"Kétségkívül radikális húzás nyilvános beszédben ismertetni a kritikákat, de már ott helyben látszott, hogy mennyire indokolt. A magyar kormány a füle bunkósbotját se mozdította: az állami média el se ment, és azóta sem ismertette a szöveg tartalmát. Viszont – mivel szerencsére és egyelőre nemcsak állami média létezik – ezúttal nem tudták megakadályozni, hogy erről értesüljön Magyarország.

(...)

...a diplomáciát Magyarországon momentán kakaduk és egyéb egzotikus, ám összetett kommunikációra alkalmatlan állatkák művelik, és velük nem lehet szót érteni. A reakció egyébként konzisztens, logikusan következik az egész problémakörből, amit Colleen Bell összefoglalt, ráadásul kevésbé értelmes állatkák is el tudják mutogatni: mi lenni magyarok, te nem lenni magyar, ezért nincs igazad és kész. Lehet még hozzá vicsorogni, farktollakat fenyegetően fölmereszteni.

(...)

...az amerikaiak elég részletesen ismerik a magyar helyzetet, olvasnak újságot, és ki tudja, talán utána is néznek annak, ami érdekli őket, például hogy ki mit lop, és milyen bankszámlákra csordogál a nemzeti együttműködés. Azt is tudják, hogy a leépülés ellenére vannak még törvényes keretek, és ezeknek köszönhetően nem mindenhol nyer a Fidesz. Könnyedén előállítható az a szorult helyzet, amelyben a vádemelés elkerülhetetlen...

(...)

Az Egyesült Államok sokáig kapcsolatot tarthatott magyar szövetségeseivel a kormányukon keresztül, ahogy teszi a svéd, német és angol barátaival. A mai Magyarországon kénytelen lesz közvetlenül megkeresni őket. Lehet ez egy szép barátság újrakezdése."

A cikk teljes terjedelmében a nyomtatott HVG-ben olvasható.