Matolcsy György: 15 állítás, 15 tény

A HVG. 2011. január 8-i számában Kihíváslista címmel megjelent cikk igen izgalmas és valódi intellektuális kihívásokat tartalmazó állításokat sorol fel a nemzetgazdasági miniszterrel, tehát szerény személyemmel kapcsolatban. Igazi élményt jelentett a cikk, mert kivétel nélkül minden állítása téves, és örömmel sorolom fel azokat a tényeket, amelyeket érdemes minden olvasónak megismernie. (A cikk regisztráció nélkül itt elolvasható).

1. Állítás (HVG):  „… Matolcsy György, a magyar gazdaságpolitika konfliktuskereső irányítója összetűzött az uniós intézményekkel és a Valutaalappal…”

Tény: Magyarország legyengült és kivérzett állapotban volt 2010 nyarán, egy újabb, családokat és vállalkozásokat sújtó megszorító csomag nemzeti érdekeinkkel ellentétes volt. A Kormány nevében ezért – uniós pénzügyminiszteri barátaim tanácsára is – a kölcsönszerződést a tárgyalások során lezártuk, megköszönve a Valutalap mentőövét. Az IMF-fel tehát nem háborúban, hanem békében váltunk el, nem volt összetűzés a Valutaalappal.

Matolcsy György

Stiller Ákos

A Kormány és IMF közötti tárgyalásokat vezető miniszterként ugyanakkor azt is tapasztaltam, sokan azért szerettek volna bennünket rákényszeríteni egy újabb IMF-EU kölcsönszerződésre, hogy annak áraként ismét súlyos megszorító csomagot vezettessenek be az új Magyar Kormánnyal. Amit nem vállalhattam, de nem is volt rá szükség, mert az új és erős kormány visszavezette Magyarországot a pénzpiacokra.

Ami pedig az Európai Uniót illeti, ott minden ország saját érdekét képviseli, természetesek a baráti viták és az egymással ellentétes álláspontok ütköztetése. Ha egy miniszter, kormány vagy bármely más magyar tisztviselő az Unión belül feladja saját országának és nemzeti érdekeinek képviseletét, az kormányzati esküjét szegi meg, a közvélemény szemében pedig – helyesen – árulónak minősül.

2. Állítás (HVG): „…nem jósolható meg, hogy igazolódik-e (mármint Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter) víziója, felgyorsul-e a gazdaság?” „A válságot és az arra adandó választ Matolcsy másként értelmezi, mint legtöbb európai pályatársa.”

Tény: Ez nem jósolható meg, de nem is a jóslás egy kormány vagy egy nemzetgazdasági miniszter feladata. A világban több választ adnak a mai válságra. Az ázsiai országokban nincs szó válságról, ott a növekedés a válasz. Az USA rendre gazdaságélénkítő lépésekkel válaszol a válságra. Az EU valamennyi fejlett országa használ gazdaságélénkítő lépéseket, egyedül Magyarország nem élt 2010 közepéig ilyen eszközzel. Az új Kormány megszorító politika helyett az adócsökkentésekben, az Új Széchenyi Tervben és a strukturális reformprogram lépéseiben látja a kiutat: a foglalkoztatás bővülésével és a növekedés gyorsításával teremthető meg Magyarországon a pénzügyi egyensúly.

Tény az is, hogy 2009-ben mínusz 0,9 %-os GDP-változással, tehát zsugorodással készült a költségvetés, és 2010 végére 1 %-os GDP-növekedést érhetett el a magyar gazdaság. Ez szép eredmény, fordulatot jelent a 2009. évi -6,3 %-os GDP csökkenéssel szemben. Az is tény, hogy 2011-re kivétel nélkül valamennyi elemző a 2-3 % közötti sávban várja a magyar GDP bővülését. Mi ez, ha nem gyorsulás?

3. Állítás (HVG): „Ez a Matolcsy nem marxista?”

