Az óév értékelése a december-január kedvelt műfaja. Most is megjelentek az ezzel kapcsolatos írások, és valószínűleg a töménység ébresztett rá, hogy miket is olvasok sorjában. Fidesz-kritikát a Fideszhez lojális felületeken. Persze nem a kézivezérelt, teljesen elborult helyeken, nem is azoktól, akik mindig a hosszabb úton indulnak el megcsiklandozni Orbán Viktor manduláját, hanem ott, ahol még az öndefiníció része, hogy a kolléga szokott gondolkodni, vannak elvei és érvei, szereti azt hinni magáról, hogy nem a kolomp után megy bután.

Ők most arról írnak-beszélnek, hogy zavarja őket, amit a Fidesz a kétharmaddal művel, és zavarja őket a fideszes kultúrharc, a „feketegyörgyizmus”, sőt a Klubrádió elleni, valóban méltánytalan hadjárat is. Nem tetszik nekik, ahogy az önkormányzati rendszert szétcseszi a kormány. Csalódottak a recesszió, a beruházások csökkenése miatt, és ezért az unortodoxnak mondott, Matolcsy-féle gazdaságpolitikát hibáztatják. Selmeczi Gabriellával ellentétben nem a katzenjammerrel birkózó brókereket hibáztatják a leminősítések miatt. Hiányolják a hatalom gesztusait, és sokallják a fociba ölt közpénzt és kormányzati energiát, melyeknek máshol lenne a helye.

Röstelkednek a baltás gyilkos kiadása miatt.

Nem fogadják el, hogy a Fidesz kormányzása harmadik évében annyit tud kiizzadni magából, annyit szán elszámolásul, „választási cukorkának” 2014-re, hogy pont előtte, pont a nyugdíjasoknak, pont a már ezerszer, joggal elátkozott 13. havi nyugdíjat vezetné be újra. Kritizálják a trafiktörvényt, a játékgépek egyetlen hétfő reggel lezavart betiltását, és szégyenkeznek Schmitt Pál miatt. És ha már közjogi dimenzió: nekik sem tetszik, hogy az Alaptörvény nem gránit, hanem inkább csalamádé. Többen is odáig jutnak, hogy egy új, hiteles jobboldali erő megjelenését várják, illetve egy rendes, konzervatív pártot akarnak.

Még mindig fideszesekről beszélek, rögzíteném. De azokról, akiknek ciki a Békemenet, akiknek kínos, hogy a pártjuk folyamatosan hazudozik és terel ügynökügyben (Nemzeti Amnézia Bizottsága, szevasz).

Ők sem értik, miért így és miért ezt műveli a kormány a felsőoktatásban. Fiatalokról beszélünk, friss, vagy akár aktuális egyetemi élményekkel, ami egyfelől mindenkit az átalakítás hívévé tesz, hiszen tényleg, valóban nagy a baj a felsőoktatásban. Mégis, a saját pártjuk, saját miniszterelnökük és államtitkáruk nagy löttyös indulattal erőltetett reformját kritizálják. Nem ilyennek képzelték „Fideszországot”.

Nem csak a Kádár-, de a Horthy-szobrok ellen is írnak – pláne, hogy utóbbinak van épp szezonja. Egyértelmű szavakat várnak a Fidesztől, hogy soha nem lép szélsőjobboldali párttal kormánykoalícióra. Érzik az apátiát, tapasztalják az elvándorlást, elegük van abból, hogy a kormány kísérletezik az országgal. Zavarja őket a kapkodás, és igen, szerintük is kevesebbet kéne Orbán Viktornak a focilelátón tölteni.

Nekik sem tetszett a választási regisztráció bevezetésének kísérlete, nekik sem tetszik, hogy a kormány egyéni képviselői indítványokkal kormányoz. Szerintük sem az ellenzéki képviselők jogait kell tovább csorbítani az „Országgyűlés méltóságának megőrzése érdekében”, mondjon is bármit erről Kövér László.

