Piros, fehér, zöld. Buta mint a föld.
Az események ebben a sorrendben történtek. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága legalizálta a melegházasságot. A közösségi oldalakon melegek és nem melegek tömegesen festették át a profilképüket szivárványszínűre, hogy ezzel fejezzék ki örömüket, egyetértésüket vagy támogatásukat. Aztán megérkezett Kocsis Máté, aki a szivárvány színei helyett inkább a nemzeti trikolorral emelte ki fényes orcájának intellektuális vonásait, mert ő tényleg nem buzeráns, ahogyan azt már korábban leszögezte, ellenben és mindenekelőtt nagyon magyar.
Ami valóban bevállalós coming out, ha belegondolunk abba, hogy mostanában mennyivel kínosabb homofóbnak lenni, mint melegnek. A magyarságát pedig régóta kizárólag otthon, a négy fal között gyakorolja az ember, nem függetlenül annak a kormánynak a tevékenységétől, melynek szóvivője szintén a nemzeti színekkel tüntetett a szivárványos szimpátiahullám ellen. Ha Magyarországra jössz, nem házasodhatsz meg azzal, akit szeretsz. Ez a hivatalos álláspont.
Nyilván többeknek feltűnt az az ellentmondás, amely az amerikai döntés szellemisége és a mi tájjellegű alaptörvényünk gránitszilárdságú gyökérsége között feszül, de az ilyesmi csak megerősíti a kormányt abban, hogy a világnak mely pontjai felé orientálódjon. Oroszországban és Azerbajdzsánban ilyen lazulás nem várható.
Ebben a témában egyébként az a legtanulságosabb, hogy ha egy világtérképen bejelölgetjük azokat az országokat, ahol jó élni, valamint azokat az országokat, ahol nem jó élni, majd fölé teszünk egy másik térképet, amelyik azt ábrázolja objektív mutatók alapján, hogy a melegeket melyik országban fogadják el, és melyikben nem, hol népünnepély a Pride és hol utcai harc, akkor ez a két térkép szinte tökéletesen lefedné egymást. Mint egy örök Jalta. Ha éppen nem nagyhatalmi kényszer hozza létre, akkor megy önkéntesen is.
Player1, Player2, Player3
A melegek házasságának kérdése egyébként még az érintettek szerint sincs a világ tíz legfontosabb ügye között. Ez a közösség a társadalom 5 százalékát teszi ki, és szemben a homofóbok vágyaival félelmeivel, a jogkiterjesztő intézkedésektől sem lesznek többen. Szóval, keveseket érint közvetlenül és őket sem életbevágó módon: a házasság a hab a tortán. Akkor miért tört ki a neten ekkora ováció, és miért örülnek ennyire a heterók is?
Megmagyarázzuk. Az LMBTQI-közösség helyzete mint speciális indikátor, jól mutatja az egyén, a társadalom és az állam egymáshoz való viszonyát úgy általában. Ott van Béla, János és Géza. Béla és János egymást, Géza a nőket szereti. Ha Béla és János megházasodhat, akkor attól Gézának nem lesz sem jobb, sem rosszabb. Összességében két ember boldogabb lett a kiinduló helyzethez képest. Ha nem házasodhatnak meg, akkor két embernek rosszabb lesz, miközben Géza nem nyer ezzel semmit.
Ha Géza őszintén a nőket szereti, és nem a saját identitásával küzd, akkor teljesen egyértelmű, hogy melyik állapot jár az összboldogság növelésével. Neki mindegy, a másik kettőnek nem. Ha mégis Géza ízlése határozza meg, hogy János és Béla milyen kapcsolatban élhet egymással, akkor János és Béla nem egyenrangú Gézával. Mivel neki előnye sem származik a másik kettő korlátozásából, ezt helyeselni öncélú szemétség.
Egy politikai közösségben alig van olyan döntés, amely csak boldogabbá tesz embereket anélkül, hogy másoknak hátrányt okozna. Az elosztható javak végesek, csak úgy lehet adni valakinek, ha máshonnan elveszünk. Amennyiben kórház épül A városban, nem épülhet stadion B városban. Vagy fordítva. Ez még a nem materiális javak egy részénél sincs másképp. Ha egy kormány a poroszos oktatást támogatja, akkor a készségfejlesztés hívei felháborodnak. És fordítva. Ha nemzeti szimbólumnak a koronás címert választjuk, akkor a Kossuth-címert elvetjük. Ennek egyesek örülnek, mások nem. Egyszerre kielégíteni őket nem lehet.
Viszont az, hogy Béla házasságban élhet Jánossal, nem kerül semmibe és senkitől nem vesz el semmit. Gézától sem. Az nem érv, hogy nem tetszik neki, mert nekem meg az nem tetszik, hogy valaki a carbonara spagettit tejszínnel készíti. Ettől még joga van hozzá, én meg csinálhatom tojással. Valami miatt emberek egy csoportja mégis szereti azt gondolni, hogy a többiek számára előírhatja milyen módon készítsék az ebédjüket, mit hova dugjanak, és nevezhetik-e házasságnak a kapcsolatukat.
Ahol az alkotmány ezt az erőszakos vágyat nem fogja vissza, ott nem jó élni, mert a többség, vagy nevében a kormány szükségszerűen bele fog pofázni akár még abba is, hogy két magánszemély vasárnap délután eladhat-e egymásnak egy kiflit. Ahol azonban senki nem érzi feljogosítva magát arra, hogy felnőtt emberek szerelmi kapcsolatát korlátozza, ott a nem melegek szabadságát is védi a törvény, amikor ők kerülnek kisebbségbe. Ez tényleg ennyire szimpla. Ennek a közös szabadságnak örültek annyian az interneten. Leszámítva természetesen a magyar kormánypártot, a magánélet megszállott ellenségét.
Exit game
A világon kétféle ország van. Az egyikben azt mondják, hogy legyünk sikeresek, akkor is, ha ennek az az ára, hogy még a magyar bevándorlók is idejönnek és a melegek megházasodhatnak. A másikban meg úgy gondolják, hogy inkább éljünk szarul, de ide ne jöjjön senki, a melegek meg ne ugráljanak, mert „egy meleg férfinak is ugyanolyan joga van feleségül venni egy nőt, mint egy heteroszexuálisnak.”
A menekültek az utóbbiból tartanak az előbbi irányába, és amíg a kerítés nem a nyugati határnál épül, mi is választhatunk.
A döntés nem a szexuális érdeklődésről szól, hanem az állam és a társadalom működéséről. A jogok kiterjesztésében nincs olyan lépés, amely könnyebben, gyorsabban és olcsóbban tenne embereket boldoggá, mint a melegek teljes körű elismerése. Tulajdonképpen ezért annyira népszerű. Tét nélkül lehet divatosnak és jó fejnek lenni, szemben mondjuk a nők diszkriminációjával, ahol már áldozatot kellene hozni, például a férfiakéval megegyező bér elérése érdekében. A roma integrációról nem is beszélve. Ott az egyenlőség megteremtése alkalmazkodást igényel és pénzbe kerül. A melegek esetében semmi ilyesmire nincs szükség és ingyen van.
Ez tehát a Level 1. Belépő szint, nehézségi fokozat: kezdő. Ennél csak nehezebb pályák jönnének. Innen kell nézni a kormányszóvivő akcióját. Game over, de majd megpróbálják megint. Még maradt egy életünk.