Tény: Miért lenne egy miniszter marxista attól, hogy józanul gondolkodik? A bankadó magyarországi bevezetése után mára már további 9 uniós tagállam vezetett be bankadót. Pénzügyminiszter társaim sem marxisták, egyszerűen csak a költségvetési hiányt csökkentik a bankadó bevételeivel. Hasonló a helyzet a válságadókkal, Németországban pl. összesen 4 ágazatot terhelnek válságadóval.

Attól vajon marxistának mondható-e valaki, hogy brutálisan elhibázott döntésnek tartja a magyar kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998. január 1-ei bevezetését? Miközben a családokat és vállalkozásokat sújtó megszorításokra kerül sor, addig a költségvetésbe a GDP 1-1,5 %-a nem folyik be. A megszorítások csökkentik a vállalkozói és családi jövedelmeket, csökkentik a belföldi vásárlásokat, ezzel növelik a munkanélküliséget és csökkentik a bruttó hazai terméket. Ha ez egy olyan jó rendszer lenne, akkor a 18 fejlett uniós tagállam mindegyike bevezette volna a magyar kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert – de nem tették. Egyedül a közép-kelet-európai országoknál kísérletezett ezzel a Világbank, és ezt a kudarcba fulladt kísérletet állítottuk most le. Bizony jól tettük.

4. Állítás (HVG): „(…) neki is része volt abban, hogy a hitelminősítők leértékelték az országot.”

Tény: A Bajnai-kormány a 2010-es költségvetés bevételeit igen jelentősen túltervezte, kiadásait pedig ügyes trükkökkel alábecsülte: a kettő együtt több mint 500-600 milliárd forintos lyukat jelentett a költségvetésben. Még nagyobb volt a tervezett lyuk, mert a -0,9 %-os csökkenéssel szemben 1 %-kal bővült a gazdaság: erre a plusz bevételre sem számíthatott a Bajnai-Oszkó páros.

2010-ben tehát az Unióban 2 országról derült ki, hogy hamis költségvetési számokkal dolgozott: ebből pattant ki a görög pénzügyi válság és ezt oldottuk mi meg, magyarok, szokatlan, de szellemes és nem megszorításokkal működő gazdaságpolitikával.

A hitelminősítők tehát nem azért minősítették le az országot, mert visszaállítottuk a 2010-es 3,8 %-os költségvetési hiányt, hanem azért, mert hamis volt a költségvetés. Most azt várják tőlünk, hogy felvázoljunk egy hiteles strukturális reformprogramot, amely a 2013-14-es idősávban fenntartható teszi a 3 % alatti deficitet. Amíg ezt nem látják, addig marad a leminősítés, ami döntően a korábbi Kormány hamisított költségvetési számai napvilágra kerülésének köszönhető.

5. Állítás (HVG): „A Financial Times rangsorában – ír társával holtversenyben – ő kapta a legrosszabb osztályzatot az uniós pénzügyi vezetők között.”

Tény: Az ír pénzügyminisztert 2008-ban még a 2. legjobbnak tartották, most az utolsó helyre sorolták. 2009-ben Oszkó Péter is az utolsó előtti helyen végzett. Azt gondolom, világos az üzenet: az adott ország pénzügyi helyzetét verik le az éppen hivatalban lévő pénzügyekért felelős miniszteren. Lehet valaki elsőből utolsó, és megérjük majd, hogy leszünk sereghajtókból újból éllovasok.

6. Állítás (HVG): „…már eddig is sokba került az új Kormány gazdaságpolitikája…”

Tény: Ami sokba kerül, az a korábbi 8 év hibás gazdaságpolitikája, és különösen a 2010-es költségvetés számainak meghamisítása. Magyarország ellen azért folyik kétszeres, túlzott deficiteljárás, mert már kétszer hamisították meg a magyar költségvetést: 2005-2006-ban, és 2009-2010-ben. A hamisítások és trükközések valóban sokba kerülnek. Ezzel szemben az új Kormány lépéseinek eredményeképpen Magyarország az EU 5. legalacsonyabb deficitjét éri el 2010-ben és 2011-ben. Ráadásul Svédország mellett az egyetlen olyan uniós tagállam, amely ebben az évben képes lesz csökkenteni államadósságát: ez óriási siker.

