Mong Attila írása a maffiaállamról és a jeges hallgatásról.
Életem nagy részét Magyarországon töltöttem, de valójában soha nem sikerült hozzászoknom ahhoz, hogy ki gépen száll föléje, annak térkép e táj, de akinek nem adatik meg, hogy föléje szálljon, annak bizony térkép se. A térképen nagyon is számítanának a tények, odalent a magyar földön viszont legkevésbé éppen a tények izgatják az embereket. Magyarország ténymentes övezet: minket a tények többnyire nem, a legendák, a népmesék, a pletykák, az összeesküvés-elméletek annál inkább érdekelnek, illetve különösen az, hogy miért pont a Pilisben dobog Földünk szívcsakrája. (Zárójeles megjegyzésként azért idekívánkozik, hogy lengyel sorstársaink ebben a versenyben erős ellenfelek, mondjuk, megadatott nekik a szmolenszki tragédia, el is lesznek vele egy darabig.)
Itt van például az Index interjúja Bajnai Gordonnal, aki valahol a beszélgetés közepén egy felettébb érdekes tényállítást tett. Arra a riporteri kérdésre, amely egyértelműen a jelenlegi kormányra és a Fideszre utalt („Fortélyos félelem közigazgat – mondta október 23-án. Ez személyes tapasztalat? Ismer olyanokat, akiket politikai okokból bántott valamilyen hatóság? Az ön tanácsadói üzletét is rontja az állam?”) az ellenzék alig titkolt miniszterelnök-jelöltje a következőt felelte: „Nem magamra gondoltam. Nagyon sok olyan ismerősöm van, vállalkozók, munkavállalók, akik nyilvánvaló üzeneteket, zsarolásokat kaptak. Van olyan ismerősöm, akitől elvették, elkérték az üzletrészét. (...) Van, akinek azt mondták, hogy veled nem szerződhetünk, mert ilyen-olyan ismerőseid vannak, ilyen-olyan üzleteid voltak.”
Figyeljük a pontos megfogalmazást: Bajnai nem véleményt fejezett ki, nem a Nagykörúton belül és kívül hallható véleményekből idézett, hanem egyenes állításokat tett egy olyan jelenségről, amely csak maffiaállamokat jellemez. „Zsarolásokat kaptak.” „Elvették, elkérték az üzletrészét” - arról beszélt tehát, hogy ismeretei szerint valakik a kormányzó párt környezetéből vállalkozókat zsarolnak, üzletrészeket erőszakolnak ki tőlük, magyarul működő cégeket foglalnak el és vesznek át éppen úgy, ahogyan a Keresztapa című, egyébként a nagy valóság által ihletett filmben láthattuk. Na, gondoltam, végre valaki belecsapott a magyar szívcsakrába és kimondta azt, amit hónapok óta úton-útfélen sustorognak Budapesten. Magam is hallottam még a nyáron, hangsúlyozottan szóbeszédként, hogy a Fidesz, illetve egyes gazdasági háttérembereinek nevében kijáróemberek köröznek az országban. Jól működő kis- és középvállalkozások vezetőit hálózzák be, zsarolják meg azzal, hogy vagy tejelnek, vagy hatósági és állami eszközökkel tönkreteszik őket, „felajánlják” nekik, hogy ha békében akarják tudni az üzletüket, akkor „lecserélhetik” a könyvelőjüket, auditorukat, jogászukat az általuk megnevezett cégekre, amelyek majd gondoskodnak arról, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Haszon is legyen (kisebb, mint volt), de a kassza is gazdagodjon.
Őszintén arra számítottam, hogy jó nagy botrány lesz, megint. Amikor ugyanis én legutóbb hasonló állításokkal éltem, és a Lázár és a maffiózók című, az Origo.hu-ra írt utolsó (mondom, utolsó) cikkemben arról beszéltem, hogy az országot polipszerűen hálózza be egy maffiaszerűen működő szervezet, akkor országos ordítozás tört ki. Lázár János, a Fidesz akkori frakcióvezetője név szerint szólított meg különböző reggeli rádióműsorokban és szólított fel, hogy mondjam ki annak és azoknak a nevét, akik ezt a maffiaszerű hálózatot működtetik, és akiknek a nevét ő soha nem vette nyilvánosan a szájára. Lázár János felszólításának eleget téve azóta az átlátszó.hu-n már előálltunk nevekkel is, de a nyilvánvaló tények és nevek persze már nem érdekelték a Fidesz politikusait.)
Most viszont az ordítozás is elmaradt, az állítást alátámasztó tények senkit sem érdekeltek. Az Index riporterei nem kérdeztek vissza, hogy kire gondolt Bajnai Gordon, illetve ha tudomása van olyan cselekményekről, amelyek nyilvánvalóan a Btk. számos pontjába ütköznek a befolyással való üzérkedéstől a zsarolásig, ráadásul ezek a cselekmények a közeli ismerőseit érintik, akkor miért nem fordul a hatóságokhoz, miért nem tett bejelentést a rendőrségen vagy az ügyészségen, miért nem győzi meg a barátait, hogy álljanak végre elő, mondják el a történeteiket.
Mindezt persze nem lehet jó szívvel a volt miniszterelnök szemére hányni, még akkor sem, ha október 23-i beszédében éppen azt a vállalást tette, hogy ha újra miniszterelnök lesz, akkor nem úgy viselkedik, mint legutóbb, hanem első mandátumához képest sokkal bátrabban veszi fel a küzdelmet a Magyarországot megbénító korrupcióval szemben. Ő legalább beszélt, míg mások változatlanul hallgattak, és hallgatnak akkor is, amikor kockázat nélkül megtehették volna – éppen Bajnai szavaiba kapaszkodva –, hogy kérdéseket tegyenek föl.
Ezúttal senki nem csinált semmit, a sajtó nem kezdett lázas nyomozásba, és nagy fájdalmamra a probléma már Lázár Jánost sem érdekli annyira.
Ja, maffia? Hagyjuk, uncsi.