Beszédes persze az is, amit nem írnak le soha. Nem olvastam még tőlük dicsérő szavakat, melyeket például Szijjártó Péterhez vagy Selmeczi Gabriellához intéztek volna. Nem írtak le, nem adtak elő komplex gazdasági levezetéseket arról, hogy miért az ország megmentője Matolcsy „Jobbkéz” György. Sőt.

Tehát csupa olyasmikről írnak, amiről jó két éve vagy korábban elmondtuk, hogy körülbelül ez lesz, vagy menetközben megírtuk, hogy ez van, és akkor éppen lehülyéztek érte ugyanők, de nem baj, szemükre vetni sem akarom túlzottan, mert becsülöm azokat, akik ilyesmit saját közegük, környezetük, adott esetben egyéb elköteleződésük dacára mondanak ki, írnak le. Mindazok, akik 2010-ben őszintén azt érezték, hogy ők győztek, Magyarország gyorsnaszádját az általuk helyesnek tartott irányba fogják fordítani, nekik tényleg nehéz lehet az egyre terebélyesebb hibajegyzéket összeállítani, szemlélni, elfogadni. Nekik, akiknek a politikai eszmélése az időben romló minőségű, sok elemében kudarcos, bizonyos pontokon pedig teljesen vállalhatatlan, 2010 előtti kormányzás időszakára esett. Aki Medgyessy bukása, Gyurcsány Ferenc első miniszterelnöksége idején érettségizett, az fiatalfelnőttként az őszödi beszéddel, a lerohadó reformokkal, a kínlódással találkozott, miközben a másik oldalon az egyre erősödő Orbán Viktor alternatíváját találta-kapta. Kampányérdemei elismeréseként, szinte frissdiplomásként mehetett be a minisztériumba, vagy számlázhatott be a bő sugárral megnyitott közpénzcsapokhoz. 2010 nyarán a Fidesz a teljes népességben, az összes megkérdezett körében állt 49 százalékon, ami bődületes nagy szám, pláne, hogy azóta már becsókolt a 19 százalék alá is.

Csak mivel ezek az említett, fiatal fideszesek se nem hülyék, se nem gonoszak, a mégoly izolált világukba is be-betör a valóság. Az, ami miatt a fejüket egyre gyakrabban kell eltakarni. Ezt szokták megírni, elmondani ilyenkor.

Ami szép-szép, csak egyrészt történelmileg sem unikum, másrészt meg a folytatástól függ, hogy mit gondolok róla, hogy mit jelent valójában. 1994-ben, a Fidesz csúnya választási kudarca után egy Bayer Zsolt nevű fiatal fideszes, aki az alapítástól 1993-ig a Fidesz sajtófőnöke volt, ezt írta a pártjáról, illetve annak dr. Simicska Lajos nevű háttéremberéről:

„Dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több volt a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia alsón.”

Sokszor idézett szöveg ez, tudom. De hadd kérdezzek kettőt! Egy: ugye, szerintetek is valahol útközben elveszett ez a gerinces buzgalom (mely persze csak a kudarc ténye után, egy bukott pártnak üzenve jött elő, és a következő győzelemnél már híre-hamva se volt)? Kettő: ti egyébként mit gondoltok dr. Simicska Lajosról? Na jó, hármat kérdezek: ha kábé ugyanazt, mint Bayer Zsolt a ti korotokban, akkor mi a terv, mi lesz ennek a következménye? Mentek majd az ő pályáján? Vagy elintézitek annyival, hogy néha kikiabáltok, hogy tulajdonképpen ez nem jó, de azért maradtok odabent?