7. Állítás (HVG): „Matolcsy törekvései és állításai az elmúlt két évtizedben nem nagyon igazolódtak, nem bizonyultak hatásosnak a 2000-ben kezdődött miniszterségének csodafegyverei sem.” „…2000-ben a gazdaság már ismét 4,9 százalékkal dübörgött.” „…a növekedés 2001 második félévében 3,5 százalékosra fékeződött.”

Tény:: Épp fordítva történt: 2000. április 7-én összeomlott az amerikai technológiai tőzsde, ennek nyomán fékeződtek a külföldi beruházások és ez áll a magyar GDP növekedési ütemének mérséklődése mögött. A világgazdasági válságra adott magyar anticiklikus gazdaságpolitika egyedülálló eredményeket hozott. 2001-2002-ben nem zuhant a magyar GDP, az Unió átlagánál 2-3-szor gyorsabban növekedtünk, és a helyes anticiklikus válasz – különösen az első Széchenyi Terv – lehetővé tette, hogy törés nélkül vészeljük át a 2001-2003-as európai és amerikai válságot. Anticiklikus gazdaságpolitikánk eredményeként Magyarországon kivédtük a külső konjunktúra megtörését a belső motorok felpörgetésével.  

8. Állítás (HVG): „Nem úgy, mint az általa elutált bokrosi stabilizáció, amelyet követően a gazdasági növekedés felgyorsult…”

Tény: A bokrosi stabilizáció a magyar gazdaságtörténet egyik legnagyobb szemfényvesztése és kudarca volt. A bokrosi megszorító csomagot azzal indokolták 1995. március 12-én, hogy 1994-ben elfutott a fogyasztás: megszorítás kell. A tény ezzel szemben az, hogy a családi jövedelmek ugyan 7 %-kal bővültek, de a fogyasztás 0,1 %-kal csökkent! Mivel indokolták akkor, hogy elfutott a fogyasztás? Itt jön a szemfényvesztés: 28 db vadászgép beszerzését közfogyasztásként számolták el, és ez volt a Bokros-program indoka.

A magyar gazdaság egyensúlya nem a Bokros-program miatt állt helyre, hiszen 1995-ben még nőtt az import és csökkent az export. Az egyensúly elsősorban első sorban az akkori világgazdasági konjunktúrának, valamint az Audi és Suzuki autógyárak többletexportjának volt köszönhető.

9.  Állítás (HVG): „A költekezés  közepette az államháztartás egyensúlyi mutatóit pedig (…) trükkel kozmetikázta az első Orbán-kormány…”

Tény: Tényleg? Akkor miből tudott a Medgyessy-kormány több száz milliárd osztogatásába kezdeni? Honnan volt rá pénz? 2001-ben a magyar költségvetés hiánya még 2,8 %, a teljes államháztartási hiány 4 % volt, ez romlott el a Medgyessy-kormány osztogatásos fordulata következtében.

10.  Állítás (HVG): „Matolcsy visszatért rögeszméjéhez: az egyensúlyt nem megszorításokkal, hanem gyors növekedéssel kell megteremteni és így kell ledolgozni az államadósságot is.”

Tény: Ez egy közgazdasági iskola. Mondanék néhány iskolatársat: az Egyesült Államok kormánya és jegybankja, valamennyi gyorsan fejlődő ázsiai ország kormánya és jegybankja, a Nobel-díjas közgazdászok jó része, közöttük is elsősorban Joseph E. Stiglitz, valamint a stratégiai elemző központok kitűnő vezetői.

Az viszont már rögeszme volt, hogy újabb és újabb megszorításokkal lehet elérni a fenntartható egyensúlyt. Erre a tévedésre a legjobb példa éppen Magyarország, mert 2006. szeptember 1-től 5 éven át megszorító gazdaságpolitikát folytatott és 2010-re sem volt képes elérni – a költségvetési számok hamisítása nélkül – a fenntartható államháztartási hiányt.

11.  Állítás (HVG): „A társasági és személyi jövedelemadó mérséklésével kieső bevételeket azonban (…) a kormánypárti frakciók súlyos pénzintézeti és szektorális adókkal ellentételezték.”

