Tiborcznak többé nem lehet panasza. A népnek meg eddig se volt.
"Így mostantól boldogan talicskázhatja haza a rá eső részt az összes hozzátartozó, már amennyiben meg tud felelni annak a szigorú feltételnek, hogy lakcímkártyáján nem szerepelhet az a cím, amely a közbeszerzési törvényben felsorolt politikusokén. Amennyiben sikerül megoldani, hogy a rokon átjelentkezzen másik címre, vagy a politikus vásárol neki egy egész kistérséget, címmel és külön irányítószámmal, akkor mindenféle strómanok, beiktatott családi barátok, beosztottak segítsége nélkül lehet sorban nyerni a pályázatokat.
(...)
Így van rendjén, gondoljunk csak bele: van egy csimpánz, aki erősebb a többieknél, de éppen nincs nála banán, ezért odamegy a gyengébbekhez, és elveszi tőlük. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az illiberális diktatúra istentől való, míg a liberális demokrácia természetellenes csinálmány, amit liberálisok, melegek, művészek és egyéb felesleges élősködők találtak ki az Úr bosszantására.
(...)
Tiborcz István és a gyermekek kumulatív leendő házastársai mind-mind odarohannak a húsosfazékhoz, és az elkövetkező három évben megpróbálnak annyit összeszedni, amennyit lehet.
Nézek kifelé az ablakon, de senkit sem látok tüntetni."
A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.