Egy idő után nem lesz miből szeretetszolgálatosat játszani, a rendszer felfalja szavazóit.
Véghajrában a választási kampány, alacsonyan szállnak a tulajdoni lapok és zárkaügynöki jelentések. A rezsicsökkentés fantázianevű helikopteres pénzszórással a kormány minden jel szerint úgy söpri majd be az árérzékeny tömegek szavazatait, mint az egykori konkvisztádorok az őslakosok aranyát, üveggyöngyökért.
Ha nem tudom, nem fáj
A hatalmon lévők elszámoltatása az elmúlt 4 év bűneivel érdeklődés hiányában elmarad. Kit izgat a Közgép évi 400 milliárdja, a rekordmagas államadósság meg a 30 évre szóló Putyin-hitel, amikor a politikai bulvár naponta szállítja a szaftos sztorikat bissau-guineai útlevelekről, reklámszatyorban átadott hallgatási pénzekről meg kígyóméregtől elhunyt vállalkozókról?
Trafikok, földek, közbeszerzések, takarék- és nyugdíjpénztárak: a hatalmon lévők úgy loptak az elmúlt 4 évben, mintha a lopás lett volna a fő tevékenységük, a kormányzás meg valami szükséges nyűg mellette. Ehhez képest pár nappal a választások előtt gyakorlatilag egy kérdés nincs még lefutva: kétharmados vagy feles többséggel folytathatják-e az ország közgépesítését.
Érdemes szembenézni a ténnyel: az ország mai anyagi és mentális állapotában a rezsicsökkentés húgymeleg populizmusa verhetetlen. A jogállam szisztematikus szétverése, a közpénzek maffiaszerű lenyúlása, az ország nemzetközi elszigetelődése pár tízezer embert aggaszt, az ezerötszáz forinttal olcsóbb gázszámla milliókat hoz lázba. A banánköztársaságok despotái sírva jegyzetelnek a sarokban.
Csak a kezemet figyeljék
Ami itt április 6-án megrendezésre kerül, annak nagyjából annyi köze van egy demokratikus ország szabad választásához, mint Schmitt Pálnak a doktori címhez. Önkényesen átrajzolt választókerületek, megszállt választási bizottságok, korlátozott hirdetési felületek, közpénzen folytatott kormánypropaganda, adófizetői százmilliókkal kitömött kamupártok – néhány mócsingosabb falat a trükkök százaiból, amellyel a rezsim intézményesítette a választások elcsalását.
A gyávaságába belehülyült ellenzék ahelyett, hogy egy kollektív bojkottal világraszóló botrányt kerekített volna az előre elcsalt választásokból, épp a részvételével legitimálja azt a rendszert, amelynek minden egyes eleme az egyenlő esélyek törvénybe foglalt csorbításáról szól. Bambán vigyorogva elfogadja, hogy egy olyan focimeccsre terelték ki játszani, „ahol az egyik csapatnak negyven centis kapuja van, harminc emberrel játszik, és a bírót is ők fizetik, miközben a túloldalon tizenegyen vannak hagyományos kapuval”.
Az idő igaz, s eldönti, ami nem az
Asszisztálni ehhez az ócska színjátékhoz nulla tétje és értelme van. Semmiért egészen. Meneteljen csak tovább ez a szörnyszülött rendszer a természetes szelekció útján. Pedagógiailag indokolt lenne az országnak élő egyenesben szembesülni vele: a Simicska-Matolcsy-Orbán rezsim már középtávon is fenntarthatatlan. A legrosszabb hatásfokú redisztribúció, amelyet valaha kitaláltak: sokszor annyi megy a disznófejű oligarchák hizlalására, mint amennyit ingyensörben szétosztanak az alattvalóknak. Aztán egy idő után nem lesz miből szeretetszolgálatosat sem játszani, a rendszer felfalja szavazóit.
Az "inkább a lovakat etessük, akkor majd jut a verebeknek is" orbáni vízió csődöt mondott. Az évi 600 milliárd pluszt a legtehetősebbek zsebében hagyó egykulcsos adó nem pörgette fel a gazdaságot. Számottevő beruházás nincs, a kiszámíthatatlan gazdasági és jogi környezet úgy taszítja a befektetőket, mint kacsa tolla a vizet. Hiába kotorásznak majd egyre idegesebben az ország kabátzsebében, nem fognak még egyszer találni 3000 milliárd forint magánnyugdíjat, amelynek a lenyúlásával elodázhatnák a szembenézést az unortodoxia csődjével.
Maradjanak még pár évig és pofátlanodjanak tovább, jöjjenek a nemzeti italboltok, épüljön a felcsúti Disneyland, induljanak a békemenetek a 320 forintos euró és a 27%-os ÁFA védelmében, folytatódjon az egész őrület Lázárral, Kerényivel, Hoffmannal. Ha majd az ország meggyőző többsége torkig lesz a rezsim minden segédpondrójával, ha a kollektív tudásunk evidens részévé válik, hogy Fidesz-kormányzás = totális közigazgatási és kulturális megszállás, eszelős korrupció és gazdasági csőd, akkor nyílhat esély a valódi katarzisra.
Aki most nyer, az veszít. A totálisan megszállt intézményrendszeren keresztül a NER utóvédjei könnyedén megfojtanának egy esetleges új kormányt, és 4 év múlva (vagy hamarabb) megerősödve, még nagyobb erővel jönne vissza a Fidesz, a reményt is ellopva, hogy valaha megszabadulhatunk tőlük.
Márpedig addig sem haladás, sem béke nem lesz ebben az országban.