Tény: Nos, nem ezt történt. A Kormány a költségvetési hiány tartása miatt vezette be a válságadókat és tette meg a többi szokatlan lépést. 2010. június 2-től azonban olyan intézkedéseket kellett hoznunk, amelyek a bankadó, a válságadók, a költségvetési zárolások és a magán-nyugdíjpénztári befizetések átirányításával mintegy 600 milliárd forinttal növelték a költségvetés bevételét. A Fidesz-KDNP nem osztogatással nyerte meg az önkormányzati választást, tehát ebből az összegből politikai célra egy fillér sem jutott. A 10 %-os társasági adó bevezetése és a 10 kisadó eltörlése mintegy 90 milliárd forintot vitt el a 600 milliárdos lyukból. De akkor mire ment el több mint 500 milliárd? E lépések nélkül nem értük volna el a 3,8 %-os hiányt.

12. Állítás (HVG): „A magán-nyugdíjpénztári tagdíjakból és az azokban felhalmozott vagyonból (…) 2011-ben 94,5 milliárd forint a folyó költségvetési kiadásokra, 800 milliárd pedig nyugdíjfizetésekre megy el…”

Tény: Ez is hamis állítás. Az állami nyugdíjak kifizetésére megy el a kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetések egy része, semmilyen más folyó kiadást nem lehet finanszírozni ebből. Az állami nyugdíjrendszer közel 900 milliárd forint hiányt mutatott volna 2011-ben, ha a költségvetés nem csoportosít át 360 milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári befizetést és 530 milliárd forint vagyont. Az állami költségvetésben egyes minisztériumoknál történt nyugdíjkifizetések – például a rendőri nyugdíjak a belügyi tárcánál – az állami nyugdíjkasszán kívül szerepelnek, ezek is részei a közel 900 milliárdos lyuknak.

13. Állítás (HVG): „… átszipkázott tagdíjak támasszák alá a költségvetést.”  „… reformok híveit egyenesen bőszíti a lépés.”

Tény: A magyar kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer ügyében valóban kemény vitákat folytattunk az Unió tisztviselőivel. Összesen 9 uniós ország képviselte azt a közgazdaságilag helyes álláspontot, hogy az államadósság és az államháztartási deficit kiszámításánál a második pillér – amely 18 uniós országban nem működik, de 9 országban igen, vagy bevezetés előtt áll – vagyonát figyelembe kell venni. Ezt az álláspontunkat az Unió nem fogadta el, ezért is került sor a magyar kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítására. Végül a mi álláspontunk győzött: Magyarország esetében a magánnyugdíjrendszer átalakítását visszamenőlegesen nem büntetik.

A „reformok hívei” valóban felbőszültek azon, hogy Magyarország reformálja a korábbi reformot, megszünteti az állami költségvetést megkárosító rendszert és visszaadja a nyugdíjpénztári tagoknak a választás szabadságát. Ezek a „felbőszültek” saját – eddigi indokolatlanul kivételezett – helyzetüket féltik, teljes joggal.

14. Állítás (HVG): „…a Magyar Állam pénzügyi védőháló nélkül maradt, mióta szembefordult a Valutaalappal.”

Tény: Védőhálóra annak van szüksége, aki magasról leugrik, vagy a magasban vállal kockázatos mutatványt. Mi azonban a földön járunk, sikeresen visszatértünk a nemzetközi pénzpiacokra és teljes mértékben képesek vagyunk finanszírozni a piacokról a magyar államadósság törlesztését és kamatait.

15. Állítás (HVG): „… az állam bevételi igényeihez viszonyítva túlzott mértékűnek bizonyul az adócsökkentés...”

Tény: A kérdés az, hogy jogosak-e az állam bevételi igényei. Számomra egyértelmű, hogy nem. A visegrádi országok mindegyikében még mindig alacsonyabb (Szlovákiában pl. 29 %) az adócentralizáció szintje, mint a GDP-arányos 36 %-os magyar mérték. Ezt kívánjuk 2013-ra 33 %-ra mérsékelni. Valódi strukturális reformokkal kell csökkenteni az állami kiadásokat, mert a térség többi országban egy sor fontos területre GDP-arányosan lényegesen kevesebbet költenek, mint mi, magyarok. Az adókat és az állam kiadásait tehát egyszerre kell csökkenteni: ez a mi gazdaságpolitikánk. 

