A kóbor macskát a utahi intézet 30 napra fogadta be, ám nem fogadta senki sem örökbe.

Ezután tették gázkamrába és altatták el örökre. A macska élettelennek is tűnt, ám miután kikerült a halálkamrából, magához tért. Következett a második kivégzés, ami után a szokásosnál is alaposabban vizsgálták meg az állatot, amely semmilyen életjelet nem mutatott. Erre "dögzsákba" és hűtőkamrába tették, ám amikor később ellenőrizték a tetemet, döbbenten látták, hogy a macska "megint" él, bár kissé kihűlt.

A menhely ezután megkegyelmezett az állatnak az élni akarás elismeréseként, és úgy döntött, addig tartja, míg nem akad örökbefogadója.