Hatalmas győzelme után, harmadik kormányzati ciklusának megkezdésével Angela Merkel kezeiben van Európa jövője – így értékeli a német választások eredményét a brit konzervatív The Telegraph szerkesztőségi cikke, kitartása és személyisége alapján Margaret Thatcherhez hasonlítva a német kancellárt. A liberálisok bukását a lap az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) felbukkanásával indokolja, és úgy látja, bár az új kispárt sem került be a Bundestagba, azért Merkelnek oda kell figyelnie nézeteikre. Ez azt is jelentheti, hogy támogathatja David Cameron erőfeszítéseit a tagsági feltételek újratárgyalásáról, vagy nagyobb fiskális integrációt szorgalmaz majd az EU-n belül.

A CDU ott van, ahol Konrad Adenauer idejében volt: "ő a szövetségi szinten mindent meghatározó állampárt, amely a legfontosabb posztokat kvázi egyedül tölti be" – írja a balliberális Spiegel Online kommentátora. Roland Nelles szerint a kancellár annak köszönheti a győzelmét, hogy széles lakossági rétegeket tud megszólítani, nem megoszt, hanem integrál, és bár valójában senki nem tudja megmondani, mi mellett áll ki, sok polgár biztonságban érzi magát vele. "Megint megmutatkozik: ha a politikai kérdések bonyolulttá válnak, akkor a bizalom fontos valuta a politikában."

A liberálisok négyéves semmittevésükkel önmaguknak köszönhetik bukásukat, a "semmiből jött, félelmetes, kiszámíthatatlan" AfD-vel viszont új polgári protest-mozgalom jelent meg. "Ez a tulajdonképpeni forradalom: először létezik erős párt az uniótól jobbra, amely nehézzé teheti Angela Merkel életét, ha túléli a következő hónapokat" – írja a Spiegel Online.

A liberális Welt Online publicistája is úgy látja, elhibázott kormányzása miatt a liberális FDP önmagának köszönheti látványos kizuhanását a parlamentből, a "félelem és pánik" fémjelezte kampány tömegével ijesztette el a liberális szavazókat, a CDU vagy egyenesen az AfD karjaiba – írja Ulf Poschardt. A szerző felidézi, hogy a CDU "közömbösítette" az FDP értékeit, és a konzervatív AfD is felfedezte a gazdasági liberális témákat, így az FDP-nek újra kell orientálódnia, az egyén jogaira fókuszáló, valódi individualista, a teljesítményt nyújtók képviseletét ellátó párttá kell válnia. Liberális pártra ugyanis nagyon is szükség van – állítja a Welt Online szerzője.

Angela Merkel "fenomenális" győzelmét ünnepli a Bild konzervatív bulvárlap kommentátora, Nikolaus Blome, aki szerint nem az adók, az igazságosság vagy az euró volt a döntő szempont, hanem az a kérdés: "kiről tételezik fel a választók a nyugodt értelmet és a kötélidegeket a kancellári hivatalban?" A liberálisok bukása azonban súlyos csapás a középtől jobbra álló polgári táborra, az AfD felemelkedésével pedig nehezebb lesz az euró megmentése – írja a Bild.

"Ez az eredmény nem baleset, hanem totálkár", mármint a szocdemek és a zöldek számára, írja a Zöldekhez közel álló Die Tageszeitung (taz) szerzője, Stefan Reinecke. Az SPD jelöltje, Steinbrück nem volt elég baloldali, nem illett az igazságosság kampánytémájához, az ökopárthoz pedig az adótéma nem illett, de kiderült az is, hogy (volt) választói bázisuk sem "többségképes". Ráadásul, miközben a CDU levetette maradi imázsát, a vörös-zöld közeg "emancipációs pátosza elhalványult". A "hisztérikus, felturbózott" pedofilvita is arra utal, hogy ez a közeg elvesztette kulturális hegemóniáját.

A belga Le Soir publicistája, Pascal Martin, valamint a szintén belga La Libre-ben Christophe Lamfalussy is egyértelműen Angela Merkel személyes karizmájának tulajdonítja a kancellár újabb győzelmét. Martin rámutat, Merkel két beceneve, a "vaskancellár" és a "Mutti" ("Anyu") jól fejezi ki a német társadalom vele kapcsolatos vegyes érzéseit, és azt, hogyan tartja össze a németeket.

Lamfalussy a La Libre-ben emellett pozitívan értékeli a kancellár újraválasztását, és úgy véli, ez nemcsak a németeknek jó hír, de Európának is, Merkel ugyanis, miután túlélte az euró válságát, azt a benyomást kelti, hogy Németországot igenis kormányozzák. Az újságíró biztos benne, hogy sikerül a koalíciót tető alá hozni, amellyel Németország újra szárnyra kaphat, "politikai kreativitás nélkül, de következetesen".

Egy két éve indult online jobboldali-liberális francia lap, a l'Atlanticóban Jean-Marc Sylvestre gazdasági újságíró viszont azt állítja, bár az eurózóna egyértelműen örülhet Merkel újraválasztásának, Francois Hollande francia elnök valószínűleg nem lelkes a hírtől. Sylvestre szerint Merkellel a németek egyértelműen Európára és az euróra is szavaztak, a kancellár EU-val kapcsolatos modellje pedig igen egyszerű: mindenkinek be kell tartania a belső szabályokat, az eurózónán belül pedig mindenkinek garanciákat kell adnia, fizetni az adósságokat és úgyszintén tartani magukat a szabályokhoz. Az újságíró szerint viszont Merkel Franciaországon is számon fogja kérni az eddig elmaradt költségvetési, pénzügyi és társadalmi reformokat, ettől pedig Hollande szorult helyzetbe kerülhet.

A kommunista l'Humanité publicistája, Patrick Apel-Muller viszont zsákutcának tartja Merkel politikáját és nem örül a kancellár újraválasztásának, mert, mint írja, Merkel folytatni fogja gazdasági növekedést elfojtó, a dolgozók közötti versengést általánosító politikáját, a "piackonform demokrácia" rendszerében pedig semmilyen a kapitalizmussal szembeni szerveződésnek nincs helye.