"Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok." (Közép-kelet-európai vezető államférfi külföldi diplomatáknak, sok évvel ezelőtt)

Mai fejtörőnk: tudja-e Ön értelmezni miniszterelnökünk következő kijelentését? A Hír TV kérdésére, hogy tárgyalt-e Donald Trumppal a magyar nagykövetség Jeruzsálembe költöztetéséről, Orbán Viktor közölte: "Nem vetődött fel ilyen, Magyarország nem lát okot arra, hogy Közel-Kelet-politikáján változtasson." Ha Ön kis gondolkodási időt vagy telefonos segítséget kér annak megválaszolására, mi lehet Magyarország Közel-Kelet-politikája, amin nincs ok változtatni, az nem véletlen: ha minket kérdezne, ugyanúgy széttárnánk a kezünket.

Az amerikai elnök Jeruzsálemmel kapcsolatos bejelentése és ENSZ BT-beli vétója az elmúlt évek egyik jelentős közel-keleti fordulópontja, ami sok mindent meg fog határozni abból, ami a következő években a térségben történni fog. Egy szuverén ország elismerte egy másik szuverén ország jogát ahhoz, hogy megnevezhesse saját fővárosát, anélkül, hogy kikérné az ENSZ előzetes engedélyét, és ezzel magára haragítja a fél a teljes világot. Jó, Magyarországnak nyilván nem kell azonnal ugrania ilyenkor, de a diplomácia olyan műfaj, hogy ki lehet mondani, lehet érzékeltetni dolgokat, lehet gesztusokat és egész lépéseket tenni - már ha valóban szuverén országról beszélünk. Sunnyogni, elhallgatni, jéghideg szómorzsákat odavetni azonban (különösen magyar-izraeli, magyar-zsidó relációban) jelentős szégyen.

"Magyarországnak világos álláspontja van a Közel-Keletről" - jelentette ki Szijjártó Péter, akárcsak azt, hogy "az nem sunnyogás, ha mi nem harmadik szereplőkhöz igazítjuk a külpolitikánkat", ám anélkül, hogy különösebben elaborálta volna, mi is ez a "világos álláspont". Már azon túlmenően, hogy "legyen béke, és mindenki biztonságban élhessen", de hát ezt bármely szépségkirálynőtől is megtudhattuk volna. Egy nappal később sem a külügyminisztertől és nem is a miniszterelnöktől, hanem Lázár Jánostól kellett értesülnünk arról, mi is a magyar álláspont:

A magyar kormány az amerikai döntés után sem változtat közel-keleti álláspontján, amelynek alapján kiegyensúlyozott kapcsolatot tart fenn minden féllel.

Nahát, ezt nem láttuk jönni. Kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápolunk azokkal, akik a) meg akarják tartani, b) meg akarják szerezni a zsidó állam fővárosát? Nem kéne még ehhez valami rövidke magyarázatot fűzni? Pláne annak fényében, hogy Mahmúd Abbász palesztin elnök a Trump-deklaráció után ismét tagadta a város bárminemű zsidó vonatkozását, és dicsőítette az Izrael ellen harcoló fegyveres "mártírokat"? A máskor minden hangyafasznyi európai, ill. globális mozgást hangosan kommentáló szuverén magyar kormány most szuverén módon kussol, illetve low profile tartja esetleges mondanivalóját legerősebb szövetségesének lépésével kapcsolatban. Ami pedig Izraelt illeti, nyáron ugye még nem erről volt szó.

Mintha csak tegnap lett volna: Benjamin Netanjahu budapesti látogatása előtt leszedették a városban a sorosozó plakátok zömét, a vele és a V4-vezetőkkel tartott tárgyalások után pedig Orbán hangsúlyozta: "...az Európai Uniónak értékelnie kellene azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Izrael Állam tesz a térség stabilitása érdekében, és amely nemcsak izraeli, hanem európai érdek is, mert véd bennünket az újabb és újabb migránsinváziótól. (...)

Azt szeretnénk, hogyha az Európai Unió és Izrael kapcsolatát az ésszerűség jellemezné, és Izrael bírálata helyett az Izraellel való együttműködés előtt nyitnánk ki a kaput,

és teremtenénk meg ennek a lehetőségét. Magyarország a maga részéről ebbe az irányba képviseli majd politikai álláspontját az Európai Unión belül."

Ebből mára az lett, hogy Orbánék megakadályozták ugyan egy közös, Trumpot elítélő kínos EU-s nyilatkozat elfogadását, de ezen túlmenően semmit nem "képviseltek ebbe az irányba." Annyit sem szóltak, mint a csehek, hogy ha a '67-es határok mentén is, de legalább elismerik Jeruzsálemet (értsd: annak nyugati részét) a zsidó állam fővárosaként. Ráadásul Orbánéknak még csak vétózniuk sem kellett, mert "a többi tagállam nem akarta kenyértörésre vinni a kérdést." Reméljük nem az történik, hogy az utóbbi években az Orbán-család közvetlen közelségében bizniszelő, nemzetbiztonsági kockázatot jelentő szaúdi és jordániai figurák ténykedésének külpolitikai konzekvenciái is akadnak.

Ja tényleg, és mi történt Orbán Netanjahunak tett másik ígéretével, azzal, hogy a kormány "zéró toleranciát hirdetett mindenfajta antiszemitizmussal szemben"? Ebből meg az lett, hogy "a disznóvágás ügyei nem tartoznak a kormány hatáskörébe." Egyes, leülhet.

A magyar kormány átláthatatlan, sehogyan sem kommunikált pávatáncot folytat közel-keleti ügyekben (is). Most ugyan dicséretes módon tartózkodtak a Trumpot Jeruzsálem miatt elítélő ENSZ-határozat elfogadásánál, de december elején még a Közgyűlésben a magyar küldött sem mondott nemet vagy tartózkodott, hanem szépen megszavazta az egyetlen napon elfogadott hat (!) Izrael-ellenes határozatot. Amelyek kizárólag a palesztinok "elidegeníthetetlen jogaira" hivatkoznak, és amelyek közül az egyik még a Jeruzsálem feletti önrendelkezést is megtagadja a "megszálló hatalomnak" nevezett Izraeltől.

Illetve lehet ezt is, be lehet állni az össz-EU-s mainstreambe - de akkor páratlan napokon nem kéne mást, konkrétan az ellenkezőjét mondani.

Nem ez az első, és nem is ez a legdurvább elvtelen pávatánca a magyar külpolitikának, de ezen az érzékeny területen van a legkonkrétabb következménye minden apró rezdülésnek, kimondott és elhallgatott félmondatnak. Nem Trump és nem Izrael magánügye, hogy a világ, benne ugye Magyarország, elismeri-e a terepen már amúgy is sok évtizedes kész tényt, Jeruzsálem fővárosságát, vagy csöndben hagyja, hogy az irracionális palesztin követelések még hosszú évekig napirenden legyenek, tovább szítva az erőszakot és a terrort.

Lelkük rajta. Csak mondják már meg, hol állnak, és melyik nap kb. melyik külpolitika érvényesül.