Európa-csúcsát javította meg, miáltal az idei világranglistán toronymagasan első, ráadásul a legfőbb rivális, az amerikaiak afféle csodaúszóként nyilvántartott versenyzője, Michael Phelps nem indul ezen a távon. Egyszóval minden Cseh leendő diadala mellett szól, még Kiss László szövetségi kapitány is, aki kijelentette, ő bizony két érmet - 400-on aranyat, 200 m vegyesen bronzot - vár Turi György mester tanítványától, óvatosságra pusztán az intheti az embert, hogy sosem szabad elkiabálni a dolgot.
Csupán ilyen megfontolásból ildomos a visszafogottság a magyar pólóesélyek taglalásakor is. Tudniillik szakmailag semmi nem indokolja, hogy ne Kásás Tamásék világbajnoki elsőségére számítson a piros-fehér-zöld színek képviselőinek méltó helytállásáért szorítók hada. Kemény Dénes legénysége a 2003-as Európa-bajnoki bronzérem jelentette "kisiklástól" eltekintve esztendők óta halmozza az elsőségeket minden rendű és rangú világversenyen, a 2000-es és 2004-es olimpiai bajnoki győzelem mellett, helyesebben között a barcelonai vb-siker is minősíti a megtett utat. Mért ne tudná megvédeni címét Montrealban is a férfiválogatott? Az ígéretes szerepléssel kapcsolatos várakozást sajátosan erősítheti továbbá, hogy az amúgy mindenkinél elkerülhetetlen kisikláson is túljutott már a gárda, amennyiben a Világligában néhány napja a leendő montreali csoporttárs horvátokkal szemben elveszítette 28 mérkőzésen át tartó veretlenségét. Kanadában adott a lehetőség, sőt egyenesen kötelező is a feladat, hogy most a magyar válogatott leckéztesse meg az orra alá borsot törő déli szomszédokat, hogy aztán meg se álljon az újabb világbajnoki címig.
Amúgy Magyarország vízilabdás legjobbjai a legelső, 1973-as vb-n rögtön aranyéremmel nyitottak, utána viszont 2003-ig kellett várni az ismétlésre. A nőknél, akik 1986 óta tartoznak a vizes világbajnokságok résztvevői közé, 1994 tekintendő a magyar "mintaévnek", akkor jutottak fel a csúcsra a magyar hölgypólósok először és eddig utoljára. Barcelonában csupán az ötödik helyre volt jó Faragó Tamás együttese, amely Montrealban okkal pályázik a négy közé, ott pedig már bármi megtörténhet... Az olimpiai bajnokból lett női szövetségi kapitány a pénteki indulás előtt azt azért bosszúsan jegyezte meg, hogy a Németországból hazatért Bujka Barbara nem kapta meg az állampolgárságot, így nem játszhat a magyar válogatottban, ezzel együtt így fogalmazott: "Nem a legjobb, de a legerősebb csapattal utazunk Montrealba, s bízom a csapategységben, az erős csapatszellemben."
A pólós tizenhármak:
nők: Horváth Patrícia (Domino-BHSE-Polo), Serfőző Krisztina (ZF-Eger) - kapusok; Takács Orsolya (BVSC-Turbo), Pelle Anikó (Catania, olasz), Kisteleki Dóra, Tomaskovics Eszter, Valkay Ágnes (Domino-BHSE-Polo), Benkő Tímea, Brávik Fruzsina, Zantleitner Krisztina (Dunaújvárosi Főiskola-ELCO), Drávucz Rita, Stieber Mercedes (Fiorentina, olasz), Tóth I. Andrea (Hungerit-Szentesi VK) - mezőnyjátékosok
férfiak: Szécsi Zoltán (Betonút-FTC), Gergely István (Domino-BHSE)- kapusok; Kiss Csaba (Brendon-ZF-Eger), Biros Péter, Fodor Rajmund, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Vári Attila (Domino-BHSE), Madaras Norbert, Szívós Márton (Pro Recco, olasz), Kásás Tamás (Savona, olasz), Steinmetz Ádám, Varga Dániel (TEVA-VasasPlaket) - mezőnyjátékosok