A Szedna névre keresztelt égitest – vagy planetoid - átmérőjét a csillagászok 1300-1800 kilométerre becsülik, amely a Plútóénak mintegy háromnegyede, a Földének pedig csupán egyötöde – mondta Gesztesi. „Nagyon halvány: a fényessége 20,5 magnitudó,” – mondta, hozzátéve, hogy szabad szemmel érzékelhető égitestek fényessége minimum 6 magnitudó (a magnitudó mértéke és a fényesség fordítottan arányos). „A Szedna észleléséhez nagyon kifinomult megfigyelési eszközökre volt szükség.”

A kisbolygót tavaly november 14-én fedezte fel egy háromtagú amerikai tudóscsoport, akik a California Institute of Technology (Caltech), a Gemini Obszervatórium és a Yale Egyetem megbízásából kutatták az eget. A szakértők a 48 inches Samuel Oschin teleszkópon át észlelték a planetoidot a kaliforniai Caltech San Diegótól keletre fekvő Palomar Obszervatórumában. Napokkal a felfedezés után már a chilei, spanyol és más amerikai távcsöveket is az új jövevény megfigyelésére állították át.

A NASA nemrég üzembe helyezett Spitzer űrteleszkópja által rögzített felvételek alapján kiderült, hogy a Szedna színe vöröses, a Naprendszer ismert égitestei közül csak a Mars vörösebb nála. Felszínén soha nincs melegebb, mint mínusz 240 Celsius-fok – ezért kapta meg az északi hideg tengerek állatait megteremtő Szedna eszkimó istennő nevét. Átmérője alapján a Plútó és az eddig legtávolabbinak hitt Quaoar planetoid mérete közé esik. A Quaoart egyébként ugyanez a felfedezőcsapat figyelte meg először 2002-ben.

Jelenleg mintegy 13 milliárd kilométerre van Naptól a Szedna, de a legnagyobb Nap-távolsága rendkívül megnyúlt pályája miatt eléri a 130 milliárd kilométert is. Felszínéről a Nap csak fénylő gombostűfejnek látszik. A kisbolygó tízezerötszáz év alatt tesz meg egy fordulatot egy Nap körül.

Rengeteg kisbolygó kering még a Naprendszerben, Gesztesi szerint főképp a Jupiter és Mars közötti belső, illetve az Uránusz és a Neptunusz közötti Kuiper-övnek is nevezett külső kisbolygó-övben. De a Szedna pályája az eddigi adatok szerint az Jan Oort holland csillagász által 54 évvel ezelőtt feltételezett ködben mozgó égitestekére hasonlít. Ezért, bár a feltételezések szerint a szomszédos csillagok rendszereihez érő Oort-köd létezését eddig hipotetikusnak tartották – mostantól a Szednát tekintik az Oort-köd első felfedezett elemének.

Bár a Szednát hivatalosan planetoidnak, vagy kisbolygónak nevezik, egyes tudósok mégis a Naprendszer tizedik bolygóját látják benne. „Ez nem helyes: a Plútó 1930-as felfedezése után a nála kisebb, a Nap körül kerongő égitesteket kisbolygónak tarthatjuk” – magyarázza Gesztesi.

Szerinte várható, hogy számos további kisbolygót fedeznek fel a kutatók, nagyrészt a megfigyelési technikák fejlődésének köszönhetően. „Egyre szélesednek a technikai lehetőségek” – mondta Gesztesi. Kiemelte a Hawaii-n található Keck teleszkóp-párt, amelyek nyolc emelet magasságukkal és 300 tonnás súlyukkal jelenleg a világ legnagyobb távcsöveinek számítanak. Hatalmas méreteik ellenére nanométeres pontossággal mérnek, amelyet egy forradalmi újítással kialakított tíz méter átmérőjű tükör tesz lehetővé.

Az Opportunity és a Spirit űrszondák idei Marsra érkezése előtt a NASA Hubble űrteleszkópja készítette a legközelebbi felvételeket a „rozsdás” bolygóról tavaly augusztusban. Nemrégiben pedig a Hubble olyan felvételeket küldött, amelyeken a tudósok szerint a világegyetem legrégebbi csillagai és naprendszerei is láthatóak. Hasonló „panorámaképeket” földi teleszkópokkal képtelenség lenne rögzíteni, és a űrteleszkóp 1995-ben és 1998-ban rögzített felvételei sem mutatnak ennyit az univerzumból.