Zentai Péter: Feltételezem, hogy itt, a német hackerek közösségének rendezvényén összesereglettek között szép számban vannak álhackerek, akik valójában ilyen-olyan titkosszolgálatoknak dolgoznak. És önök nyíltan felvázolják terveiket. Nem abszurdum ez?

Daniel Domscheit-Berg: Ennek nincs jelentősége. A hozzánk érkező információkat tároló, kezelő szoftvereket – amelyeket magam fejlesztettem ki és áthoztam a Wikileakstől – eddig sem, és ezután sem fogják tudni feltörni kívülállók. A terveink pedig, hogy mit akarunk csinálni az Openleaks révén, eleve nyilvánosak.

Z. P.: Julian Assange meg a közös szellemi tulajdon ellopásával, kicsempészésével vádolhatja magukat, akik dezertáltak tőle. Ez nem túl jó ómen egy ilyen nagyszabású projekt beindítása előtt.

D. D-B.: Hogy ki kit lopott meg, olyan ügy, amiről nem kívánok beszélni. Julianról pedig legyen annyi elég – ez nem titok –, hogy zseniális, de önző, nehéz ember, aki az utóbbi hónapokban fejjel ment a falnak. Egy eredetileg szabadon kezelhetőként indult, bárki által elérhető publikációs eszközt a világpolitikát alapvetően befolyásolni kívánó médiummá változtatott. Ezáltal technológiai, politikai, bírósági támadásoknak tette ki információs forrásainkat és a munkatársait is. A Wikileaksnek befellegzett. Most mi jövünk.

Daniel Domscheit-Berg és Julian Assange

AP

Z. P.: Az ígért titkos banki adatok kiszivárogtatásokból, a Bank of America dokumentumainak publikálásából – ahogy figyelem – semmi sem lett.

D.D-B.: Nemcsak erről van szó. Hanem arról, hogy e banki adatokat és más dokumentumok ezreit nem tároltuk, nem tárolhattuk már biztonságos technológiai körülmények között a Wikileaksnél, így komoly veszély fenyegette a kiszivárogtatókat.

Z. P.: És az Openleaksnél nem ez lenne a helyzet? A szoftverek ugyanazok.

D. D-B.: Folyamatosan, rugalmasan fejlesztjük, módosítjuk, mozgásban tartjuk a rendszert. Ezt Julian totálisan elhanyagolta a Wikileaksnél. De ennél lényegesebb, hogy nem hívjuk ki magunk ellen a sorsot. Nem vádolhat meg bennünket egyetlen kormány sem, hogy beavatkozunk belügyekbe, nemzetbiztonsági kihívást jelentünk. Az Openleaks eleve nem keveredhet abba az ellentmondásba, ami lejáratta és hiteltelenítette a Wikileakset, tudniillik miközben a társadalmak nyíltságát hirdette fennhangon, a demokrácia szolgálatát tűzte a zászlajára, ő maga folyamatosan titkolózott, önkényesen bánt az információkkal, szinte kereste saját maga számára az illegalitást, a homályos, a gyanús, a támadható körülményeket. Az Openleaks – nevének megfelelően – nyíltságot hirdet és nyitottsággal fog dolgozni. Nem kötünk exkluzív szerződéseket egyetlen nagy sajtóorgánummal sem, ahogy ezt Julian tette, hanem szakterületek – például bevándorlás, környezetvédelem, cyberterrorizmus, médiaszabályozás, korrupció – alapján ajánljuk fel a hozzánk eljuttatott dokumentumokat civil, nem kormányzati szervezetek, intézmények portáljai számára is.

AP

Z. P.: Azt akarja mondani, hogy nem publikálnak semmit? Akkor mitől izgalmas az egész?

D. D-B.: Nem izgalmat akarunk kelteni, hanem hasznot hajtani a társadalmak átláthatóbbá, jobbá tétele érdekében.  Az Openleaks a világ legbiztonságosabb számítógéprendszereként funkcionál, amelynek több országban vannak szerverei, a szerverhálózatot pedig fokozatosan bővítjük, több és több országra fog kiterjedni. A lényeg: ez egy gigantikus postafiókrendszer, amelynek részeit szervezetek, újságok honlapjain helyezzük el. Semmit sem publikálunk mi magunk, hanem lehetővé tesszük, hogy mások publikáljanak saját nemzeti vagy szakmai közönségük részére. Így hatékonyabb és gyakorlatiasabb felhasználást, valóságos és széles társadalmi hasznosítást biztosítunk, mert mindenekelőtt a leginkább érintettek, szakmabeliek vonhatják le a kiszivárogtatott anyagokban rejlő tanulságokat és fordulhatnak panasszal – bizonyítékok alapján – bíróságokhoz, kormányokhoz, nemzetközi szervezetekhez.

Z. P.: De ez így kevésbé szenzációs, kevesebb a politikai pikantéria, és ezért kisebb nemzetközi sajtópublicitást fog jelenteni, ebből következően kevesebb pénzt fognak keresni. Egyáltalán miből fog megélni az Openleaks?

D. D-B.: Adományokból és persze az anyagok eladásából.

Z. P.: Mégis mennyiért adnak el információkat?

D.D-B.: Ez a tartalom feltételezett társadalmi jelentőségétől és a vevő anyagi helyzetétől függ. Kisebb szervezetektől vagy szegény országokban működő emberi jogi csoportoktól egy-kétszáz eurót, nagy újságoktól több ezer eurót is kérhetünk. Az Openleaks fő partnerei azonban havi előfizetési díjat fognak fizetni – átlagosan négyszáz eurót. De még egyszer mondom: nem kell mindenben a felszínes politikumot keresni. A társadalom tagjainak életét a hatalom mindig leginkább a széles körök számára ismeretlen technikai, jogi részletek variálásával, az azokkal való trükközésekkel, a törvények módosításával, önkényes értelmezésével, csúsztatásokkal teszi nehezebbé, a maga számára pedig könnyebbé. Sokan, nagyon sokan vannak világszerte olyanok, kormányzati hivatalnokok például, akiknek lelkét nyomja, hogy visszásságokhoz kénytelenek asszisztálni. Legszívesebben kitálalnának mindent, ez esetben viszont egész egzisztenciájukat gyilkolnák meg, családjukkal tolnának ki. Számukra mi szolgálunk biztos menedékként, a rendszerünkben való kiszivárogtatás kockázatmentes a személy és haszon a társadalom számára. A mindenfajta visszaéléseket leleplező dokumentumok globális tárházává válik az Openleaks. A nyugati világban alkalmazott törvények szerint teljesen legális ez a tevékenység.

Z. P.: Garantálom, hogy milliónyi álanyagot, hamis dokumentumot fognak feltölteni a rendszerükbe. Önök pedig – feltételezem: csupa jó szándékkal – továbbítják, pontosabban felajánlják megvételre ezeket.

D. B-B: A felhasználók feladata és felelőssége mérlegelni a kapott dokumentumok hitelességét, publikálásukról a döntést ők hozzák meg. Az Openleaks hitelét mind a kiszivárogtatók, mind a felhasználók számára két dolog biztosítja: egyrészt eddigi tevékenységünk, emberi tartásunk, másrészt technológiai rendszerünk biztonsága.