Utóbbira is van egyébként archetípus, sőt rögtön egy humorista duó: Pozsgay Imre és Szűrös Mátyás. Tudjátok, most ők is fideszesek, mint ti! Velük kampányolt a pártelnökötök, még az általatok is oly kevéssé kedvelt Alaptörvény is magán viseli egyikük keze nyomát. Na, hát nekik az a mondásuk manapság, hogy a kommunizmusban tulajdonképpen ők nem is büdös kommunisták voltak, a legmagasabb pártállami körökben mozogva, hanem, most figyelj, belülről bomlasztották a rendszert! Szűrös Mátyás a moszkvai nagykövetség udvarán imádkozott nemzetünkért a Teremtőhöz, Pozsgaynak meg egyenesen az érzése volt, hogy őt megfigyelik!

Apropó, láttátok a hvg.hu videóját, amin Kerényi Imre arról panaszkodik, hogy milyen borzasztó volt neki a szocializmusban, mert a vezető elvtársak meghívták konyakozni? Na, ő is fideszes, sőt Alaptörvény Asztala, díszalaptörvény, zsebalaptörvény, rejtett Orbánnal festett Alaptörvényfestmény, vágjátok?

Szóval engem az érdekelne, hogy miután elolvastam, megnéztem és meghallgattam, hogy mennyi hibát találtatok (helyesen, van még több is) a Fidesz-kormány működésében, hogy akkor mit fogtok mondani 2014-ben? Nem most, oké, felrúgva szerződést, állást, állami hirdetést, de akkor, amikor ott lesz a kérdés 2014-ben, hogy kire? Kiálltok majd azzal, hogy „minden hibája ellenére, mégiscsak a Fidesz”? Megálljátok, megállhatjátok majd anélkül, hogy mégis nekik kampányoljatok, mint legutóbb tettétek? Lesz rá ok? Vagy addig csavarjátok majd, mint legutóbb Bayer Zsolt cigányellenes cikkét kommentálva, ahol az eredeti, vállalhatatlan és borzalmas mondatok halk ellenzése mellett hirtelen felfedeztétek magatokban a békemenetes, gyarmatellenes harcost, és Neelie Kroesnek „üzentetek vissza”? Nem azzal van gondotok, hogy a cigányok „állatok”, akik „ne legyenek”, hanem azzal, ha erre valaki reagál? És mit gondoltok magatokról, amikor visszaüzentek a gaz mocsok imperialistáknak?

Pár napja írtam egy cikket, amit sokan zokon vettek az Orbánváltó-összefogó szubkultúra militánsabb tagjai közül. Fontos felismerés volt számomra is, hogy az ellenzék is kitermelte a maga Békemenetét, akik ugyanúgy zsigerből nyomják. Azon sértődtek meg, hogy leírtam: ahogy 2010-ben nagyon megszívta az ország, hogy programnak elég volt annyi, hogy „Gyurcsány, takarodj”, és boldog-boldogtalan kormányra kerülhetett (Matolcsy például nem három év alatt srófolta le magát a pöttyös fenekek szintjére, csak korábban megúszta, hogy ez kiderüljön), úgy 2014-re is kevésnek érzem, hogy az „Orbán, takarodj!” szlogennel már Facebook-csoportok is alkotmányozó hatalmat követelnek. Ebből egyszer elég volt, hogy Fricz Tamást idézzem.

De, kedves fideszes fiatalok, az igazi Békemenet mégiscsak nálatok van. Ha nem tudtok, nem akartok neki alternatívát állítani, ha végül befekszetek, ha 2014-ben mégis azt kéritek azoktól, akik hallgatnak rátok, hogy húzzák be a Fideszt, akkor, valljuk be, még Bayer Zsoltot is többre fogom tartani nálatok, mert ő legalább az ötös számú párttagkönyvét lobogtatja, mert róla tudjuk, hogy a párt szája, hogy a Fidesznek kampányol Bencsik Andrással menetelve.

Netán képesek lesztek átlépni az árnyékotokon? Lehet veletek majd úgy beszélni, hogy nem kerül elő a „de bezzeg a másik oldal” szöveg? Hogy bevalljuk végre magunknak, hogy egyik oldalon se kell Békemenet? Sőt, hogy ebben a formájában erre az oldalosdira sincs szükség?