Az alábbiakban Farkas Zoltán reagál Matolcsy György cikkére.

Rekontra

Rendkívül megtisztelő, hogy Matolcsy György miniszter úr ilyen részletesen ismertette álláspontját ténykedéséről. De nem a tényeket. Véleményére és nézőpontjára nincs okom reagálni, ám felhívnám a figyelmet nyilvánvaló ténybeli tévedéseire.

- A pénzpiacokra a Bajnai-kormány vezette vissza az országot a 2009. július 17-ei 1 milliárd eurós, illetve a 2010. január 29-ei 2 milliárd dolláros kötvénykibocsátással.

Farkas Zoltán

- A kormányváltás előtt Magyarország is élt gazdaságélénkítő eszközökkel, például a társadalombiztosítási járulékok öt százalékpontos csökkentésével és az uniós támogatások átcsoportosításával.

- A 2010-es költségvetés állítólag 500-600 milliárd forintos tervezési hibáiról, trükkjeiről hadd idézzem fel a jelenlegi kormányzat korábbi dokumentumait. A Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium 2010 júliusában (Tárgyalási anyag az IMF–EU-tárgyalásokhoz, 2010. július 6-19.) a következőket állítja: „Jelenlegi számításaink szerint intézkedések nélkül az államháztartás – helyi önkormányzatok nélküli – 2010. évi pénzforgalmi hiánya 1144,7 milliárd forintot érne el, ez a GDP 4,3 százalékát jelenti.” A Varga Mihály vezette tényfeltáró bizottság dokumentuma pedig leszögezi: „az államháztartás idei hiánya a kormányváltást követően meghozott érdemi intézkedéseknek köszönhetően a GDP 3,8 százalékának megfelelő szinten tartható.” (Jelentés az ország állapotáról, bemutatva: 2010. szeptember 5.) Az ágazati különadók kivetésére és a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagdíjak visszatartására ezt követően került sor.

- Nem azért minősítették le az országot, mert „hamis volt a költségvetés”, hanem mert úgy látták – például a Fitch –, hogy a „ nyugdíjreform visszafordítása és a koherens középtávú költségvetési stratégia hiánya aláássa a közfinanszírozás hosszú távú fenntarthatóságába vetett bizalmat”.

- Magyarország ellen nem azért folyik kétszeres túlzottdeficit-eljárás, mert már kétszer meghamisították volna a költségvetést, hanem mert a hiány folyamatosan meghaladta a GDP 3 százalékát.

- A választások előtt a magyar adósság kockázati felára 200 bázispont alá került, az IMF-szakítás óta ennél sokkal nagyobb, decemberben megközelítette a 400 bázispontot.

- A GDP 1999 IV. negyedévében 5,9 százalékkal, 2000 I. és II. negyedévében 6,6, illetve 5,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet, ezzel szemben 2001. IV. negyedévében csak 3,3 százalékkal, 2002. 1. negyedévében 3,1 százalékkal. A folyamatos lassulásban – magamat ismétlem – persze a nemzetközi dekonjunktúra is közrejátszott.

- A pénztárak vagyonából 94540,4 millió forint a központi költségvetés bevételeit gyarapítja (lásd Magyar Közlöny, 2010. évi 200. szám, 31143. oldal). A beterjesztett költségvetés a nyugdíj- és adósságcsökkentő alapból még csak 78 milliárdot irányított volna a központi költségvetésbe, a többit az 1498/539-es, illetve az 1498/495-ös módosító indítvánnyal csoportosították át a Nyugdíjbiztosítási Alapból a céltartalékból kifizethető bérekre és azok járulékaira, valamint a kormányhivatalok megszervezésére, működtetésére.

Matolcsy György minden más, ténynek feltüntetett megállapítása a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába tartozik.