Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2004. november. 11. 08:30
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Világ
In memoriam Arafat
Az arab világban nemzeti hősként tisztelt, Izraelben vérszomjas terroristának bélyegzett Arafat halálával új fejezet kezdődik a Közel-Keleten. Csak remélni lehet, hogy a szélsőségesek forgatókönyvét elutasítják, és végre rendeződik a palesztin-izraeli konfliktus.
Jasszer Arafat (eredeti nevén Abdel Rauf Arafat al-Kudva al-Huszeini) 1929. augusztus 24-én született Kairóban. Jon Pacepa, a román hírszerzés egykori vezetője, a Secu tábornoka szerint a jeruzsálemi születési helyet a KGB, a szovjet titkosrendőrség kreálta Arafat számára, hogy menekült palesztinként állítsák be. A Palesztin Hatóság honlapja szerint Arafat a Gázai-övezetben látta meg a napvilágot. Gyermekkorát viszont valóban Jeruzsálemben töltötte, a rokon nácibarát főmufti, Amin el-Husszeini mellett, akit egyébként a britek távollétében háborús bűnökért halálra ítéltek.
A kairói Fuad Király Egyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett, majd katonatiszti akadémiát végzett. Hadnagyként részt vett az 1956-os szuezi háborúban. Kuvaitban építészeti-műszaki vállalkozást alapított, megteremtve a későbbi Fatah (jelentése: nyitás, hódítás), a Palesztinai Nemzeti Felszabadítási Mozgalom anyagi bázisát. Rövid idő alatt a szervezet vezetője lett. Az 1960-as években indította el nagyrészt fegyvertelen polgárok elleni akcióit. A Fatah később csatlakozott az 1964-ban megalakult Palesztinai Felszabadítási Szervezethez (PFSZ). 1969-ben Arafatot választották a PFSZ VB elnökévé.
Egyre nagyobb hatalmát, amit a Szovjetunió és Kelet-Európa pénzügyileg, politikailag és fegyverekkel is támogatott, arra használta fel, hogy a terrorcselekményeket Európára is kiterjessze. Egymást követték a polgári repülőgépek, izraeli követségek és zsidó polgári célpontok elleni terrorista merényletek. 1970 szeptemberében Jordániában sikertelen katonai pucssal akarta megdönteni Husszein király uralmát. A „fekete szeptember” néven elhíresült öldöklésben a jordániai hadsereg kiüldözte Jordániából a palesztinok nagy részét. Ezután Dél-Libanonban létesített katonai bázisokat, ahol hamarosan polgárháború robbant ki, amely során Arafat a muszlim erők oldalán a maronnita keresztények ellen harcolt. A Fatah katonai szárnyának, a „Fekete Szeptembernek” legismertebb terrorcselekménye 1972-ben a müncheni olimpián az izraeli sportolók lemészárlása volt.
1982-ben Izrael háborút indít ellene Libanonban; Arafat a bejrúti ostromot követően Tuniszba távozik. 1987-ben kezdődik az Izrael által 1967-ben elfoglalt, palesztinok lakta területek felkelése. Arafat a Palesztin Nemzeti Tanácsban kikiáltatja a palesztin államot. A kommunista világrendszer és a Szovjetunió felbomlásával helyzete megrendül. Az első Öböl-háborúban Szaddám Huszein mellé áll, és elveszti az Öböl-menti államok támogatását.
1993-ban Washingtonban aláírja a közel-keleti rendezés kereteit szolgáló Elvi Nyilatkozatot Jichak Rabinnal és Simon Peresszel. Egy évvel később mindhárman megosztott Nobel-békedíjban részesülnek. Arafat azonban végső célját, Izrael állam felszámolását sosem adta fel. Bár lemondott a terrorizmusról és ígéretet tett, hogy az Izraellel szemben fennálló vitás kérdéseket békés úton rendezi, ígérete betartásával adós maradt. 1995-től logisztikai hátteret és védernyőt biztosított a Hamász és az Iszlám Dzsihád szervezeteknek, amelyek tömeges izraeli áldozatokkal járó „öngyilkos” merényleteketet hajtanak végre.
2000 szeptemberében, Clinton amerikai elnök kezdeményezésére létrejött izraeli-palesztin tárgyalásokon Ehud Barak, izraeli miniszterelnök felajánlotta Arafatnak a független palesztin állam megalakítását a Gázai-övezet és Ciszjordánia területének 97 százalékán, Kelet-Jeruzsálem fővárossal. Ám Arafat elutasította a palesztin állam megteremtését és utasítást adott az újabb Intifáda elindítására. Ezután az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja öngyilkos merényletek sorozatát hajtja végre. A négy éve tartó háborúban közel hatezer ember vesztette életét, a sebesültek száma eléri a tízezret.
