Két címlap a múlt hétről. Az első, az Economisté, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt ábrázolja nem túl díszes társaságban. Mellette az extravagáns amerikai elnökjelölt-jelölt, Donald Trump és a francia szélsőjobboldali pártvezér, Marine Le Pen látható.

(...)

Hármójuk között azért akadnak különbségek. Az outsider Trump és az apja pártját megszelídíteni igyekvő Le Pen nagyhatalmak irányításáért küzd, míg Orbán egy közepes ország önmagában közepesen sem fontos vezetője. Viszont az előbbiekkel ellentétben hatalmon van. Elég baj ez Európának.

(...)

A létező vagy kreált elitek ellen fordított szólamokban minden olyan egyszerűnek tűnik: az összes baj orvosolható lenne, ha az uralmon lévők nem akadékoskodnának, nem gátolnák az emberek boldogulását. Nincs tehát más feladat, mint őket félretolni, és a népakaratot érvényre juttatni. Természetesen ez azt feltételezi, hogy létezik egységes népakarat, vagyis a populizmus a pluralizmust tagadja, azt, hogy érdekek és elképzelések vannak, amelyeket ütköztetni kell és összehangolni (magyarán: használni az eszünket).

Csakhogy polcról leemelhető népakarat és -érdek nincs, ezért ez a politika szükségszerűen bonyolódik hazugságba. (...)

A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.