Halála után talán újra lehet osztani a kártyákat a Közel-Keleten, és a kompromisszumra inkább hajlandó palesztin vezetők hatalomra kerülésével sikerül a két állam elve alapján békét kötni e robbanékony térségben.
A kairói Fuad Király Egyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett, majd katonatiszti akadémiát végzett. Hadnagyként részt vett az 1956-os szuezi háborúban. Kuvaitban építészeti-műszaki vállalkozást alapított, megteremtve a későbbi Fatah (jelentése: nyitás, hódítás), a Palesztinai Nemzeti Felszabadítási Mozgalom anyagi bázisát. Rövid idő alatt a szervezet vezetője lett. Az 1960-as években indította el nagyrészt fegyvertelen polgárok elleni akcióit. A Fatah később csatlakozott az 1964-ban megalakult Palesztinai Felszabadítási Szervezethez (PFSZ). 1969-ben Arafatot választották a PFSZ VB elnökévé.
Egyre nagyobb hatalmát, amit a Szovjetunió és Kelet-Európa pénzügyileg, politikailag és fegyverekkel is támogatott, arra használta fel, hogy a terrorcselekményeket Európára is kiterjessze. Egymást követték a polgári repülőgépek, izraeli követségek és zsidó polgári célpontok elleni terrorista merényletek. 1970 szeptemberében Jordániában sikertelen katonai pucssal akarta megdönteni Husszein király uralmát. A „fekete szeptember” néven elhíresült öldöklésben a jordániai hadsereg kiüldözte Jordániából a palesztinok nagy részét. Ezután Dél-Libanonban létesített katonai bázisokat, ahol hamarosan polgárháború robbant ki, amely során Arafat a muszlim erők oldalán a maronnita keresztények ellen harcolt. A Fatah katonai szárnyának, a „Fekete Szeptembernek” legismertebb terrorcselekménye 1972-ben a müncheni olimpián az izraeli sportolók lemészárlása volt.
1982-ben Izrael háborút indít ellene Libanonban; Arafat a bejrúti ostromot követően Tuniszba távozik. 1987-ben kezdődik az Izrael által 1967-ben elfoglalt, palesztinok lakta területek felkelése. Arafat a Palesztin Nemzeti Tanácsban kikiáltatja a palesztin államot. A kommunista világrendszer és a Szovjetunió felbomlásával helyzete megrendül. Az első Öböl-háborúban Szaddám Huszein mellé áll, és elveszti az Öböl-menti államok támogatását.
1993-ban Washingtonban aláírja a közel-keleti rendezés kereteit szolgáló Elvi Nyilatkozatot Jichak Rabinnal és Simon Peresszel. Egy évvel később mindhárman megosztott Nobel-békedíjban részesülnek. Arafat azonban végső célját, Izrael állam felszámolását sosem adta fel. Bár lemondott a terrorizmusról és ígéretet tett, hogy az Izraellel szemben fennálló vitás kérdéseket békés úton rendezi, ígérete betartásával adós maradt. 1995-től logisztikai hátteret és védernyőt biztosított a Hamász és az Iszlám Dzsihád szervezeteknek, amelyek tömeges izraeli áldozatokkal járó „öngyilkos” merényleteketet hajtanak végre.
2000 szeptemberében, Clinton amerikai elnök kezdeményezésére létrejött izraeli-palesztin tárgyalásokon Ehud Barak, izraeli miniszterelnök felajánlotta Arafatnak a független palesztin állam megalakítását a Gázai-övezet és Ciszjordánia területének 97 százalékán, Kelet-Jeruzsálem fővárossal. Ám Arafat elutasította a palesztin állam megteremtését és utasítást adott az újabb Intifáda elindítására. Ezután az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja öngyilkos merényletek sorozatát hajtja végre. A négy éve tartó háborúban közel hatezer ember vesztette életét, a sebesültek száma eléri a tízezret.
Halála után talán újra lehet osztani a kártyákat a Közel-Keleten, és a kompromisszumra inkább hajlandó palesztin vezetők hatalomra kerülésével sikerül a két állam elve alapján békét kötni e robbanékony térségben.
